laci bá munka nélküli restaurátor

élettartamot hosszabbít savanyú képeknek 

akár egy orvos

műtárgyakat tisztít visszafordíthatatlan károsodástól 

mint egy gyóntatópap

csak ő nem ítélkezik ezt mindig hozzáteszi

méregzöld crocsban csoszog át a platángyűrt járdán 

bolti zacskóba gyűjti a csikkeket

csokorba kötegeljük a hamutál tartalmát

alkalomadtán beleiszik a kézműves söreinkbe

kizárólag a habja érdekli az a művészet 

közben elmeséli 

hogyan mentett évszázadokat rómában 

a megsárgult lakkréteg eltávolításának technikáját

és természetesen a művészettörténeti kedvencét

a drezdai gemäldegalerie alte meister ékszerdobozából

egy szőke duci cupido váratlan felbukkanásának körülményeit

pár forintot szokott kérni és a kedvenc festményünket

mindig van valaki a társaságban aki egyet sem ismer

ilyenkor értelmiséginek érzi magát és a reneszánsz kiül az arcára

amikor recésen elköszön 

összefolynak impresszionista szavai

végül kubista éllel magyarázkodik

hogy a csikkekből kinyert nikotinnal csak permetezi a növényeket 

ahogy távolodik

vászonról vászonra roncsolódik sziluettje