A pulthoz érve fogyott el a levegő.

Markoltam a fedlap peremét, ráfogtam

a sok régi tenyérnyomra. Ha az ég is

segített, elhadartam amikért küldtek.

Vekni kenyér, két felnőttre és gyerekre

főzet szafaládé s vékony héjú citrom,

ha az leves. Voltak osztálytársak, akik

a falra függesztett fényképet bámulták

ilyenkor, én asztalos apám kezének

munkáját, a medvecukros üveg, petró,

sósborszeszcukor-ampullák, s az űrhajós

csokoládé tárhelyét, a pult gondosan

gyalult, késszabdalta, ám műremek lapját.