KÉKÜL

sok kilométerbe kékülten
régmúlt meglepetéstől feszülten
ltem hetekig, 
míg hiányodba kékültem. 

kékülök színtelen vázlatban,
kékülő színekbe hajlottam, 
s most már egészen fáradtan 
szólok hozzád kékül, 
s minden más színt magamról
elédbe teszek le végül.  

UNALOM 

te beszélsz 
és kényszerítesz, hogy rád nézzek.
rád nézek és azt látom,
hogy hangsúlyos szavakba falaztak téged.
az órám csak másodperceket mér.
szép is lehetnél,
de csak csúnya ihlet maradsz:
szépséged három emelet magasságban
sárga fal mögött napozik.
  

DÉLUTÁN FELÉ 

még csak negyed öt van.
órákig tart,
amíg valaki a vonal végéhez lép
s elmozdítja a hátgerincem merevségét. aztán egész éjjel rezonálok.

ESTEFELÉ 

Szépen fogalmazok: nem vagy itt. Egy hétvége törökülésben. Mi a törökülés? Fotel,
számítógép. Bárpult, kocsmasarok. Snittekben megélt hétvége. Forgatás. Action.
Az órát nézem, nem azért, hogy hány nap telt már el. Azért nézem az órát, hogy a
számokból összeállítsalak. Törökülés. 

A Boszporusz jut eszembe, egy hídnak kell ott lennie, áttört mintázatú, alatta
mosolyogsz. Vagy nem mosolyogsz, mert ismerlek. 

Nem veled jöttem haza, a buszon jöttem haza. Befurakodtam a helyemre. Mellettem egy
bogár mászott, először a párkányon, aztán az üvegen. Arra emlékeztetett, amikor a
fürdőkádban ültünk, és arról beszélgettünk, hogy a bogarak lába és a csempe
összeolvadnak, a molekulák egymásba kapcsolódnak, ezért mászhat a bogár a falon. Én
nem mászom a falon, törökülésben kuporgok. Ami lényegében ugyanaz. 
A fürdőszobában bogarak másznak a falon, te sem szereted. Nem irtom ki őket, évek óta nem hiszek a rovarirtókban. De ha itt vagy, nem zavarnak. 

Éhes vagyok, ahogyan így törökülésben várlak. De nem eszem, veled sem eszem.
A hétvége nyugodt volt, levágtam a hajam, még kávé előtt kisminkeltem magam, s leültem
a fotelbe. Elég komikus. Csak egy snitt.
Ma meg kell jönnöd. Sosem mondtad, hogy hány perces filmet forgatunk. Nem tudom,
hány snitt van még hátra, de kint mindjárt esik, elromlik a világítás. Ideje megjönnöd, a
töröküléstől elzsibbadtak az idegeim.  

SZÍNHÁZ 

az ágy nincs bevetve szépen.
csendes fény fogad,
semmi nem mozdul.
felhajtom a takarót,
megnézem a párnák alját. 

te szeretnél lassan hozzám lépni. 

kimosod az ágyneműt,
én vetem be a tiszta ágyat. 

tükörbe nézek: a tág pupilla emlék,
a hosszú haj emlék.