kicserélni egy kiégett izzót lecsiszolni a lepattogzó festéket május első vasárnapján sem szeretlek jobban május elsején se ér többet amit tanítottál
FESZÜLTSÉG TÁVOLODÓVAL
abban az évben kiégett neonreklámokba voltam szerelmes borderline szindrómás szobákba behúzott redőnyökbe túl tágas épületek visszhangzó lépcsőfordulójába foglalt padokba egy lakónegyedben hajnalokba ahol az épületek kitakarják a felkelő napot hosszúfénnyel elsuhanó autóval szemeztem
HOLNAPPARA
nem tudom mi kellene
egy esetleges találkozás hátulütője az esetlegesség ha biztos volna sem lenne jobb vele állni a véget nem érő sorban vagy melletted a folyamatos megérkezésben mindkettő félelmetes de itt lenni sem kevésbé
VÁRNI A LEGSZARABB
nyirkos vagy mint a mennydörgés pedig tegnap is rám szakadtál most meg – mint mindig – figyelsz valahonnan szótlanul ezért viszketek folyton szokatlan a bőröd belülről
