[2019. október]

---

ESTI KÉRDÉS

Amikor már kételkedni sem lehet,
amikor már kételkedni sem szabad,
vajon mi a különbség a lehettel,
és a szabaddal végződő kijelentések között,
szalonképes ez az okoskodás,
az utópia megüti a mércét,
a megvalósulása érdekében
mozgósított, fegyverrel felszerelt teremtő
kicsípi magából a borsot, a paprikát,
feltehető-e még az utolsó kérdés, mint kalap
a fogasra, ahol már nincs hely,
amikor már minden egyértelmű?


A TEREMTŐ NYELVÉN

a földszinten
hosszú várakozás után
kinyílott a lift ajtaja
de a szarvassá változott
kabin helyett
lépcsők vártak a betegekre
megtorpantam
elbambultam
azon gondolkodtam
amit az éjjel álmodtam
alzheimer kóros apámról
aki három éve halott
most meg kiszántotta
a legszebb búzavetésünk
éreztem
bármikor felébredhetek
de nem tudtam apámat
magára hagyni
megszámoltam a lépcsőfokokat
de csak minden másodikra léptem rá


HAJNAL

öregszem
már minden nálam
idősebbnek köszönök
nem várom el
hogy ne fogadják
el a köszönésem
halálom odaadja magát
akinek csak lehet
hűsége vitathatatlan
vár rám odakint


GOMBOSTŰ

Ha egyes szám első személyben
írom a verset, csak olyan dolgokat
osztok meg az olvasóval, ami nem
titok, amiért nem kell félnem attól,
hogy megbántok valakit, ellenben,
ha kényes dologról írok, mondjuk
a családtagjaimról, rokonokról, akkor
inkább kitalálok egy figurát, meg-
próbálom elhitetni, vele történtek
meg a dolgok, lány hozzátartozók
helyett férfi hozzátartozókat említek,
majd ugyanezt alkalmazom fordítva,
a lényeg, hogy őszinte maradjak,
ezért sokszor meg kell alkudnom
magammal, hogy megkerülhető
legyen az Isten, s mindig a közép-
pontban maradjon a lepkegyűjteményével.


BANKETT

a tánciskola
bankettje előtt
tudtam meg
hogy a táncpartnerem
akivel egy párt alkottunk
akivel a kezdetekkor
összesorsoltak bennünket
a hátam mögött
megbeszélte egy másik lánnyal
hogy fiút cserélnek
mert a másik fiú
jobban illik hozzá
annak a lánynak meg
minden mindegy volt
azóta egy összetett mondatot
sem sikerül kimondanom
feneketlen száraz kútban zuhanok
percenként érezve
hogy földet értem
kiizzadva magamból a napot


ARCPIRÍTÓ

Anyám a színtiszta valóság
megint félrebeszél
bekeveri a napokat az éveket
olyanokat lát együtt
akik
sose találkoztak
nem is éltek egyazon időben
ráadásul halottak már
amikor kérdőre vonom
amikor arról tudakozódom nála
hogy miről motyog
mit akar ezzel mondani
rám förmed
kérdő tekintettel odaszól
az időt visszaforgatva válaszol
miért vagy költő
ha ilyen hülyeségeket mondasz


SORSOK

fatokját meghagyva
az utcára nyíló nagyablaknak
a felét befalazták
majd a felső részére
csináltattak két
kisebb ablakszárnyat

* * *

az egyedül élő
özvegyasszony
hármasablakját
likvidálva
az ablaknyílást lekisebbítve
beraktak egy jobbnak mondott
nyílászárójú
műanyag ablakot