Antal Balázs nívódíja elé

Lehet, hogy szakmai elfogultság, de ha prózát olvasok, akkor engem a nyelvi sokrétűség és telítettség szokott érdekelni, mert azt gondolom, hogy az író elsősorban hatást kelt, meggyőzi az olvasót arról, hogy amit mond, az úgy van, de ha még sincs úgy, akkor is tessék elfogadni, mert jó lesz ez, jó irányba van a haladás, vagy nagyon is rossz lesz, és már nincs visszaút. Ilyen a pléhcsúzda, ha már felgyorsult az ember, megállni nem lehet, a rozsdás perembe nem szabad kapaszkodni, balesetveszélyes. Lent víz van, homok vagy rózsabokor. Toccsan vagy koppan, az ember feljajdul vagy felkacag, ha fáj, azért, ha megúszta, azért. Hely, idő, cselekmény egysége. A legtöbb játékfilm egy novellányi történés, csak erre kevesen gondolnak, aruhák, a lovak és a zene eltakarja. Manapság a novella kevés figyelmet kap, szófolyásos korban élünk, a rövid, zárt formákra nincs figyelem és fegyelem. Pedig ezen a gyakorlótéren mindenkinek át kell kelnie, ha írni vagy olvasni akar. Van olyan is, hogy az ember hatszáz oldalas nagyregénnyel kezdi, bár ez elég ritka. A próza formái akkor vannak rendben, ha a művön belül nem is észleljük őket. De a szerkesztő gonosz emberfajta, neki az a dolga, hogy benézzen a nyelvi leplek alá, aztán vagy morgolódik vagy bólint okos fejével: van, van még remény. Mindenki szeretné látni a világvégét, legyünk már túl rajta, és menjünk tovább, ezeken a furcsa kelet-európai hegyvidékeken mindig minden később történik, vagy el is marad olykor a nagy és fontos esemény, átlép rajtunk, és hagy nekünk valamit a zárványból, ami csak a miénk, egyszeri, egyedi és kincs. Jön erre aztán a sok kutató, turista, kincsvadász, bűnöző, csempész, rendőr, katona és utcalány. Méghogy vidéki elhagyatottság! Ismerős, már-már otthonos. Mindig ugyanaz történik, de mi reméljük, hogy nem. Egy jól induló kirándulás rémálommá válik, a végén kifosztanak és bevisznek egy őrszobára, agyonvernek vagy megerőszakolnak, és nem te választasz, hanem ők. Történelmi és egzisztenciális tapasztalat egyben. Politikáról nem beszélünk, itt a hegyek közt már többször is véget ért a történelem, aztán kezdődik újra megint, hiába ismerjük aprólékosan a szimbolikát. 

2024.dec.14.