Asszony a fronton és Mészölyön túl
Feljegyzések a Világjáték című Polcz Alaine-kiállításról
Polcz Alaine nevével – bármilyen rossz szóviccnek is tűnik – a könyvespolcon találkoztam először, jó tíz évvel ezelőtt. Az Asszony a fronton elolvasását egy lelkes és szorgos Wikipédia-kutatás követte (mentségemre szóljon, akkor még nem voltam tisztában a Wikipédia színvonalával), ami során megtudtam, hogy pszichológus volt, Mészöly Miklós felesége, és - többek között - ő alapította meg a Hospice mozgalmat. Később, tanulmányaim során többször előkerült az Asszony a fronton, és szakszerűbben ráláttam irodalmi jelentőségére a traumaelbeszélés és a női testírás kapcsán, de magáról Polcz Alaine-ről, és tudományos tevékenységéről azóta sem tudtam meg többet, mint amennyit a Wikipédia és a regény tudni enged róla. Mivel Polcz Alaine elsősorban nem író volt, hanem pszichológus, legfőképp pszichológiai munkásságára voltam kíváncsi, részben ezért mentem el a kiállításra a PIM-be.
A kiállításra különösebb elvárások és elképzelések nélkül, de érdeklődően érkeztem, főként arra voltam kíváncsi, hogy túlmutat-e az Asszony a fronton írója és a Mészölyné szerepkörön, tud-e új, releváns szempontokat felvetni, új oldalát megmutatni a véltnél jóval összetettebb és rétegzettebb életművel rendelkező Polcz Alaine-nek. Jelentem: igen. Egy képzeletbeli lábjegyzetben azért feltüntetem, az irodalmi muzeológia területén nem vagyok kifejezetten jártas, így csupán kíváncsi irodalmárként összegzem a reflexióim a kiállításról.
A kiállítás címe, a Világjáték egy pszichológiai módszerre utal, amit Polcz Alaine elsőként alkalmazott, és fejlesztett ki Magyarországon a gyerekekkel való terápiái során. A játékdiagnosztikai módszer során a gyereknek egy kék tálcán kell berendeznie a saját világát bizonyos bábukat tetszőlegesen felhasználva (ezek lehetnek épületek, személyek, állatok, játékok stb.). A kiállítás koncepciójának alapjául ez a terápiás módszer, valamint annak kellékei, komponensei szolgálnak. A bábuk a kiállítótér több pontján is feltűnnek különböző formában és méretben, néha Polcz Alainet megtestesítve, másutt csupán a módszer kellékeként, ezzel is hangsúlyozva, hogy Polcz életében mennyire meghatározó jelentőségű volt pszichológiai munkássága.
A kiállítótérben több tematikus blokk különül el, amelyek a Világjáték módszer főbb kérdései mentén rendeződnek: Hol laksz te ebben a világban? Hol süt a nap? Hol van árnyék? stb. Ezek a blokkok összefoglalják többek között Polcz irodalmi tevékenységét, erdélyi kötődésének néhány aspektusát, szerelmük és házasságuk történetét Mészöllyel, Nemes Nagy Ágneshez, illetve Biró Bertához fűződő barátságát. De érintik életfilozófiáját, életvitelét és hobbijait is, pl. a rendről és a rendszerezettségről vagy a munkáról való elképzelései, vagy a főzés szeretete kapcsán.
A blokkokban kiállított képeket, leveleket, személyes tárgyakat és a kiegészítő szöveget egy-egy kék szegély keretezi a Játékvilág-módszer kék tálcájára utalva.
A centrális blokkot, ami a kiállítótér közepén, mintegy elszigetelt egységként áll, a Polcz-életmű talán legjelentősebb részének szentelték: terápiás módszereinek, a Hospice-mozgalomnak, valamint tudományos kutatási területének, a tautológiának. Itt olvashatunk a mozgalom szükségszerűségéről és jelentőségéről, néhány általa alkalmazott terápiás módszerről, és meg is tekinthetjük az ezek során felhasznált játékbábok korhű másait, illetve a címadó világjáték kellékeit is, a kék tálcát, berendezve a már említett fabábukkal.
Ez a ,,sziget”, ahogyan a kiállítótérben elfoglalt helye is tükrözi, a leggazdagabb és -szerintem- legizgalmasabb blokk, ahol részletesen rálátunk mindarra, amivel Polcz hivatása során foglalkozott: a (gyermek)kórházakra jellemző embertelen, kietlen környezetet, a gyerekek traumáinak feldolgozására szolgáló terápiák felépítését, a gyászfeldolgozásra kialakított módszereket, eszközöket, korabeli feljegyzéseket esetekről.
A tematikus blokkoktól különállóan az egyik falon áttekinthetjük az élettörténetet, a fontosabb dátumokkal és eseményekkel, néhány személyes tárgy és fotó kíséretében.
Többféle médium ötvöződik, ezáltal sokszínű és multimediális környezetet teremtve a kiállítótérben. A szokványos fotó-szöveg páros mellett láthatunk a falra kivetített filmrészleteket (különböző Polcz életéhez és munkásságához kötődő filmekből), amelyek a fejhallgatók használata esetén hanggal is kiegészülnek.
A kiállítótér mindemellett kissé egy emlékmúzeumra emlékeztet. A viszonylag kis méretű terem tele van a Polcz Alaine-hez köthető relikviákkal: ki vannak állítva személyes tárgyak, mint a szemüvege, vagy bútordarabok a Mészöllyel közös lakásából, autográf kéziratok, szerelmes levelek Mészölytől, házassági okirat, szakácskönyv, igazolványok stb. A kiállított relikviák, mintegy műtárgyakként tárulnak elénk, üvegfal (vagy üvegnek ható műanyag fal mögül), ezzel megteremtve a kiállítások nenyúljhozzá hangulatát.
Összességében egy igen megfontoltan és kreatívan összerakott kiállítást tekinthetünk meg, aminek különös érdeme, hogy túlmutat a Polcz Alaine nevéhez rögzült író és írófeleség kategóriákon, és az életművet, valamint Polcz hivatását szem előtt tartva a pszichológiai és tudományos munkásságára helyezi a fókuszt.
A Világjáték - Polcz Alaine 100 című kiállításnak a Petőfi Irodalmi Múzeum ad otthont, és október 31-ig látogatható.