Fancsali Kinga debütdíjas

Fancsali Kinga számára költészet élet-halál kérdés. Tabukat feszegető vallomásos líra, a családon belüli erőszak, öngyilkosság, prostitúció, klímaszorongás, szexuális identitás, kiszolgáltatottság kérdéseit tárgyalja. Figyelme pontos, leírásai érzékletesek, ízük, szaguk, jelenlétük van. Azonban nem hagyja magát, a gyerekkori megaláztatások tehetetlenségéből fakadó dühöt tanulja csatornázni, de nem fogajda el a játékszabályokat, hanem fokozatosan, lépésről lépésre írja újra őket. Leleplezi a félrenézés, elhallgatás cinkos mintáit és mindent megtesz, hogy kitörtjön belőlük. És eljut odáig, hogy tudomásul vegye, belakja a testet, hogy elhiggye: tényleg nem tartozik senkinek semmivel. Az erőszak intenzív tematizálása azonban nem válik öncélúvá, mindegyre felsejlik a szeretet, a megértés és az önelfogadás szándéka. És bár van benne megbocsátás bőven, tudja, hogy a megbocsátás nem egyenlő a megbékéléssel. Leszámol az apák domináns kegyetlenségeivel és felelősséget vállal saját magáért, azért, hogy őszintén felelősséget vállalhasson másokért is. Eredeti, intenzív költői nyelvet dolgoz ki, ami igyekszik nevén nevezni a dolgokat. 

A délkelet-ázsia bosszúja című versében a megaláztatást túlélő versbeszélő mutatja be érzékenyen azt, hogy a bántásban nem csak a konkrét fájdalom az, ami borzalmas, hanem az, ahogy utána a bűtudat és az önutálat aljasul marcangolja tovább az embert. A hozzád haza című versben pedig a szeretet nevében – vagy épp árnyékában – meghozott, illetve meg nem hozott döntések morzsolják haraggá a keserűséget. A capitalism kills című, áprilisban megjelent versében a klímaszorongás és a világvége-próféciák özönvizében evezve és erdőtüzében bolyongva próbál találni egy talpalattnyi helyet, ahol le lehet vetni bár ideig-óráig a pánikhangulatot és otthon lenni. Ugyanakkor az ellenállás és a tettvágy pulzálását a pusztulás igazságtalanságával szemben szeretné átérezni, ugyanakkor reflektál arra is, hogy az elvek és a való élet gyakran nem simulnak olyan hibátlanul egymásba: „felgyújtanám-e magam a parlament lépcsőjén például?” – teszi fel a kérdést.

Fancsali Kinga költészete merész, provokatív és szókimondó, ezt azonban nem öncélúan teszi, bátorsága abban áll, hogy vállalja kijelentéseit, vállalja töréseit és vállalja olykori megalkuvásait is. Hogy egyszerre végtelen, miközben nagyon emberi és esendő. Első kötete hamarosan megjelenik az Erdélyi Híradó Kiadó Hervay Könyvek sorozatában, Látó nívódíjához ezúton is gratulálok.