Jakabffy Tamás Látó-nívódíjára

Ritkaságszámba megy manapság irodalmi lapjainkban az olyan esszé, mely meg is felel a műfaj definíciójának, Jakabffy Tamás Visszafogás című esszéje azonban valóban esszé: elemző szöveg, a gondolkodás folyamatának írásban való leképezése, melynek nyelvi megformáltsága irodalmi igényességű. Az is ritkaságszámba megy, hogy egy szöveg ne akarjon mindenáron tetszeni, ne akarja öt másodperc alatt meghódítani az olvasót. Ez a szöveg nem ilyen, teljesen más motivációk állnak mögötte. Ez a szöveg szembemegy. Szembemegy a korszrerűséggel, szembemegy az elvárásokkal, szembemegy a prekoncepciókkal. Elbizonytalanít, vitára, így gondolkodásra késztet. Nem akar tehát a komfortzónánkban hagyni, nem akar kényeztetni. Esszé.

A Visszafogás formájában is találkozik a fent leírt attitűdökkel. Lassan, türelmesen felépített szöveg. Munka volt vele. De ez a munka nem a nehézkességében érhető tetten, mert szó sincs nehézkességről, hanem a komplexitásban, a gazdagságában. Olvasni sem lehet két görgetés között, telefont a jelzőlámpa pirosánál zsebből előkapva. Le kell lassítani hozzá. Türelmesnek kell lenni hozzá. Újra fel kell fedezni hozzá a türelmes, lassú olvasás szelíd örömét. Az elfogadó egyet nem értés örömét. A korszerűtlenség örömét. A gondolkodás örömét. A szabadság örömét tehát.

Jakabffy Tamás rejtőzködő szerző. Ritkán publikál, pedig évtizedek óta jelen van az erdélyi irodalmi szövegtérben. Reméljük, hogy a következő évtizedekben könnyebb lesz találkozni, rátalálni egy-egy szövegével/-re. Csak azt tudom javasolni, hogy mindenképp keressük őket, a saját érdekünkben. Nem szabad elfelejteni a türelmes egyet nem értés, a lassú szabadság örömét. Nagyon sok múlik ezen.