kapcsolatteremtés @nem.szükséglet
Fren_Ák és a sepsiszentgyörgyi M Studio romeo@julia.com című koprodukciója az ismert Shakespeare-tragédiát kulcspontjaira lebontva, elidegenítve helyezi új kontextusba: társadalom versus ösztön. Olyan környezetben látjuk viszont a két veronai fiatalt, amelyben lehetetlen az autentikus kommunikáció, és az emberek közösségi státuszuk vagy primér érzékiségük bábjaként léteznek, lépnek interakcióba egymással. A felvázolt szerelem nélküli szerelmi történetben a vágy, a sóvárgás, az elfojtott érzelmek keltette dilemma, a boldogság keresése és annak mulandósága, a társadalmi szerepek és azok izoláló ereje válnak meghatározó kérdésekké. A disztópia és a dehumanizáció taszító ismérvei körvonalazódnak.
A műfű borította játéktér közepén fotel, mögötte paraván. A színpadkép letisztultságában – is visszaköszön Fren_Ák darabértelmezésének sarkosított ambivalenciája: míg a mindent beborító pázsit növényzetet, vegetációt, vissza a természetbe hatást asszociál, művisége egyfajta látszatvilágot, mesterkéltséget, szeparálódást, sterilitást von maga után. Ez a környezet szimbolikájában utalást tesz a hasonlóképpen determinált szereplőkre: érzéseik nem valósak, szerelmük nem hiteles. Vágyaik ösztönszinten ragadnak, de még így sem teljesülnek be, a hideg társadalmi elvárások sematizálva darálják be őket, megszüntetve a kommunikáció lehetőségét, végleg elidegenítve őket egymástól.
A kapcsolatteremtés hiánya motívummá válik: a mozgásszínházi produkció első jelenteiben egy dekonstruált szexuális aktus keretein belül ismerjük meg a primér szintre lefokozott Rómeót és Júliát. Hovatartozásukat fénycsóvák húzta határvonalak tudatosítják, a paraván bal széle a Montague-, míg a fotel síkja a Capulet-ház. Zsigeri, állatszerű koreográfiájukban átfedések lelhetőek fel, amelyek arra utalnak, hogy ugyanolyanok, nincs igényük kiszakadni degradált állapotukból, azonban arra is, hogy egymás vágyának tárgyai, de közösülésük kontaktus nélküli. Testiségükben sem képesek a kapcsolatteremtésre. A bál jelenetben egymás iránti vonzalmuk explicit, erős vulgaritásba csap át, azonban nem jön létre valós kötődés: Rómeó többszörösen más néven szólítja Júliát. A szerelmesek a találkozásuk után ismét zuhannak az erkölcsi ranglétrán, még közönségesebbé válnak. A kapcsolatteremtés nem szükséglet, szexuális feszültségüket önkielégítéssel vezetik le: Júlia szenvedélyét megtestesítő csillogó latex overálos alakkal szeretkezik, Rómeó pipacs csokrát szorongatva eksztatikus állapotba kerül, hahotázva kel ki magából. A be nem teljesült érzelmek, vágyak ebben a kontextusban nem hordoznak szépséget, nemességet, inkább taszítanak, elidegenedést provokálnak.
A társadalmat képviselő, eltávolodást tetéző karakter a fehér maszkos öltönyös férfi. Jelenléte nyugtalanító, arca érzelemmentes. Merev, darabos mozdulatai disszonánsan hatnak az ösztönvilág zsigeri, egymásba folyó, állati gesztusainak viszonylatában. Kezei intenzív koreográfiája elkülöníti a többi szereplőtől, a szuggesztív mutogatás felsőbbrendűséget, státuszt szimbolizál: úgy táncoltok, ahogy én fütyülök. Az öngyilkossági jelenetben a pár rezignáltan végzi a sablon-mozdulatsort, mely tragikus sorsukkal zárul. Leépülésük hirtelen, haláluk abszurd és jelentéktelen. A fogyasztói társadalom ideális tagjai: fotelben szétfolyt, céltalan, kiüresedett párkapcsolatban élő véglények. Fehér maszkos, uniformizált végtermékekké válva vetnek véget életüknek.
Az utolsó jelenet harsány, mi történik extravaganzája azonban megoldást lebegtet: Rómeó egy kalasnyikovval táncolva újra és újra lelövi a felé kúszó Júliát, a zene hangos, a fények erősek, pipacsok esnek ki a nő szájából. A hatások arcul csapnak, a megoldás tiszta: mindegy, mit, csak érezz.
Koncepció, koreográfia: FrenÁk
Alkotói asszisztens: Eoin Mac Donncha
Zenei koncepció: Halász Gábor
Szcenográfia: Victoria Frenák
Díszletkivitelezés: Zoltai György
Marionett és maszkok: Majoros Gyula
Előadók: Balázs Judith, Deák Zoltán, Veres Nagy Attila
Technikai munkatársak: Bartók Enikő, Both Melinda, Chirițescu György, Szabó Huba
Az M Studio és a Fren_Ák Társulat közös produkciója
Az előadás létrejöttét támogatja: Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, The Administration of National Cultural Fund (AFCN), Bethlen Gábor Alap
(Az írás a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem I. év teatrológia szakának szaksajtó szemináriumán készült. Oktató: Boros Kinga.)