Kétnyelvű léghajó
– Ha nem jön Ildikó, te kapod! – fenyeget tréfásan Csutak István, s egy nagy csokor virágot tart maga elé. Gábos-Foarță Ildikóra gondol, a Romániai Írószövetség marosvásárhelyi fiókja egyik díjazottjára, akit Csutak, temesvári nosztalgiáinak köszönhetően, régóta ismer. Ildikó fordítói munkásságáért veheti át a díjat: Dragomántól Krasznahorkaiig sokakat szólaltatott meg román nyelven.
Egyelőre azonban csak kávéillat száll, gyülekezünk. Balázs Imre Józsefet már a parkolóban kiszúrtam, ő előadást tartani jött ide. Évek óta hívjuk, hát most rávette magát, hogy eljön. A kétnyelvű írókról beszél majd.
Markó, Fekete Vince, Eugeniu Nistor, Răzvan Voncu és Hanna Bota, Lövétei… Etnikailag vegyes, jó társaság. Ilyenkor mindig az az érzésem, mégis van értelme annak, hogy az ember vállalja a közvetítő szerepét.
Lacit nekem kell laudálnom, ő kapja a „magyar” díjat. Ad egy román Feketemunkát, persze ezt is a fáradhatatlan Kocsis Francisko fordította.
Belevágunk. Az írószövetségi program keretében idén három könyv „fordult le” románra, illetve magyarra: Gabriel Chifu, Horia Gârbea és Fekete Vince kötetei. Szántó T. Gáboré is készül, de erre az alkalomra nem jelenhetett meg. Mindezt Markó Béla, a fiók elnöke mondja el.
Cristian Pătrășconiu moderálásában kezdődik az első rész: a tolmácsolt könyveket mutatjuk be. Aztán az előadások következnek, Imre mellett Iulian Boldea, a Vatra főszerkesztője beszél. A magyar irodalom román recepcióját elemzi, s a „klasszikusokra”, Gavril Scridonra, Nicolae Balotăra, Avram P. Todorra fekteti a hangsúlyt.
Ez után szünet, majd eljön a díjazás pillanata. Ildikót Francisko laudálja, pontos adatokkal járva körül a teljesítményét. Laciról én mondok megérdemelt szépeket, aztán elvonulunk a Laci csárdába, hogy elfogyasszuk az ebédet. Megdolgoztunk érte, s ilyenkor egy másféle beszélgetés veszi kezdetét. Hanna Botával hol magyarul, hol románul társalgunk, s arra gondolok, ez lenne az értelme az egésznek: elengedni magunkat, megszabadulni görcseinktől, úgy beszélgetni, mint két ember. Ebben a léghajóban, amely minden év október-novemberében kialakul körülöttünk, éppen ez történik.