[TISZTAFEJ-ROVAT. 2016. augusztus-szeptember]

LÁNG ZSOLT
AnyaLátó, 2016. augusztus-szeptember

Nem egyszerű látni az anyát. Nézni sem egyszerű. Nem egyszerű beszélni róla. Azt sem tudjuk, hol kezdődik. Mikortól anyázhatunk. A megfoganás vagy a szülés pillanatától? Talán az utóbbiról a könnyebb beszélni. Bár nem egyszerű elmesélni. Pláne nem egyszerű színpadra vinni. Semmi sem egyszerű, de ha van értelme a névnek, akkor ez a név kötelez: az AnyaLátó azt jelenti, lássunk kicsit másképp. Ha másképp látunk, talán abból is látunk valamit, amiből eddig semmit nem láttunk. Egy új világ lehetősége  nemcsak az újszülöttben van, hanem már abban is, ahogy megszül(et)ik.
Hat kortárs drámát közlünk ebben a számban. Három magyar darabot, egy románt, két amerikait. Hogy miért pont hatot? Egyrészt, mert hatni akarunk, másrészt mert így jött össze (külön köszönet Boros Kingának, aki önzetlen segítséget nyújtott a szám összeállításában). Három darab kifejezetten a szülésről, illetve a szülés időszakáról szól (3050 gramm, Habemus bebe, Terminus), kettő témája az anyaság és az időt kizökkentő szerelem (A másik szoba, Felhőjáték) de alapkérdéseiben a hatodik is hangsúlyosan kapcsolódik a többi szöveghez (Osztály). A két interjú is többről szól, nemcsak anyaságról, és viszont, a két tanulmány is konkrétabb, semmint általánosságokkal elfedje a kérdést: lehet-e másképp látni a világot? A szám végén a Talált vers tulajdonképpen válaszol (felfakasztja bennünk a választ): igen, lehet, de a másképp látás alapfeltétele, hogy teljes odaadással nézzünk.