Sánta Miriám, Sárkány Tímea és Nagy Zalán könyvbemutatói

A Látó szépirodalmi folyóirat következő vendégei Sánta Miriám, Sárkány Tímea és Nagy Zalán költők, akikkel az Erdélyi Híradó Kiadónál frissen megjelent köteteikről Szabó Ivett beszélget.

Helyszín: Gemma Book Café

Időpont: 2024. június 6., csütörtök 17:00 óra

Az esemény támogatója a Petőfi Kulturális Ügynökség - Magyar Kultúráért Alapítvány.

°°°

A bemutatott kötetek:

Sánta Miriám: Kilenc szabad növény

Fülszöveg:

A legnagyobb sötétségeket érinti ez a könyv, olvasó, légy óvatos: ahogy kibomlanak szálai, elfogy a levegő. Nem lehet befogadni, csak önnön magunkrahagyottságunkkal és kiszolgáltatottságunkkal szembenézve - kényelem nincs. Remény sincs, ne keresd. De van más, olvasó, légy figyelmes, mert ez a szabadulás könyve. A szabadulásé és a győzelemé, amelynek feltétele a szeretet, amit tanulni kell: önmagunk és mások feltétel nélküli szeretete - az egyetlen, amely képes feloldani a görcsöket és a beidegződést.

°°°

Sárkány Tímea: Boszorkányok nyara

Fülszöveg:

Az út a hátsó szobáig visszanézve egyszerűnek tűnhet, mégis sokszor évek munkája eljutni odáig. Sárkány Tímea nem bízza a körömvirágkenőcsre a gyógyulást: a szavakhoz fordul orvosságért. Leírni ezt az utat számára élet-halál kérdés. Felidézni a folyosó falaiba ivódott szagokat, a repedéseket, a bőrön koccanó fényt, a kopott szőnyeg mintázatát, a sárgult képeket, amelyekről az elődök kísérnek minden lépést.

Mielőtt rátalálna, néha elveszíti a nyelvet, hiszen az új jelentések eleinte testidegenek. Elfogadja, hogy minden elindulás tanulási folyamat, a költészet a hibákban lakozik. És ismeri a különbséget a megérkezés és a helyben maradás között.

Hogy belakhatóvá tegye ezt a szobát, először a tükröket kezdi alaposan letisztítani. Majd gyakorolja eleganciával viselni az identitását, legyen az költőség, önsajnálat, nőiség, kelet-európaiság.

Mert eljön egyszer a boszorkányok nyara, amikor nem kell többé félni az irigység, az önutálat és a szégyen jeges leheletét, kiegészülnek a hiányos mondatszerkezetek, és talán képesek lesznek érvényeset mondani a szeretetről is."

°°°

Nagy Zalán: Atlasz vállára veszi a holdat

Fülszöveg:

Ki vagyunk szolgáltatva a világ történéseinek, és szinte semmit nem látunk egészében. Az információ korában a félreinformálás és a manipuláció üli iszonyú torát. A szorongás globális: "rettegünk a patakparti kőtől / de azért felfordítjuk..."

Nagy Zalán sorai tűpontosan, finom humorral és ravaszul mutatnak meg valamit közérzetünkből, bajainkból, rögeszméinkből, abból, hogy nincsenek, vagy ha vannak, aligha számítanak már biztos kapaszkodóink önmagunk és a világ megismeréséhez.

Sokszor kellemetlenül érzi magát az ember ezektől a versektől, miközben érzi azt is, hogy nem hazudnak. Máskor meg mintha friss levegőhöz jutnánk: "végül csak eljutok oda / ahonnan már többé soha /.../ semmi nem hívhat tovább"

Olyan érzelmi struktúrának a lenyomatai, amely minket sem hagy aludni: "sosem volt ennyire / közel és távol, egyszerre, hozzánk, az égbolt."