[Látó, 2012. június]

E szám mögött, e szám mögött,
hogy nulla, hét, meg öt, meg öt,
hat, hat, nulla, egy öt s két kettő,
már nem én vagyok, mily rettentő.

Berág, berág, már nem szolgáltat
a szolgáltató, s a vállalat
nem vállal fel e szám mögött:
hogy nulla, hét meg öt, meg öt…
Eltűn előlem egy dupla jel,
s nem találsz (nem keresel),
i don’t have any acces to network,
az túlontúl túlzás lenne, hogy megtört

a dolog, inkább csak hallom a fejben,
hogy tárcsázol, én méltatlan a jelben:
nem vagyok, azaz tán csak ott nem,
elfogytam, halld a vonaltérben.

Nem küld világba sok ezernyi egység,
csönd szorítja meg renyhetegség
a teret, tehát a renyhe tagság
alól kivont a hallgatagság.

Már nem tudod, ki vagyok, nézel
fel az égre, ahol a műhold lézer-
fénye, mint megdühödt csillag
villog, de csak hívjad, hívjad,

ha van jeled, mert csak ennyi:
miért a jel mögött bárminek is lenni?
Én hintalón vagy hintaszéken
elfeledőzöm lefedetlenségben.

E szám mögött, e szám mögött,
hogy nulla, hét, meg öt, meg öt,
hat, hat, nulla, egy öt s két kettő,
már nem én vagyok, mily rettentő.