belém költöznek ilyenkor este a legjobb képeimről a holtak volt hogy csak úgy nézelődtek némán volt hogy nagyon szomorún daloltak mit is kezdhetnék én ennyi árnnyal? én szegény kis földöntúli gyarmat a testemben mennyi halott van már – túl sok ez egy szegény jó magyarnak
nincs erre szó – lennék bár poéta – hóba vizelném kába versemet: tűnjön el mint házfalról a kréta ha megérzi az esőpermetet eltemetni fénybe és papírba sok harcban elesett szegény bakát: sírt ástam egy túli fényrekeszben míg remek contax gépem exponált de a háborúnak lassan vége lám nem gyűjtöm soká a holtakat – gondolom – és mindent egybe véve már nem bánom hogy mindez így maradt ez vagyok hát: erre vitt a becsvágy amit nem akartam még az is ment amit lefényképezek az meghal egyszer lefényképezném az istent
