[Látó, 2006. január]

Parti Nagy Lajosnak

Csak úgy sorok mint eső csorog amint az szokott
Így estefelé mikor a háton autók fénye gyúl s lobog
Ahogy a porban két veréb veszekszik két geréb
Azazhogy csúnya tollát szítva a csúnyább hangja 

      szerteszébb

Nem szólva semmit senkihez sem nem is tudva arról
Hogy félighomályban verset írsz de inkább hosszan alszol
Mert semmiség a hangulat mint sörön úszik a hab
A Poklos-parti kocsmasziget akár lehetne fél s arab
Hol hangulatbűz székeken alácsorog a sav eső
S a vizelet ha vodkamásnap erősen bús Jenő
Nézik a purdék vigyorogva lábujjak köze vicsorít
Mindeniknek szennyes a foga de képzelik a krinolint
Régen lejárt és lejáratott régecskén bejáratott nők
Elszivarazott szájra balzsam röpködnek papírzsebkendők
És szállnak taknyon le a földre lám ahol
Egy macskapár az alkonyatban bőgve mar s bomol

Semmit sem mondó hangulat gyúlnak az esti fények
S rágja a pármai ibolyát fehér aprócska féreg
Alulról hogy ne vehesd észre az ébrenlét pink szirmai
Mitől fonnyadnak percről percre s ne tudd hogy mit kell

mondani

De miért kellene szólni bár ha hangulat ha megmarad
Inkább arról zengjen az óda mi örök életű kacat
Ne lámpafényről érintésről fészekaljról szívcsömör
A hangulat ha mindennapon a mindentett belém dögöl

Csak úgy sorok mint eső csorog amint az szokott
S csak úgy a kéz mint kézre kéz mint géz ha elkopott
Mint női comb ha esthalál fölizzik majd kihuny
A bor párlata leng agyamra s megtér ki eddig unt
Mert hangulat mert semmit sem mond hogy esetlegadat
Hogy léteztél és létezel még s nem adtad föl magad
Bár Isten kése nem téged oltott s forró csont sem leszel
A máglyán amit ha visszacsavarna újra majd teérted kezel