[Látó, 2006. január]

Ha majd én is vén leszek mint Ronsard
S te utánam vénültél hűség-gyesen
S hírünket szájak tovább nem rontják
S unoka böffent ránk lógva a csecsen

S ha kezemet fülemhez viszem mert beszélsz
S csipás szememből óvatlan könny csorog
S hárfádon te már egy süketnek zenélsz
Kinek a gyomra hol besült hol korog

Nos lejtesz-e velem még tétova táncot
Feledni csúzomat pókhálót ráncot
Hajadból bódít-e illat mint régen

S lesz-e ki tapsol majd állva a széken
Miközben testemet angyalként fogod
Hogy el ne hullassuk egymást míg zokog

Énbennem Heléna tebenned Ronsard