[Látó, 2005. december]


 


„Mestere lettem magamnak", bólint,
„ez lett hasztalan mentségem."
„Isten, te lenn?" tekint maga alá.
Maga alatt van. Bánat. Tabán.
„Bánat, Tabán, Tabánba költözöm."
Feje alatt váltogatja bánatait:
egyre csak bánat, más-más huzattal.
„Magam alatt van, ami vagyok,
még azt se tudom, mi lappang a huzat alatt.
Megnevezhetetlen." Csak réved, nem révül.
„Az eleven halott csak sajog, nem is tátog.
Azt se nyögheti: Sajgok."
Bánat, Tabán. „Tabánba költözöm.
Fejem alatt hasztalan mesterségem."