[Látó, 2005. december]

Hoznék neked erős illatú rozmaringot
Bedörzsölném bütykös ujjaid
A naxoszi kurosz meg sem ingott
Mikor kiöntöttem aprószemű könnyeid

Pedig idáig hoztam őket áldozatnak
Bűntudatom sajgó sebei
Szemedből szemembe vándoroltak
Veszekedésünk reszkető cseppjei

És hoznék neked olajos oleándert
Hogy balzsamozza megdagadt térdeid
Csúsznék rajta én is, áldozatvivő, letepert,
Gyíkká válnék, hogy a kőisten enyhítse kínjaid

Naxosz, 2004. 06. 16.