(76)

kedves adrian…

 

újra eljött a szöcskék nyara, 

és én próbálok boldog lenni,

de nem sikerül. téged látlak

a denveri aluljáróban, ahogy

összeestünk a whiskey-től

és a kólától, ahogy kereste

a tekintetünk a magas sarkú

cipők kopogásának 

epicentrumát,

 

de nem láttuk, 

csak a halált.

 

tudom, hogy követni 

foglak, és nincs ezen-

kívül más bizonyosságom.

 

ha ebben van bármi 

öröm, kérlek, írd meg, 

írd meg a másvilágról,

és én fordítani foglak

továbbra is.

 

ölellek.

 

(77)

– petri-terv, újabb gyakorlat

(vége nincs) –

 

zsebre gyűrtem a telefonszámát,

ellenőriztem a pulzusomat,

és hagytam, hogy vezessen

a tömegen át.

 

hogy elérjünk a tiszta sátrakig,

ahol levetkőzünk, alszunk másnapig,

távol a dübörgéstől, gépzenétől,

félelmetes nyalakodással

táplál, felemel, ébren tart…

 

hosszú francia csókok,

fogyni nem akaró, élvező sóhajok,

döglött, forró nyári hajnal,

dátum… dátum nincs. 

 

 

(78)

83 éves, nem érti, hogy miért köhög.

fejkendős néni vastag szemüveggel,

régi, rossz, kopott férfi bőrdzseki

van rajta, az egyberuhája 

szegényes, csak úgy

árad belőle 

 

a szomorúság, ami szerencsére

nem a sajátja.

 

ahogy beérünk a nyugatiba,

segítek leadni a kerekes szatyrát,

 

az unokája várja, hosszasan öleli 

a peronon. ezek után egymásba

karolva indulnak el a reményekkel

kecsegtető, hatalmas bejárat felé,

és lassan belebicegnek a közeledő

naplementébe. cigarettával 

a számban figyelem őket,

amíg láthatatlanná nem

válnak, egyértelműen 

ők a legszebb

sugarai ennek

 

a komor februári napnak.

 

(79)

azt kéred, vegyek vissza 

a petrarcai magaslatokból, 

látom, hogy nem szereted 

a távolságot, a szédítő 

zuhanásokat. 

 

szerintem csak arra vágysz, 

hogy ne mossam a seggem 

a keresztvizedben, hiszen 

lassan leszokhatnék már 

ezekről a tömény 

blaszfémiákról. 

 

itt a nagyböjt, és én kedvezményes, 

„unisex” maszturbátorok linkjeit 

küldözgetem neked csatolva, 

mert nem tudok aludni.

 

(80)

és tényleg elfelejtem a lényeget,

mások előtt zsoltárokat magyarázok,

szerzetesi aszkézist tanítok, anekdotákat

magyarázok a pusztai vándorlásról. 

 

ilyenkor valójában üvöltök, csak te tátogásnak

látod, olyan vagyok, mint a buborékot nyeldeklő

hal; várom, hogy megszüntesd bennem

a kövér kisfiú sírását.