azt mondod „ne aggódj” miközben izegsz-mozogsz
parázslik a szem, befelé figyel
megszoktam a sétálást és a sírást
egy mocskos ágy fekszik
egy rövid ideig élvezem az életet
találkozzunk az East 7-en a C és a D között
„vedd formális bemutatkozásnak”
normális könnyedségnek és álmos pódiumoknak
fényes zöld idő vár a mélyben
az éles elmében és sötét-kék könyvek
akkor ez az a koncept amit érdemes ízlelgetni
milyen egy mocsok

most komolyan a csoport megfullasztja az egyént
„Nem hiszek az egyénben” mondta a lány