Fülsüketít a morajlás, annyira múlnak az évek,

egy rossz lépés és hetven láb mély zuhanás jön.

Mégsem a félelem az, mi marad, csak a kép, ahogy állunk,

Schaffhausen, vízpermet, száz köbméteres emlék.

Kár, hogy nem több mint hamisítvány. Túl kisimultnak

tűnsz. Mosolyod meg a nagykeretes szemüveg csak egy álca,

nem nyaralás, menekülsz pár hétnyire Svájcba. Előlünk, 

jobb híján mivelünk. Kócos vagyok és hunyorítok.