[Látó, 2009. december]

Magyarból fordítva
11/4-es adó
2 lap
Iktatószám: 522/0023709/88.07.02.

Szigorúan titkos
Egyetlen példány
88.07.02.
I. B. osztály/G. I.
„Gherasim"
Folytatódik a beszélgetés Hajdu és a szerkesztőség tagjai között. Egy adott pillanatban szóba kerül: valakit alkalmazni kell Györffi Kálmán helyére. (A fordító megjegyzése: beadta az iratait az országból való végleges távozásra.)
Gherasim javasolja, alkalmazzák Kovács András Ferencet. Megjegyzi, hogy ő és Béla is többször javasolták már ezt. Hajdu közli, hogy a szerkesztőségben már van két nagyon jó költő, nincs szükség egy harmadikra. Gherasim továbbra is Kovács mellett érvel. Amikor Hajdu közli, hogy az adott konjunkturális helyzetben nem hajlandó Kovács érdekében közbejárni, G. megkérdezi, miért gondolja, hogy közbejárásra van szükség. Kijelenti, hogy az illető tudomása szerint párttag, aligazgató, pionírparancsnok, de mindenekelőtt nagyon jó költő, nem érti, miért lenne szükség közbejárásra. A következőkben szóba kerül Balogh F. András helyzete. Hajdu úgy tudja, neki is szándékában van elhagyni az országot. G. azt javasolja, ne vegyék ki ezért a kéziratát az augusztusi számból. Az állásra visszatérve Hajdu hangsúlyozza, szükségük van a szerkesztőségben egy tehetséges prózaíróra Nemes Laci helyett. Székely javasolja erre az állásra Sigmond Istvánt. Markó megemlíti Kovács András Ferenc feleségét, Medgyesi Emesét, Láng Zsoltot, Kisgyörgy Rékát (akiről úgy hírlik, hogy szintén el akar menni). Láng Zsolttal kapcsolatban Markó azt mondja, személyesen nem ismeri, de tehetséges embernek tartja. Róla közelebbit meg lehet tudni barátjától, Visky Andrástól. Hajdu javasolja Markónak, hogy érdeklődjön Lángról Visky Andrástól. A beszélgetés során folytatódnak a javaslatok egy prózaíró alkalmazásáról az Igaz Szóhoz. Markó és Gherasim hangsúlyozzák, hogy fiatal íróra van szükségük. A jelöltek között szóba kerül Szávai Géza Bukarestből és Bölöni Domokos. Markó Béla Szávait javasolja. Gherasim ugyancsak Szávai mellett érvel.
Más témára térve, a szeptemberi számról beszélnek. A beszélgetés során Hajdu aláhúzza, hogy semmilyen változásra nem kerül sor a magyar iskolákkal kapcsolatban – már ami a megszüntetésüket illeti. Közli, hogy nő a magyar osztályok száma, és az orvosin is nő a helyek száma (a magyar tagozatra utal – a fordító megjegyzése). Hajdu megállapítja, hogy ezek nagyon kedvező intézkedések.
A munkaértekezlet rövidesen véget ér (13 óra 53-kor – a fordító megjegyzése).
Fordította: P. D.

Magyarból fordítva
11/4-es adó
2 lap
Iktatószám: 254/0024385/89.03.30.

Szigorúan titkos
Egyetlen példány
89.03.30.
I. B. osztály/G. I.

„Gherasim"
Időpont: 12.56. A szobában a célszemélyen kívül ott van Markó, Hajdu és Borbély.
Hajdu érdeklődött, milyen új hírek vannak.

G.: – Hallottál Dinescu leveléről, amelyet D. R. Popescunak írt?
Közbeszól Markó: Igen, ez jó volt!
Hajdu: – Ez egy új levél?
Megtudja G-től, hogy a levelet pénteken ismertették a Szabad Európa Rádióban.
Hajdu: – Miről szól a levél?
Markó: – Az Írószövetségről és D. R. Popescuról, az elnökről. Az az apropója, hogy D. R. Popescu kirúgta Dinescut a România Literară-tól.
Hajdu: – Az előző interjú következtében?
A többiek ezt tagadják. Markó megjegyzi, hogy Dinescut először a Luceafărultól rúgták ki, majd az interjú következtében a România Literară-tól is.
Gherasim: – A hivatalos álláspont szerint azért rúgták ki a România Literară-tól, mert engedély nélkül külföldi követségekkel tartott kapcsolatot, és nem azért, mert interjút adott. Ironikusan megjegyzi: tehát jogában állt volna interjút adni, de nem állt jogában kapcsolatot tartani.
Hajdu: – Az interjúról nem esik szó?
G.: – Nem.
G. folytatja a levél ismertetését. (A fordító megjegyzése: G-t főleg a „repülő tányérok" epizódja szórakoztatta.) Egyik nap Dinescu együtt ebédelt Dan Deşliuval az Írószövetség vendéglőjében, s távozáskor Dan Deşliu magával vitte az egyik tányért, hogy otthon tanulmányozza, mert az volt a gyanúja, hogy lehallgató készülék van benne. Nem sikerült kivinnie a vendéglőből, mert elvették tőle.
Hajdu: – Az Írószövetségről mit ír?
Gherasim: – Azt, hogy nem létezik. Azt is kimondja, hogy az író számára a szabadsága a legfontosabb nyersanyaga.
Markó más megjegyzést is tesz a levéllel kapcsolatban, például azt, hogy Dinescu elmondja, állandóan megfigyelés alatt áll.
Gherasim: – A levélben megkérdezi, hogyan éljen meg két gyerekével együtt munkahely nélkül.
Hajdu: – Tehát D. R. kirúgta a munkahelyéről?
G.: – Igen. Természetesen nem saját fejétől cselekedett. De ellenállhatott volna. Lányi Szabolcs esetében a dékán egyszerűen nem engedte meg, hogy kirúgják, s az egyetemi pártbizottság sem szavazta meg.
Hajdu: – Dinescu nem volt valami jó viszonyban D. R. Popescuval. Régebben is a gyűléseken, amelyeken részt vettem, azt tapasztaltam, hogy Mircea állandóan támadja D. R. Popescut, mégpedig nagyon keményen támadja.
Beszélgetés közben Hajdu megjegyzi, nem lett volna szabad az Írószövetségnek ilyen helyzetbe jutnia.
Fordította: P. D.

Magyarból fordítva
11/3-as adó
1 lap
Iktatószám: 259/0023778/89.03.30.

Szigorúan titkos
Egyetlen példány
I. B. osztály/G. I.

„Gherasim"
17.42-től a célszemély vendége Markó Béla. A nemrég lezajlott Irodalmi Olimpiáról beszélgetnek. (A fordító megjegyzése: a célszemély leánya bejutott az országos döntőbe. Markó elégedetlen azzal kapcsolatban, ahogy a fia dolgozatát osztályozták.) Egy adott pillanatban megérkezik Boér Ferenc, a színész. Színházzal kapcsolatos problémákról tárgyalnak. G. és Markó megjegyzik, hogy másnap Székelyudvarhelyre kell utazniuk. (A fordító megjegyzése: erről tudunk az előző feljegyzésekből.)
Egy adott pillanatban G. megkérdezi Boért, ismeri-e Dinescu levelét, amelyet a Szabad Európában olvastak fel. (A fordító megjegyzése. Lehallgató tányérok címmel – mondja nevetve G.) Ismerteti a levél tartalmát. Ezzel kapcsolatban elmeséli, hogy Halász, a Maros vendéglő pincére elmondta neki, hogyan folyik a lehallgatás a hamutartók segítségével.
Fordította: P. D.
A lap szélén és az első lap felső sarkában ott a határozott felszólítás: Grama kapitány elvtársnak! Sürgősen vizsgálja ki az esetet, és dolgozzák fel a III-as ügyosztályon. Olvashatatlan aláírás.

A célszemély rendhagyó vallomása következik. Tudom, hogy hihetetlen, de az őszinteség kényszere íratja le velem: én erről a felszólításról tudtam. 2008. áprilisában került a dossziém a kezembe, de 1989. március 30-tól biztos voltam benne, hogy ez a két sor valamilyen formában létezik. Racionálisan megmagyarázhatatlan, sokat emlegetett kutyaösztönömnek nevezett, tudat alatti tudással tudtam róla, s amikor megbizonyosodtam a létezéséről, retrospektíve is elszörnyedtem, elképzelve, hogy a lehallgató készülékbe beszélve mikor kit hoztam (hoztunk) nehéz helyzetbe. Halász Béla iskolatársam volt, néhány évvel alattam járt, egykori bolyaisként köszönő viszonyban voltunk, amolyan felületes ismeretségben. Előbb a Maros vendéglőben, majd a Kultúrpalota pincéjében működő ugyancsak jó emlékű Café Centralban szolgált fel. A hetvenes években egyszer, amikor átmenetileg egyedül ültem az asztalnál, váratlanul megszólított. – Ki lett belőled? – Miért kérded? – kérdeztem vissza, miután dióhéjban összefoglaltam életrajzomat. – Csak azért, hogy tudjál róla: ahányszor társasággal vagy itt, azonnal ide kell hoznom a hamutartót a készülékkel, pedig tudom, hogy nem dohányzol. De kérlek, tartsd erről a szád.
Sokáig tartottam, de Dinescu „lehallgató tányérjai" kapcsán nem álltam meg, hogy kifecsegjem. A vészcsengő megszólalt bennem, de már késő volt. 1989 után, amikor Halász Béla kisvendéglőt nyitott a Városházával szemben, közel a szerkesztőséghez, a szerzőkkel és a kollégákkal néhányszor beültünk hozzá. Egyszer, amikor négyszemközt maradtunk, bevallottam neki szószátyárságomat, s megkérdeztem, mi lett a következménye. Azt válaszolta, ezért nem, de másért sokszor volt kellemetlensége a hatóságokkal. Gondterhelt volt, nem ment az üzlet, pedig a lelkét is kitette. Hamarosan meghalt szívinfarktusban.

Magyarból fordítva
11/4-es adó
1 lap
Iktatószám: 448/0024739/89.06.10.

Szigorúan titkos
Egyetlen példány
89.06.09.
I. B. osztály/G. I.

„Gherasim"
Időpont: 12.30. A Gherasim és Jánosházy György közötti beszélgetésből kiderül, hogy szabálytalanságok fordulnak elő a folyóirat anyagi ügyvezetése körül. Jánosházy szerint ez egy komolyabb ellenőrzés során holtbiztosan napvilágra jönne.
Fordította (illetve a beszélgetést összefoglalta – G. Gy.): P. D.
A lap bal felső sarkában idegen írással: Grama őrnagy elvtárs! (Első olvasat: itt nevezik először őrnagynak egykor kapitányként jelentkező őrangyalunkat.) Végezzenek alapos ellenőrzést a pénzügyi szervek, a valós helyzet megállapítására. Olvashatatlan aláírás.
A célszemély megjegyzése: Ismét a fecsegés átka. Mi aggodalmaskodunk, ők lehallgatják, ráharapnak és intézkednek! Szerencsére nem lett semmilyen következménye.

Magyarból fordítva
11/4-es adó
1 lap
Iktatószám: 553/0023779/89.07.01.

Szigorúan titkos
Egyetlen példány
89.06.30.
I. B. osztály/G. I.

„Gherasim"
Időpont: 11.05. A célszemély Nemes Lacival beszélget. (A fordító megjegyzése: jelen van Kuti Márta is.)
Nemes: – Tegnap az adásban Gyimesi Éváról is beszéltek.
Gherasim: – Tudok róla, de én nem hallgattam az adást, mert Halleréknél voltunk.
Nemes: – Azt mondják, hogy huszadikától le van tartóztatva.
Gherasim: – Én úgy tudom, hogy ez nem igaz.
Nemes: – Tulajdonképpen nincs letartóztatva, csak vizsgálat alatt áll. Házkutatás volt nála.
Kuti: – Miért?
G.: – Nem tudom.
Nemes: – Amiért tiltakozott a végzősök teljesen román vidékre való kinevezése ellen.
Gherasim: – Tökéletesen egyetértek vele!
Kuti: – Hát igen.
Nem folytatódik a beszélgetés erről a témáról.
Fordította: P. D.
A jegyzőkönyv alján két sor teljesen kiolvashatatlan írással és aláírással.

Magyarból fordítva
1/3-as adó (A célszemély kérdése: nincs itt valami tévedés? eddig 11/3 volt.)
1 lap
Iktatószám: 554/0023778/89.07.01.

Szigorúan titkos
Egyetlen példány
89.06.30.
I. B. osztály/G. I.

„Gherasim"
Időpont: 21.58. Markó Béla hívja a célszemélyt. Közli, hogy másnap Kolozsvárra megy saját autójával, viszi Balássy Pétert, aki Váradra utazik. Felajánlja, hogy elviszi G.-t is, a lányával együtt. A célszemély megköszöni, de közli, hogy vasárnap reggel mennek Boér Ferenc autójával.
G.: – Találkozol a barátnőnkkel?
M.: – Lehetséges.
G. arra kéri M-t, hogy közölje vele, találkozniuk kellene vasárnap este vagy hétfő délelőtt, az egyetemen vagy máshol. M. közli, hogy meglátogatja Kántor Lajost is. Kiderül, hogy a Boér család Kántor Lajosnál fog lakni.
G. szeretné, ha Évával (a fordító megjegyzése: Gyimesi Éváról van szó) beszélni tudnának.
Fordította: P. D.
A célszemély megjegyzése: – Ha nem is emlegettünk neveket, tudták, hogy kiről van szó. Erre mondják, hogy a gondolatainkat is kitalálták!

Magyarból fordítva
12/2-es adó
1 lap
Iktatószám: 757/0023778/89.09.26.

Szigorúan titkos
Egyetlen példány
89.09.23.
I. B. osztály/G. I.

„Gherasim"
Időpont: 9.37. A célszemélyt Gyimesi Éva hívja. (A fordító megjegyzése: Kolozsvár-Napocáról.)
A kéziratról beszélgetnek, amelyet a szerző az Igaz Szónak küldött közlésre. G. azt mondja, mindent megtesz azért, hogy a kézirat a decemberi számban megjelenjen. Arra kéri Évát, hogy a másik kéziratot is küldje, amiről megegyeztek.
G.: – Úgy tudom, az előadásaidat megtartod!
Éva: – Igen. Igen.
G.: – Ez a leglényegesebb!
G. sajnálja, hogy legutóbb nem találkoztak. Megkéri Évát, mondja meg Péternek, hogy küldje az ígért riportot. Éva arra kéri, hogy adja át üdvözletét Dénesnek. (A fordító megjegyzése: Fülöp G. Dénesről, a Vártemplom lelkészéről van szó.)
G. örül, hogy Éva dolgozik.
Fordította: P. D.

Magyarból fordítva
13/2-es adó
2 lap
Iktatószám: 929/0023779/89.11.22.

Szigorúan titkos
Egyetlen példány
89.11.21.
I. B. osztály/G. I.

„Gherasim"
Időpont: 11.37. A célszemély Jánosházy Györggyel beszélget az irodában. A rendkívül bonyolult nemzetközi helyzetre hivatkozva Jánosházy a következőket mondja Kádárról: azzal, hogy meghalt, megmenekült azoktól a gondoktól, amelyekkel egyes államfők küzdenek. Ha nem így történik, holtbiztos, hogy ő sem úszta volna meg szárazon. Hangsúlyozza, hogy az NDK helyzete különösen nehéz, s az a véleménye, hogy nem sokáig sikerül fékentartani a tömegeket, amelyek – állapítja meg nevetve – megerősödtek.
Gherasim közbeszól: – Igen, ha csak egy ponton is engedsz, véged van. Itt nálunk ezt nagyon jól tudják, és nem engednek. Nem engedhetik meg maguknak, hogy engedjenek.
A csehszlovákiai helyzettel kapcsolatban Jánosházy kijelenti: – ott nagyon durván mennek a dolgok. A kormány arra törekszik, hogy kemény lépésekkel leverje az ellenállást, és mégis…
Gherasim: – Ez igaz, de 12 év óta a Charta 77-et nem tudták elhallgattatni, s a polgári demokráciának ott erősebb hagyományai vannak. A börtönviszonyok is mások. Elmondja, Duray Miki barátjától tudja ezt, aki 1979-ben egy sokszorosító gépet akart behozni neki, de ő elhárította az adományt, mire Miki gyávának nevezte. Nem akarta tudomásul venni, hogy itt a dolgok más mederben folynak, mint náluk, a tét és a módszer is más. Kiderült, hogy 1982-ben Gherasim találkozott Mikivel Pozsonyban, aki már megjárta a börtönt.
Jánosházy megismétli, hogy Csehszlovákiában nagyon durván fojtották el a tüntetéseket. Ebben az összefüggésben Gherasim megjegyzi: – Lehet, hogy ott is vérontásra kerül sor. Nálunk, ha valami történik, vér fog folyni, nagyon sok vér! Ez biztos.
Jánosházy: – Nem biztos!
Gherasim: – Egészen biztos. Ott is nagy erőket készek bevetni, de itt vér fog folyni. Félek ettől a lehetőségtől, s aggódva figyelem, mi fog történni.
Jánosházy: – Nem hiányzik ilyesmi nekünk.
Fordította: P. D.

A lehallgatási jegyzőkönyv bal felső sarkában ott a megjegyzés: Grama őrnagy figyelmébe! Kijegyzetelni a Belső Tájékoztató számára.
Olvashatatlan aláírás.

Magyarból fordítva
13/2-es adó
2 lap
Iktatószám: 958/0023779/89.11.26.

Szigorúan titkos
Egyetlen példány
89.11.24.
I. B. osztály/G. I.

„Gherasim"
Időpont: 12.35. A célszemély Markó Bélával beszélget. A Csehszlovákiában és az NDK-ban történtekre utalva G. kijelenti: – Előre érzem, hogy nálunk korlátozásokat fognak bevezetni, teljesen biztos vagyok benne. Hogy miben állnak ezek a korlátozások, nem tudom, csak sejtem. Rövid hallgatás után hozzáteszi: – Itt az elszakadás sokkal nehezebb lesz.
Markó: – Éppen a napokban beszéltük valakivel, hogy ez az ország, tulajdonképpen nem az ország, hanem a vezetőség nagyon bölcsen megpróbált felkészülni egy ilyen helyzetre. Gondolok itt az adósságok kifizetésére, de másra is, szóval arra a törekvésre, hogy megszabaduljon minden kötelezettségtől, hogy mindent mi csináljunk, mindegy, hogy jól vagy rosszul. És így ez a gazdasági függetlenség tulajdonképpen illúzió, mert akárhogy vesszük, az olajat és az energiát máshonnan kapjuk.
G.: – Így van. Gorbacsovról azt mondják, nem biztos, hogy átvészeli ezt a telet, mert nincs élelmük. De az élelem hat százalékát Romániától kapja olajért és áramért, s ez sokat jelent.
M.: – Nagyon sokat!
G.: – Mert ez (itt Ceauşescura utalok, de az ő nevét egyszer sem írták le a jegyzőkönyvben) azt mondhatja, hogy nem ad élelmet, ha nem kap olajat.
M.: – Éppen ezért kellett volna sokkal okosabban dolgozni. A magyaroktól például nagyon sok élelmet kaphatna (Gorbacsov), ha tisztességesen megfizetné. Ezzel összefüggésben G. azt mondja, hogy országunk sok élelmet kap a magyaroktól a Daciákért cserébe, de továbbadjuk az araboknak és az oroszoknak. Ha igaz, amit az emberek beszélnek, hogy külső adósságunk utolsó részletét nem mi fizettük ki, hanem az irániak, akkor ismét meg vagyunk kötve, csak máshoz. Rövid időn belül folytatja: – Én nem olvastam a beszédet, de Gyurka (Jánosházy) azt mondja, csak a nagy kínai és a koreai néphez fűződő barátságunkat emlegeti.
Rövid szünet után M. azt mondja:
– Ne adja az isten, hogy valami változás következzen, mert ebben az esetben befellegzett. De nem hiszem, nem hiszem, hogy ez lehetséges. (A fordító megjegyzése: nem lehetséges a változás.) (…)
Fordította: P. D.

Az első oldalon, a bal felső sarokban más írással ott a megjegyzés: kijegyzetelni az I-es Igazgatóság és a pártszervezetek számára. Fölötte, ismét más írással: kijegyzetelve. Olvashatatlan aláírás.

Magyarból fordítva
11/4-es adó
2 lap
Iktatószám: 520/00237.09/88.07.01.

Szigorúan titkos
Egyetlen példány
88.07.01.
I. B. osztály/G. I.

„Gherasim"
Időpont: 12.07. Munkaértekezletük van.
Hajdu azzal kezdi, hogy azokról a gyűlésekről, amelyek az elmúlt napokban Bukarestben voltak, s amelyeken ő is részt vett, a lényeget a sajtó közölte. Szomorú, hogy ilyen helyzetbe jutottunk, ha nem tudnak közös nevezőt találni, lezárhatják a határokat, hazaküldhetik a követségek alkalmazottjait. Hangsúlyozza, ez a helyzet eltarthat egy évig, tíz évig. Rámutat, hogy pártunk határozottan tiltakozik a belügyekbe való beavatkozás ellen. Arra kéri a szerkesztőség minden egyes tagját, hogy továbbra is becsületesen dolgozzanak. Ismételten aláhúzza, hogy a helyzet nagyon szomorú, s különösen szomorú, hogy nem lehet előrelátni a következményeket. Közli, hogy néhány napon belül összeül a Politikai Végrehajtó Bizottság, és olyan határozatokat hoz, amelyek rendezik ezt a helyzetet. El lehet képzelni, milyen szomorú lesz, ha úgy határoznak, hogy megszakítják a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokat. Azt mondja: – Nem tudok túlságosan sokat arról, mi történik Magyarországon, nincsenek információim, csak azok, amiket a rádión hallok. (A kijegyzett szövegben itt zárójelben kérdőjel van – G. Gy.) Lehetségesnek tartok a Magyar Népköztársaság részéről egy pozitív visszajelzést, amely lehetővé tenné a tárgyalásokat.
Ismét felhívja a szerkesztőség figyelmét, hogy ne „kreáljanak" mindebből problémát, s főleg ne politikai jellegű problémát. Ebben az összefüggésben kijelenti: Nekünk nincs mit tennünk ebben a kérdésben. Én mint főszerkesztő megtettem a magamét abból, amit meg lehetett tenni, mint becsületes ember csatlakoztam a párt álláspontjához. – A folyóiratra vonatkoztatva, amelyet vezet, kijelenti: a legmagasabb fórumokon tárgyalt, és biztosítékot kapott arra nézve, hogy nem hoznak olyan lépést, amely a folyóirat megszüntetéséhez vagy átalakításához vezetne. Aláhúzza, mindez az Utunkra, a Korunkra és az Írószövetség többi kiadványára is vonatkozik. Hajdu ezt különösen fontosnak tartja. Visszatérve saját folyóiratukra, tisztázza, hogy ezzel a problémával nem szükséges a lap hasábjain foglalkozniuk, nem kell kampányt nyitniuk. Leszögezi, hogy ilyen értelmű utasítást kapott. – Úgy látom, hogy sem a román nyelvű lapok, sem a központi sajtó nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Aláhúzza, hogy mindez az Utunkra is vonatkozik. Jánosházyhoz fordulva azt mondja, a gyűlés után majd beszélnek az augusztusi szám vezércikkéről, s megbízza, hogy ő írja meg. A továbbiakban az augusztusi számról beszélnek. Közli, hogy meghalt Mihai Beniuc, javasolja, bízzák meg valamelyik munkatársukat, búcsúztassa el, s adják meg neki a teljes tiszteletet. A továbbiakban szerkesztőségi problémákról beszélgetnek.
Fordította: P. D.
A lap alján más kézírással: Kijegyeztetve az I. számú Igazgatóság számára.

Magyarból fordítva
12/2-es adó
1 lap
Iktatószám: 1035/003778/89.12.11.

Szigorúan titkos
Egyetlen példány
89.12.09.
I. B. osztály/G. I.

„Gherasim"
Időpont: 16.44. Beszámol a feleségének, Kovács András Ferenc alkalmazásáról a Színművészeti Intézetnél. Kiderül, hogy arra a katedrára veszik fel, amelyről Oláh Tibor megy nyugdíjba. G. úgy látja, nagyon jó lenne, ha ez a kérdés minél előbb megoldódna, még mielőtt Hajdu Győző hazaér. (Moszkvában volt, úgy tudtuk, hosszabb időre ment – G. Gy.) Nagy meglepetés lenne számára ez a hír.
Fordította: P. D.
A lap bal felső sarkában a megjegyzés: Grama őrnagy elvtársnak! Akadályozzák meg az alkalmazást a Színművészeti Intézetnél. (Alatta más írással: tájékoztattuk Rusu Emil elvtársat. Olvashatatlan aláírás.) (Ez a lehallgatási jegyzőkönyvek utolsó darabja, amelyet kézhez kaptam. – G. Gy.)

Utóhang
A tengernek, amelyből ezt a cseppel újbegyre vettem, nem lehet partot szabni. Alkalomadtán bővebben fogok belőle meríteni, de remélni sem merem, hogy valódi ízét akárcsak sejtetni is sikerül. Az a dolgom, hogy kísérletet tegyek erre.
Ezúttal nem tartottam helyénvalónak, hogy a dokumentumok közlése ürügyén külön kitérjek folyamatos egzisztenciális fenyegetettségünkre, a házkutatásokra, a követési beszámolókra, a kiszabott pénzbüntetésekre, az elbocsátásunkra vonatkozó tervekre. Talán annyit mégis elmondhatok, most először a nyilvánosság előtt, hogy a dossziémból kiderül, háromszor indították meg a bűnvádi eljárást ellenem: 1975-ben, 1983-ban és 1989 novemberében. 1975-ben és 1983-ban az eljárást felfüggesztették. Az 1989 novemberében indított eljárást a decemberi események függesztették fel. De nincsenek illúzióim: az a kartoték létezik, az évek során jócskán kiegészült, bármikor előkotorhatják. A 11/4-es, 12/2-es, a 13/3-as és a többi leadó működik. Lehetséges, hogy más az elnevezése, de minden bizonnyal tökéletesedett, kevesebb bosszúságot okoz a haszonélvezőknek.
Székely János lehallgatott aforizmája érvényesebb, mint valaha: „a világ szerkezete megváltoztatható, a törvényei nem."
Képtelen vagyok beletörődni, kénytelen vagyok számolni vele.