Zongoráztál tavasszal és ősszel. Kiegyenlítetlenek maradtak azok a koncertek – keresztelő szent jános feje bármikor tanúsítaná ezt. Mindketten néztük anyám a nyugdíjából vett egy manzárdot nekünk anemónákat és páfrányt. De nem tudtam megérinteni egyszer sem az ajkad: senki vagyok és senki vagy a sakktábla üres. Elvesztünk a tenger vénái közt és éhesen tértünk meg újra a homokra feküdtünk az éjszaka megijedt tőlünk. Nem nyúltam hozzád – keresztelő szent jános feje bármikor tanúsítaná ezt. Úgy éltünk hogy verseket szavaltunk magunknak. Majdnem senki sem jött el meglátogatni minket.
