[2018. június]

---

elmentem egy barátomhoz
„gondoltam, hogy legalábbis ég a ház
te csak olyankor hívsz”
miközben gyanútlanul tartotta bennem a lelket
rohamosan közeledtem felé
a szembeszéltől alig láttam
a patak fölött elbontott hidat
ahol beszakadt egy teherautó
az út kettő lett
és már nem köti össze semmi önmagával
nagykabátban ültünk a tetők fölött
cigarettával kínált, közben tekintete
a rossz oldalra tűzött szívre tévedt
amíg beszéltem
könnyszakállt növesztett
én félrenéztem – a kék égen a hold
körül sirályok, mindenütt
ezek az olcsó souvenirek –
megvártam, hogy kisírja magát helyettem
„megható, mint a hagyma”
mondta nemrég egy kisgyerek