[Látó, 2011. november]

Kőmívesi Henrik, az ismert regényíró hajnali négykor felriadt álmából. Felült az ágyában, idegesen körbejáratta a szemeit a szobájában, majd hatalmasat sóhajtott és visszafeküdt, de nem tudott aludni. Ide-oda forgolódott hosszú időn keresztül, azután felkelt, magára vette a köntösét, az íróasztalához ült, s ugyanazt tette, amit élete eddigi hatvan évében mindig, ha valami nyugtalanította: leírta a naplójába.

2008. január 4. Budapest
Ma hajnalban szörnyű dolgot álmodtam: egy fekete kalapos férfit jelent meg a lakásomban. Nagyon megijedtem tőle. Körülbelül húsz centivel volt magasabb nálam, és néhány évvel fiatalabb is lehetett. Ha verekedésre került volna a sor köztünk, biztosan alulmaradok vele szemben. Úgy láttam, nagyon hasonlít a kiadóm vezetőjére, ami miatt még jobban megijedtem tőle.
– Hogyan jutott be?! – kiáltottam rá rémülten, amikor a nappalimban szemben találtam magam vele.
– Nyitva volt az ajtó – válaszolta flegmán, majd azonnal a dolgozószobám felé indult.
–Álljon meg!
Nem válaszolt. Bement, leült a számítógépem elé és bekapcsolta.
– Ki maga? Menjen innen, mert azonnal hívom a rendőrséget. Mit képzel?
– Nem ismer meg? – csodálkozott.
– Nem!
– Komolyan mondja?
– Én még sohasem láttam magát.
– Maga szórakozik velem.
– Elhiheti, hogy egyáltalán nem vagyok olyan kedvemben. Kérem, távozzon!
– Én vagyok a fekete kalapos férfi – nézett rám szúrón az apró szemeivel.
– És?
– Mind így tesznek, mintha már elfelejtettek volna, pedig közben minden éjjel azon aggódnak, hogy mikor fogok felbukkanni legközelebb – válaszolta kissé mérgesen.
– Ki maga?
– Én vagyok a fekete kalapos férfi.
– Ezt már mondta.
– Én vagyok a fekete kalapos férfi, aki a nyugtalanító dolgokat szokta hozni az emberek álmaiba.
– Az enyéimbe nem.
– Dehogynem.
– És még kiébe?
– Felsorolni sem tudnám, olyan sokan vannak. Gyakorlatilag mindenkiébe.
– Menjen innen! – ordítottam.
– Nézze, én csak a dolgomat végzem. Meg kell mutatnom valamit magának, és aztán már itt sem vagyok. Csak pár perc az egész.
– Én nem akarok látni semmit. Menjen innen!
– Hisztis kölyök – válaszolta foghegyről, amitől megdöbbentem s elhallgattam, mert azt éreztem, igaza van.
– A TSZ nevű új programról van szó.
– Én azt nem ismerem.
– Tudom, hogy nem ismeri, éppen ezért vagyok itt. A TSZ annyit jelent, hogy Történet Szerkesztő. Ez, amit most látni fog, az első verziója.
– Miért mutatja meg maga ezt nekem?
– Maga író, nem? Regényeket ír?
– Igen.
– Akkor használja. Nagyon egyszerű szoftver, és könnyű használni, majd meglátja. Már telepítette is a számítógépe.
A monitoromon a szövegszerkesztő programéhoz hasonló kezelőfelület jelent meg.
– Mit csinál maga? Nem lesz vírusos a gépem? – kérdeztem aggódva.
– Nyugodjon már meg! Gyorsan végzünk, aztán már itt sem vagyok. Sok emberhez kell még elmennem ma este. Szokott szövegszerkesztőt használni, ugye?
– Igen.
– Na, ez nagyon hasonlít hozzá, csak ezzel nem szöveget, hanem történetet tud szerkeszteni.  Megértette?
– Igen.
– Akkor figyeljen. A szövegszerkesztőben a képernyő bal felső sarkában a Fájl, Szerkesztés, Nézet, Beszúrás menüpontok jelennek meg, emlékszik?
– Igen.
– Nagyszerű. Ugyanott a TSZ-ben, a Történet Szerkesztőben a Szereplők, Helyszín, Idő, Téma, Események, Befejezés funkciók vannak, látja?
– Igen.
– Rákattintok arra, hogy Szereplők. Itt a következő adatokat kéri be a program: szereplők száma összesen, szereplők száma a történet elején, szereplők száma a történet végén, szereplők listázása, szereplők beosztása. Látja?
– Igen, látom, de mire jó ez?
– Nyolc éve dolgozik a hetedik regényén, ha jól tudom.
– Így van.
– Hány szereplője lesz?
– Még nem tudom pontosan, körülbelül húsz.
– Akkor ide, ahol az összes szereplő számát lehet megadni, beírom a húszat. Az elejétől a végéig ennyi lesz, vagy esetleg meghal valaki közben?
– Ketten meghalnak, hárman eltűnnek.
– Akkor ide, ahol azt lehet megadni, hogy hány szereplő lesz a történet elején, beírom a húszat, ide pedig, ahol az szerepel, hogy hány lesz a történet végén, beírom a tizenötöt, és már haladhatunk is tovább. A Szereplők listázása funkció következik. Ide majd beírja név szerint az összes szereplőjét. Megadhatja az életkorúkat, a foglalkozásukat, a nemüket, a testalkatúkat, a magasságúkat, családi állapotukat. Érti? A Szereplők beosztása menüpontban pedig majd kijelöli, hogy a történetnek melyik fázisában bukkanjanak fel vagy tűnjenek el. Eddig világos?
– Igen, de…
– Semmi de – fojtotta belém a szót. – Nincs időm nyavalygásra. Sietnem kell. A következő a Helyszín funkció. Ha erre rákattint, az alábbiak közül választhat: Létező helyszín, Jövőbeni helyszín, Kitalált helyszín. A Létező helyszínek között listázásra kerül nem csak a föld, hanem a világűr mai napig megismert valamennyi szeglete. A Jövőbeni helyszínek alatt értendő minden olyan része az univerzumnak, amelyik valamely tudományos elmélet alapján nagy valószínűséggel egykor felfedezésre kerül majd. A Kitalált helyszínek valójában sohasem léteztek, és nem is fognak a képzelet határain kívül. A maga regényének mi lesz a helyszíne?
– Budapest.
– Akkor a Létező helyszínek listájából ezt kiválasztjuk. Az utcát és a házszámot tudja már?
– Több helyszín lesz.
– Rendben, akkor itt rákattintok a Több helyszín hozzáadása gombra. Figyeli, hogy mit csinálok?
– Igen.
– Ide majd beírja az összes helyszín pontos címét és nevét, sőt, ami a kedvencem, Gps koordinátákat is megadhat.
– Ez nekem nem tetszik.
– Ez most igazán mellékes. Nézzük a következő funkciót, az Idő-t. Itt kiválaszthatja, hogy a múltban, a jelenben vagy a jövőben fog-e játszódni a története, megadhatja évre, hónapra, napra, órára, perce pontosan az egyes események kezdetét és végét, valamint, ha párhuzamosan futna egymás mellett több szál a történetében, akkor csak kattintson a Párhuzamos események gombra, és oda írja be az adatokat. Eddig világos? Ne is mondjon semmit, csak bólintson. Nem akarom meghallgatni, hogy mit gondol. Most jön a Téma. A Téma menüpontban alapesetben az irodalomban eddig leggyakrabban feldolgozottak közül választhat: szerelem, halál, barátság, család, bátorság, megcsalás, majd az Új téma hozzáadása gombra kattintva megnevezheti azt is, amivel szeretné bővíteni az előbbieket, vagy ha több témát érint a története, lehetősége van a fentiek együttes kezelésére is. Ha jól tudom maga mindig a szerelemről, a háborúról és a családról ír, így most ezeket kijelölöm, de később majd változtathat rajta, ha akar.
Idegesen toporogtam a fekete kalapos férfi mellett.
– Látom, hogy mit csinál, de kérem, hagyja abba, mert szeretnék gyorsan végezni. Már nincs sok hátra. Az Események menüpontban értelemszerűen arra a kérdésre kell választ adnia, milyen események kövessék egymást a történetében. Az alapbeállításban ezek szerepelnek: gyilkosság, szeretkezés, becsületsértés, káromlás, ölelés, beszélgetés, temetés, születés. Ha nem lennének elegendőek ezek, akkor az Új Események hozzáadása gombra kattintva tetszőleges mennyiségben adhat meg továbbiakat. Fontos, hogy az események kiválasztása után meg kell határozni azt is, milyen sorrendben kövessék egymást, illetve melyik szereplőhöz kapcsolódjanak. Magát ismerve, a regényében először lesz a szeretkezés, aztán valaki meghal, utána egy becsületsértés jön, majd még valaki meghal, aki pedig megölte, az elmenekül, és a regény végére őt is megölik. Ezeket most be is írom ide. Látja? Elérkeztem a Befejezés menüponthoz. Milyen befejezést szeretne? Szomorút, vidámat, elgondolkodtatót? Mindegy, majd kiválasztja azt, amelyik a legjobban tetszik magának. Ha tippelnem kellene, akkor szerintem a szomorút fogja választani. Annyira nincs érzéke a boldogsághoz, tudja? Ha mégis mást szeretne, lehetősége van arra is, hogy az Új befejezés hozzáadása gombra kattintva további változatokat vigyen be a szoftverbe. Na, remélem megértett. Holnap hozom a tovább fejlesztett verziót, amiben már részletesen megadhatja a szereplők ruházatát, és azt is, hogy milyen betegségek fordultak elő a családjukban. Most viszont rohanok. Ugye, hogy nem tartott sokáig? Használja.
– Én nem akarom – hebegtem.
– Használja – utasított. - Magának készült.
– De én ezt nem akarom – válaszoltam.
– Tudom, de azért csak használja. Hátha gyorsabban fog haladni mostantól az új regényével - nézett rám szigorúan, majd eltűnt.