Hiányzott, de most már eltemetem.

(Szerintem ebben is megelőzött.)

Mi lett volna ez, ha nem szerelem? 

Frissen sült rozskiflit hozott nekem, 

és mogyoróízű kávét főzött. 

Ölbe kapott. Vitt a zuhany alá. 

Vagy inkább be az erdőbe, igen. 

A kádban aztán megint megtalált, 

pajzán ritmusra billegett a kád,

csúszott a kő, és habzott a szívem.

Megterített az ágyán a filmhez, 

jól tudta, hogy érte odavagyok, 

én meg nem, hogy neki játék mindez.

Megszereltem egy eldugult csapot, 

és vak voltam rá, hogy velem mit tesz.

Hogy meddig játszhatom még a lúzert,

nem érdekelt, hogy őszinte legyek. 

Aztán azt mondta: kisanyám, húzz el, 

nekem inkább egy fiatal hús kell,

vonszold most már arrébb a beled.

Viszonylag gyorsan túltettem rajta

magam, egy húsz évvel idősebbel

kezdtem járni, és ő is akarta.

Jó, azért nem volt ő sem ősember.

De én sem voltam már többé marha.