Gabonapozdorják bökdösik a szürkületet.
Egyre mélyebbre húz a mofettás idő,
s a szemről lehullott hályog a szívben feloszlik.

Cigaretta mellé kortyolgatni véremet,
saját ütőeredet szúrni át izgalmadban.
Most, bár magadat iszod, csakis engem látsz.

Elszakad a diófától a napsugár, átsuhan
a fodrozódó bodzavirágokon,
mögötte hullócsillagok sűrűje nő.
Glóriát rajzol egy denevér.
Feltépve vár a vályogoltár,
a fehér és sárga fal bal felső sarkába egy négylyukú,
fekete műanyag virágedényt mélyesztett valaki.
Alkonyatkor megjelenik benne egy sarlós fecske.
Gyökérzsámolyom a vályogoltár előtt,
madaram bögyével szemezek,
levegőpihéket fújok lúdbőrző teste köré.
Lecsukódott szemhéjunk egyszerre mozdul.
Álmainkat figyeli egy favágó,