A háború apa csizmájában aludt, lábujjhegyen

jártunk, ne ébresszük föl, a csizmát apa az ő apjától

kapta, apa sosem hordott csizmát, így hát tök jó

rejtekhelynek tűnt, apa apja meghalt már régen,

nem a háborúban, bár járt ott is, fogságban is

volt valahol, de arról nem beszéltünk, az a csizma

maradt nagyapából, meg a duplacsövű puska,

amibe ólmot kellett önteni, hogy ne kobozzák el,

és néhány kitömött állat, mert nagyapa vadász volt,

nagyanyám kezét is puskával kérte meg, nem sok

emlék maradt nagyapából, például az a csizma,

amiben a háború aludt, apa nem szerette a fegyvereket,

a vértől akkor is rosszul volt, ha tévében látta,

de a beólmozott csövű puskával azért szabad volt néha

játszanunk, a csizmát, amelyben a háború aludt, már

el is felejtettük, aztán apa meghalt, de erről sem

beszélünk, csendben szedtük össze, ami maradt

belőle, az unokáknak, a mi gyerekeinknek, ez a

gyerekek dolga, rakosgattuk a holmijait a fészerben,

előbukkant az a csizma is, amelyben régen a háború

aludt, belenéztünk, de csak faforgácsot találtunk

benne, meg macskaszőrt, ki kell dobni, mondtam,

aztán, mikor senki nem figyelt, kíváncsiságból

belenyúltam – a háború helye még meleg volt.