[2018. MÁJUS]

---

„omázs á Sánta Miriám és üzenet a Zirodalmi Bőrnek”

Egyszer vissza fogok térni önmagamba
Becsukódom Nikola Tesla egy gyanús
honlapon azt mondja A fény valójában fekete
Meg hogy a villámoknak romantikus
költőket olvas fel Így beszélget velük
Érted Magas a feszültség Anyagos az alany
Nekem van levem elég hogy ne legyek józan
Nem szükséges az öntözéses földművelés
A kultiválás Létezem nélküled is
Nem szorulok rád Nem akarom a lelked
mint a Sátán Nem suttogok csábítást
Úgyis nekem fogsz adni mindent

Amikor vissza fogok sűrűsödni
Befelé nyílnak majd a bimbók és felsértik
a lelki békét Ne beszélj nekem szenvedésről
Nem tudod milyen Amikor kívül mindent
eluralnak a színek Az áramlatnak nincs ára
De a vért kikezdik az áramütések A szer
bannert szerel a szemközti homlokzatra
Kéri a szeretetet De eljön a fekete ideje
Az eseményhorizonton kifordulnak magukból
a gyökerek Befelé fordul a virágzás
Szirmokat köhögök fel a sötétségben
Reped a kéreg Ez az én áldozatom érted

Mert nem tudod mit cselekszel
Amikor beveszed a tablettát és hántani
kezded kedvesen a leveleket Be akarod
oltani hogy megmentsd Nyájas mosolyodból
kilóg a hurok Így téríted a népet
Egymással Egymásba Egymástól Le-föl
tologatod hogy álljon valahogy Fel se teszed
a megfelelő kérdéseket A gravitációd kevés
Össze fog nyomorulni a tested Amikor a fehér
a másik oldalon kilövi a mérget

Amikor beteljesülök rajtad A robbanás
hangja későn ér majd el Ami előbb indul
Hogy elborítson Végy vihart Végy virágot
Végy anyagot Végy egy tengert és oszd szét
Maradj veszteg Maradj véres Bomolj tovább
Telj meg lábnyomokkal Kultiválj homokot
Szublimálj fényt Nyelj tőrt És törd a felszerelést
össze Az összképet kettőbe A romantikát félbe
szikével nyisd fel Olvass belőle villámot
Nincs több fény Se szag Hogy viszkess
Hogy tapogass Ebszemű Azért
Hogy tapogasd ki végre nyomorult utadat