[SZÍNHÁZLÁTÓ / 2017. augusztus-szeptember]
SZEMÉLYEK:
OSTROMVÁRY GYŐZŐ, katona
MORZSARÁGÓ, Ostromváry parazitája
GYÜRKŐC, Hajó-Vontágh szolgája, most Ostromváry személyzetében
VENDÉGBARÁTHI MÁRTON, ephesusi öregember
CSELÉNYI, Ostromváry szolgája
PARTÍCIA, athéni lány, aki Hajó-Vontághot szereti
HAJÓ-VONTÁGH GÁBOR, athéni fiú, aki Partíciát szereti
MURCI, Ostromváry fiatal szolgája
CSÚCSDOMBI CSILLA, prostituált
MILF RAMÓNA, Csúcsdombi Csilla szolgálónője
FIÚ, Vendégbaráthi szolgája
KÁROLY, Vendégbaráthi szakácsa
Szín: utca Ephesusban, Ostromváry és Vendégbaráthi egymással szomszédos házával
I. tartalom
Mohón kurvát lop Athénből a katona.
Indul szerelmes főnökét – aki külföldre ment –
Lármázni föl a szolga: elfogják hajón,
Ennek a katonának adják őt is át.
Sietve hívja a bosszt Athénből, s a falat
Gonddal átfúrja két szomszédos ház között:
Legyen szerelmeseknek átjáró. Az őr
Ormos-tetőről lát meg két ölelkezőt;
Rászedik az őrt: ez a nő nem az a nő!...
Igyekszik rávenni a katonát Gyürkőc Feri,
Otthonába küldje babáját, mert övé
Szeretne lenni a vén szomszéd asszonya.
Unszolja a lányt: menjen! Ajándékozik...
S az öreg házában elcsípve szívja meg.
II. tartalom
Athéni fiatal egy kurvát szeretett,
S az őt szintén. A fiú Naupactusba ment
Követként. A katona ugyanezt a lányt
Ephesusba viszi erőszakkal. A fiú
Szolgája, hogy a hírt jelentse, hajóra száll;
Elfogják (s őt is a katona kapja meg).
A főnöknek ír, jöjjön Ephesusba. Repül
A fiú, és a szomszédban talál szobát,
Apai barátjánál. A két ház között
Falat fúr át a szolga lopva: nyíljon a
Szerelmeseknek összeköttetés. Iker-
Nővért kreál a lánynak. Majd a ház ura
Kiöltözteti pártfogoltját, hogy csábítsa el
A harcost, aki lépre megy, lagzit remél,
Elküldi a lányt; s őt, mint buja barmot, elverik.
ELSŐ FELVONÁS
ELSŐ JELENET
Ostromváry, Morzsarágó
OSTROMVÁRY GYŐZŐ (kilép a házból és hátraszól)
Vigyázzatok, hogy pajzsom csillogóbb legyen,
Mint a tikkasztó nyári nap sugarai:
Hogy amikor közelharcra kerül a sor,
Az ellenségünk szeme fényét oltsa ki!
Mert meg akarom vigasztalni kardomat,
Nehogy jajgasson és siránkozzon, mivel
Sokat pihentetem, pedig szörnyen szeret
Az ellentáborból kolbászt aprítani.
De hol van Morzsarágó?
MORZSARÁGÓ
Itt áll, a kemény,
Fifikás, fejedelmi férfi oldalán;
Ekkora hősnek Mars nem mondaná magát,
Bátorságát a tiédhez nem mérheti.
OSTROMVÁRY
Őt mentettem meg Seholis csataterén,
Ahol Izé tábornagy, legeslegfőbb hadász,
Neptun nagy unokája volt a fővezér?
MORZSARÁGÓ
Emlékszem, hogyne: színarany fegyverzetű
Vezér volt? Csapatát csak fél lélegzeted
Szétszórta, mint lombot, szalmát a förgeteg?
OSTROMVÁRY
Ez még mind semmi.
MORZSARÁGÓ
Herkulesre, semmi! Ha
Folytatnám... (Félre) ...azzal, mit nem csináltál soha.
Ha látott már valaki ennél hazugabb
Embert, s olyat, ki önimádásban nagyobb,
Rögtön legyek rabszolgája, hurcoljon el...
Csak ne volna itt elképesztően jó az ebéd.
OSTROMVÁRY
Hol vagy?
MORZSARÁGÓ
Itt. És az indiai elefánt
Lábát puszta ököllel hogyan törted el?
OSTROMVÁRY
Mit, a lábát?
MORZSARÁGÓ
Combját akartam mondani.
OSTROMVÁRY
Pedig csak rálegyintettem.
MORZSARÁGÓ
Polluxra, ha
Tiszta erődből ütsz: a bőrét, beleit,
Elefántpofáját átfúrta volna karod.
OSTROMVÁRY
Nézd, édesmindegy.
MORZSARÁGÓ
Nem is muszáj, hogy nekem
Meséld ezt, aki műsorodat ismerem. (Félre)
Hasam miatt tűröm a kínzást! Füleim,
Fülelnetek kell, hogy ne száradjon ki szám;
Mindig bólintanom kell, bármit hazudik.
OSTROMVÁRY
Hol is tartottam...?
MORZSARÁGÓ
Aha, én tudom, hol is.
Úgy volt, megtörtént, emlékszem.
OSTROMVÁRY
Mi?
MORZSARÁGÓ
Egykutya.
OSTROMVÁRY
Van...?
MORZSARÁGÓ
Írótáblát kérsz? Tessék. Van tollam is.
OSTROMVÁRY
Szofisztikáltan érzed át a lelkemet.
MORZSARÁGÓ
Illik minden szokásod fejből fújnom, és
Mindig előre kiszagolnom, mit akarsz.
OSTROMVÁRY
Na, emlékszel már?
MORZSARÁGÓ
Emlékszem: százötvenet
Ciliciában, százat Sehonna alatt,
Harminc szárdot, hatvan makedón katonát,
Ilyen sok embert likvidáltál egy napon.
OSTROMVÁRY
Na, mennyi volt ez összesen?
MORZSARÁGÓ
Pont hétezer.
OSTROMVÁRY
Pont ennyi volt. Jól számoltad ki abszolút.
MORZSARÁGÓ
Bár föl se jegyeztem, jó a memóriám.
OSTROMVÁRY
Polluxra, legjobb.
MORZSARÁGÓ (félre)
A bő táplálék segít.
OSTROMVÁRY
Míg ilyen jól számolsz, mint eddig: jót ehetsz,
És asztalomnál örökké ülhetsz velem.
MORZSARÁGÓ
Hát Cappadóciában az ötszáz katonát...?
Ha kardod nem tompa, egy csapással megölöd!
OSTROMVÁRY
Kis közlegénykék... Meghagytam életüket.
MORZSARÁGÓ
Minden halandó tudja, mondanom se kell,
Hogy a földön egyetlen Ostromváry vagy,
Győző, sőt győzhetetlen, hős és nagytökű!
Az összes nő imád, nos, nem véletlenül:
Olyan szép ember vagy. Tegnap a köpenyem
Majdnem széttépték!
OSTROMVÁRY
Mit mondtak közben neked?
MORZSARÁGÓ
Figyelj, faggattak: „Mondd, ez ugye Achilles?”
„A testvére” – biztattam. A másik közbeszólt:
„Castorom! Ó, de gyönyörű – mondta nekem –,
S milyen finom, nézd haja selymét, hogy ragyog.
Kik lefeküdtek vele, biztos boldogok!”
OSTROMVÁRY
Tényleg ezt mondták?
MORZSARÁGÓ
Könyörögtek, hogy akár
Istenszobrot, előttük elvezesselek.
OSTROMVÁRY
Mekkora teher, ha az ember túl jól néz ki.
MORZSARÁGÓ
Ja.
Nem hagynak élni; kér, udvarol mindegyik,
Könyörög, hogy láthasson, hogy bejussanak!,
S parancsod kivitelezni nem jut időm.
OSTROMVÁRY
Ideje útba ejtenem a főteret,
Hogy akiket még tegnap összeírtam, a
Bitangoknak kifizethessem bérüket.
Mert nagyon szépen kért rá Seleucus király,
Hogy toborozzak csapatába zsoldosokat.
Jó, ezt a napot a királynak áldozom.
MORZSARÁGÓ
Na hajrá, menjünk!
OSTROMVÁRY (az üres színpadon)
Utánam, csatlósaim!
MÁSODIK FELVONÁS
ELSŐ JELENET
GYÜRKŐC
Az előadás tárgyát kell elmondanom,
Ha ébred jó szándék figyelni bennetek;
Aki nem képes meghallgatni, tűnjön el,
Hogy jobban lásson, aki figyelni akar.
Most elmesélem, vajon miért jöttetek
Ma ünnepélyes helyre; s a játéknak, amit
Mindjárt eljátszunk, a címét és lényegét.
A darabnak Aladzón a görög neve,
Hetvenkedőként emlegetjük latinul.
A város Ephesus; itt él a harcos, főnököm,
Pofátlan hőzöngő, ki a főtérre ment,
A mocskos esküszegő, ez a fajtalan,
Ki azt állítja, hogy minden nő üldözi:
S ezért nagyon röhögnek rajta mindenütt...
Mivel a ribancok szájjal kényeztetik,
Ezért a legtöbb lánynak szája ferde már.
De nem túl rég alkalmaz engem, nem bizony;
Pont ezt szeretném nektek szétkürtölni, hogy
Hogyan kerültem volt uramtól épp ide.
Figyeljetek, most kezdem a történetet.
Athénban egy kiváló fiú volt uram,
Ki egy athéni luxusprostit szeretett,
S az őt viszont: első osztályú szerelem!
A fiú követségbe Naupactusba ment,
Mivel az államérdek így kívánta meg.
Ez a katona közben Athénba került,
És elkezdett sündörögni a lány körül.
De az anyját is simogatta szorgosan,
Borral, ékszerrel, finomsággal főzte meg,
A kerítőnő bizalmába így került.
Mikor pedig eljött az első alkalom,
A kerítőnőt átverte a katona,
Uram szerelmének anyját, mivel a lányt
Nagy titokban hajóra rakta, s bár szegény
Tiltakozott, ide Ephesusba hozta el.
Mikor hallottam, hogy elhurcolták, hamar
Hajót szereztem, és indultam nemsoká
Naupactusba, a főnöknek jelenteni.
A nyílt vízen jártunk, mikor az istenek
Akaratából kalózok fogták el hajónk:
Így vesztem el, meg sem találva uramat.
A rabló ajándékba adott ennek a
Katonának. Mikor házába elhozott,
Megláttam itt gazdám athéni kedvesét;
A lány is engem, bár szemével jelt adott,
Nehogy szóljak hozzá; de később még akadt
Módunk, hogy sorsát a vállamon sírja el:
Athénba készül visszaszökni, ennyi tény,
Athénban élő volt gazdámat kedveli;
Senkit jobban nem utál, mint a katonát.
Ahogy megismertem a lány érzéseit,
Levelet írtam, lepecsételtem hamar,
S egy üzletemberrel Athénba küldtem el
Uramnak, aki pont ezt a lányt szereti,
Hogy jöjjön ide. Az nem nézte le szavam;
El is jött, és szállást a szomszédban talált,
Egy jó öregnél, ki apja jó barátja, és
Aki szerelmes vendégét kényezteti,
Minket tanáccsal és tettel biztat, segít.
Én pedig ott bent nagyszerű trükkel értem el,
Hogy találkozhassanak a szerelmesek.
Van egy kuckó, mit barátnőjének adott
A katona, oda nem lép be senki más;
E kéjes kuckóban átfúrtam a falat,
Legyen a nőnek átjárás: innét oda!
Tud róla az öreg, az ő tanácsa volt.
Van itt egy kollégám, komplett hülye, akit
A lány őrének állított a katona.
Rafinált fogásokkal, csellel hályogot
Vetünk szemére, és olyanná tesszük őt,
Hogy amit lát a fickó, azt se lássa meg.
Ti értsétek jól a cselt: kettős szerepet
Játszik ez a lány nemsokára itt meg ott,
De bizony ő lesz mindkettő, ha színlel is.
Ravasz trükkel ejtjük pofára azt az őrt.
De nyikordul a szomszéd öreg ajtaja.
Ő lép utcára; itt a jó öreg maga.
MÁSODIK JELENET
Vendégbaráthi, Gyürkőc
VENDÉGBARÁTHI (kilép a házból és hátraszól)
Ha még egyszer háztetőmön idegent láttok, s lábait
Nem töritek szét, hátatok ostoromtól lesz sebes.
Látom, magánéletünknek minden szomszéd szemtanúja,
Mind beles az udvaromba... Annyit kérek, hogy akit
A harcos személyzetéből fölfedeztek a tetőn,
Kergessétek ki az útra, kivéve Gyürkőc Ferit.
Ha állítja is, hogy majmot, galambot vagy tyúkot hajszol,
Verjétek agyon, különben ti szívjátok meg nagyon!
Hogy a törvényt ne játsszák ki ravaszul, hiszen tilos:
Szerencsétlenné tört bokával mulassanak ezután.
GYÜRKŐC
Nem tudom, hogy az öregnek csapatunk mit árthatott:
Szolgatársaim bokáját összetörni parancsolja,
Velem viszont kivételt tett. Nem bánom, bármit művel is
A többivel. Hozzálépek.
VENDÉGBARÁTHI
Á, csak nem Gyürkőc Feri?
GYÜRKŐC
Hogy vagy, Vendégbaráthi úr?
VENDÉGBARÁTHI
Nincs sok ember, akivel
Találkozni több kedvem lett volna, mint veled.
GYÜRKŐC
Mi az?
Mért uszítasz házunk ellen?
VENDÉGBARÁTHI
Mindnyájunknak vége, sajnos.
GYÜRKŐC
Mi a gond?
VENDÉGBARÁTHI
Kiderült minden.
GYÜRKŐC
Mi derült ki?
VENDÉGBARÁTHI
Az előbb
A házatokból egy ember bepillantott a tetőn
Udvarunkba, és meglátta csókolózni azt a lányt
Vendégünkkel.
GYÜRKŐC
Ki látta meg?
VENDÉGBARÁTHI
A kollégád.
GYÜRKŐC
De melyik?
VENDÉGBARÁTHI
Nem tudom, mert visszahátrált hirtelen.
GYÜRKŐC
Már érzem is,
Hogy meghaltam.
VENDÉGBARÁTHI
Ráüvöltök: „Mit kujtorogsz a tetőn?”
Meghátrálva válaszol, hogy nőstény majmát üldözi.
GYÜRKŐC
Én nyomorult, meg kell halnom egy makimajom miatt!
De Partícia még bent van?
VENDÉGBARÁTHI
Bent volt az előbb.
GYÜRKŐC
Mondd: amilyen gyorsan csak tud, menjen át! A szolgastáb
Lássa otthon; hacsak azt nem szeretné, hogy minket, a
Szolgákat szerelme miatt keresztfára húzzanak.
VENDÉGBARÁTHI
Vedd úgy, hogy megmondtam; van más programpont?
GYÜRKŐC
Közöld vele:
Semmiképp se tagadja meg nőies karakterét:
Ügyeljen trükkre, csalásra, színlelésre is.
VENDÉGBARÁTHI
Hogyan?
GYÜRKŐC
Győzze meg azt, aki látta, hogy nem látta igazán.
És ha százszor észrevették, százszor is tagadja le!
Van szája, van neki nyelve, ravasz, bátor szelleme,
Önbizalma, makacssága, kavarós természete.
Ezzel élhet; azt a szolgát esküjével győzze le.
Akad otthon hazug lelke, csaló, áruló szíve,
Cselezésre, benyalásra, aljasságra eszköze.
Mert az asszony nem könyörög kofákhoz, ha rosszra készül:
Mindnek saját kertjében nő bármi rosszra fűszere.
VENDÉGBARÁTHI
Szólok, hogyha bent találom. De mi az, Gyürkőc Feri?
Mit forralsz teljes titokban?
GYÜRKŐC
Kérlek, kicsit csöndesebben,
Míg agyamban terveimet összekotrom, s rájövök,
Hogy csapom be, mely módszerrel a kíváncsi kollegát,
Ki a lányt itt csókolózni látta, hogy felejtse el.
VENDÉGBARÁTHI
Jól van, én meg félreállok addig. Nézd csak, mit csinál:
Homlokát ráncolva áll ott, fontolgatja gondjait.
Mellén kopog ujjaival, talán szívét teszteli.
Balra néz, majd balra fordul, csípőn tartja bal kezét,
Jobb keze ujján számolgat, most a jobb combjára üt,
Akkorát, hogy belesajdul: tervet nem könnyen talál.
Ujjal pattint, fészkelődik, sűrűn váltja lábait.
Rábólint... de nem helyesli sajnos, amit kitalált.
Bármi jön, nem hagyja nyersen, jól kifőzve adja át.
Építkezik: karjából rak álla alá oszlopot.
Sajnos, sehogyan se tetszik nekem e vállalkozás:
Mert hallom, egy barbár költő álla ilyen oszlopos,
Akit két katona őriz éjjel-nappal szüntelen.
Bravó, Herkulesre! Jól áll, derűsen és komoran...
Meg nem pihen, mielőtt el nem éri, amit keres.
Jól van, megtalálta. Hajrá, ébredj, ne szundíts tovább,
Ha nem akarsz péppé verve virrasztani ezután.
Hozzád szólok! Dugtál tegnap? Hú, figyelj, Gyürkőc Feri!
Ébresztő, hé! Rajta, kelj föl! Hajnalodik, mondom!
GYÜRKŐC
Hallom.
VENDÉGBARÁTHI
Nézd, az ellenség a házad ostromolja! Idesüss,
Ragadj fegyvert, kérj tanácsot: egykettő, sietni kell!
Előzd meg, vágj át a völgyön! Vezesd körül csapatod,
Kényszerítsd összecsapásra; minket óvjál, de nagyon;
Az ellenség elől zárd el az átjárást: csapatodhoz
Az élelem biztos úton, sértetlenül érjen el!
Nyiss utat, ezt tartsd ma észben, mert a helyzet sürgető.
Töprengj, rögtön tökéletes tervre találj, hogy amit
Láttak, látatlanná váljon; s meg nem történtté a tett. (A nézőknek)
Nagyon aktív ez az ember, nagy falakat rak ma fel. (Gyürkőcnek)
Ha egyedül csak magadra vállalsz mindent, azt hiszem,
Lenyomhatjuk ellenségünk.
GYÜRKŐC
Fú, magamra vállalom.
VENDÉGBARÁTHI
Én biztatlak, el is éred minden célod.
GYÜRKŐC
Juppiter
Áldjon meg!
VENDÉGBARÁTHI
Bökd már ki végre, mire gondolsz.
GYÜRKŐC
Hallgass már,
Míg az átverés művébe bevezetlek, hogy te is
Velem együtt tudd a tervem.
VENDÉGBARÁTHI
Épen őrzöm meg neked.
GYÜRKŐC
Uramat nem saját bőre, elefántbőr vonja be.
Semmivel sem bölcsebb, mint egy sziklaszál.
VENDÉGBARÁTHI
Tudom, tudom.
GYÜRKŐC
Trükkjeimet terelgetem, cseleimet csiszolgatom:
Azt mondom, ennek a nőnek ikerhúga érkezett
Athénből, és úgy hasonlít hozzá, mint egy csepp tej a
Másikhoz; hm, barátjával érkezett meg, és vele
Házad szent vendége.
VENDÉGBARÁTHI
Ez jó! Üdvözlöm jóságodat!
GYÜRKŐC
És ha majd a katonánál a kollégám szót emel
A lány ellen: barátjával látta csókolózni őt,
Majd a szolgát jelentem föl – a külsőssel a másikat
Látta nálad nyalva-falva enyelegni...
VENDÉGBARÁTHI
Á, helyes.
Én is ezt mondom, ha tőlem kérdezi a harcos.
GYÜRKŐC
Úgy van!
Mondjátok, nagyon hasonlók, s a lánnyal közölni kell:
Ne dadogjon, ha a harcos kérdezgeti.
VENDÉGBARÁTHI
Nagyszerű!
De ha a kettőt a katona együtt akarja látni majd,
Mit csináljunk?
GYÜRKŐC
Gond nélkül háromszáz kifogás akad:
„Ma nincs itthon, sétálni ment, fürdik, alszik, öltözik,
Eszik, iszik, túl elfoglalt, most nem ér rá, nem szabad.”
Úgy halasztod, ahogy tetszik, hogyha egyszer már a mi
Hazugságunkat bevette, és az elsőt elhiszi.
VENDÉGBARÁTHI
Tetszik a terv.
GYÜRKŐC
Menj a házba, és ha ott van, küldd haza
Gyorsan a nőt, és tanítsd meg mindenre, oktasd ki jól,
Tanácsunkat tartsa észben, s ahogy oktattuk mi rá:
Tudjon ikerhúgáról.
VENDÉGBARÁTHI
Jó, készre gyúrva küldöm át.
Mást is kérsz még?
GYÜRKŐC
Menj be!
VENDÉGBARÁTHI
Jól van. (Bemegy a házba)
GYÜRKŐC
Én is hazaballagok,
S földerítem azt az embert, céljaim takarva jól,
Aki a majmot hajszolta szolgakollégák közül:
Mert úgysem bírja ki, hogy a személyzetből valakit
Be ne avasson titkába: látta gazdánk kedvesét
A szomszédban csókolózni egy idegen fiúval.
Ismerem, rossz szokás: én sem tudok titkot tartani.
Hogyha meglesz, ostromlétrám majd ellene fordítom.
Küzdelemre készen állok; holtbiztos, hogy beveszem!
Hogyha nincs meg, szimatolva, mint vadászkopó megyek
Addig, míg nyomán haladva, a rókát előkerítem.
Hűha, csikordul az ajtó. Elhalkulok, mert ez épp
A lány őre, a kollégám, aki rajta most kilép.
HARMADIK JELENET
Cselényi, Gyürkőc
CSELÉNYI
Hacsak alva nem jártam fönt a tetőkön, annyi tény,
Polluxra, hogy láttam itt a szomszédban a főnökünk
Barátnőjét, Partíciát, ahogy rosszban sántikált.
GYÜRKŐC (félre)
Ez látta őt csókolózni, mint szövegéből kiveszem.
CSELÉNYI (meglátja Gyürkőcöt)
Ki ez itt?
GYÜRKŐC
A kollégád. Hogy vagy, Cselényi?
CSELÉNYI
Örülök,
Hogy jössz, Gyürkőc Feri.
GYÜRKŐC
Mi baj, mi történt? Bökd ki hamar!
CSELÉNYI
Félek...
GYÜRKŐC
Mitől?
CSELÉNYI
Nehogy még ma, ahányan csak itt vagyunk,
Ordítozva kapálózzunk a keresztfán.
GYÜRKŐC
Csak magad
Kapálózz, én ezt a vészes keresztelést kihagyom.
CSELÉNYI
Nem tudod, hogy milyen bűntény történt nálunk az előbb?
GYÜRKŐC
Na, milyen?
CSELÉNYI
Szeméremsértés.
GYÜRKŐC
Akkor fojtsd magadba mélyen;
Nem érdekel, minek tudni.
CSELÉNYI
Jobb, ha tőlem tudod meg:
Nőstény majmunkat üldöztem ma a szomszéd háztetőn.
GYÜRKŐC
Polluxra: csak idióta ember kerget nyamvadt állatot.
CSELÉNYI
Töröljön el az ég!
GYÜRKŐC
Téged!... Folytasd, ha már elkezdted.
CSELÉNYI
Véletlenül bekukkantok a szomszédunk udvarába:
S Partíciát pillantom meg csókolózni egy idegen,
Ismeretlen fiúval.
GYÜRKŐC
Cselényi, mi ütött beléd?
CSELÉNYI
Tisztán láttam.
GYÜRKŐC
Na ne...
CSELÉNYI
Pedig... Két szememmel, hogyne már!
GYÜRKŐC
Ne viccelj... de furcsán beszélsz. Nem láttad te.
CSELÉNYI
Szerinted
Szembajom van?
GYÜRKŐC
Orvosoddal konzultáljál... Arról van szó:
Ha az istenek szeretnek, nem terjeszted a mesédet:
Saját fejedre, lábadra hozol durva büntetést,
Mert bukásod dupla lesz, ha gátlás nélkül folytatod
Beteg fecsegésed.
CSELÉNYI
Hogyhogy dupla lesz...?
GYÜRKŐC
Na, idesüss:
Először, ha hamis vádat kensz a nőre, neked annyi;
Másodszor, ha igazad van: te vagy az őre, neked annyi.
CSELÉNYI
Nem tudom, mi lesz velem, de amit láttam, azt tudom.
GYÜRKŐC
Folytatod, szerencsétlen?
CSELÉNYI
Mit mondjak neked, hacsak nem azt,
Amit láttam? Mert még most is odaát van.
GYÜRKŐC
Hm, nem otthon?
CSELÉNYI
Menj be magad, nézd meg. Többször nem kérem, hogy higgy nekem.
GYÜRKŐC
Megcsinálom. –
CSELÉNYI
Itt várok rád. (Gyürkőc bemegy Ostromváry házába)
És ravaszul meglesem,
Hogyan jön a legelőről hazafelé a tehén.
Mit csináljak? Énrám bízta barátnőjét a harcos.
Ha följelentem: végem, de akkor is, ha hallgatok,
És ez kiderül. A nőnél van gonoszságban elszántabb?
Míg a tetőn tartózkodom, ő kiszökik szobából;
Elszánt egy vétkes, Polluxra! Ha a harcos sejtené,
Egész háza személyzetét keresztre feszítené.
Herkulesre, jobb kussolni, mint baromként halni meg,
Mert ki önmagát eladja, arra nem vigyázhatok.
GYÜRKŐC (kijön a házból)
Cselényi, Cselényi, van-e a földön nálad elszántabb alak,
Akit születése óta jobban gyűlöl minden isten?
CSELÉNYI
He?
GYÜRKŐC
Az kell, hogy szemed kiszúrják, mert azt láttad, ami nincs?
CSELÉNYI
Mit, ami nincs?
GYÜRKŐC
Életedért nem adnék egy lyukas diót.
CSELÉNYI
Mi a baj?
GYÜRKŐC
Még kérded, mi baj?
CSELÉNYI
Már miért ne kérdezném?
GYÜRKŐC
Nem akarod lenyesetni folyton pörgő nyelvedet?
CSELÉNYI
Mért akarnám?
GYÜRKŐC
Mert itthon van Partícia, akiről
Azt mondtad, hogy a szomszédban egy külsőst csókolt, ölelt.
CSELÉNYI
Csodálom, hogy dudvát zabálsz, bár a búza most az olcsó.
GYÜRKŐC
Micsoda?
CSELÉNYI
Rövidlátó vagy.
GYÜRKŐC
Baromarc, hiszen te nem
Rövidlátó, hanem vak vagy: otthon láttam azt a lányt.
CSELÉNYI
Otthon?
GYÜRKŐC
Otthon, Herkulesre!
CSELÉNYI
Pá! Látom, te csak szívatsz.
GYÜRKŐC
Szóval mocskos lesz a markom.
CSELÉNYI
Mért?
GYÜRKŐC
Sárral játszadozom.
CSELÉNYI
Neked annyi!
GYÜRKŐC
Neked annyi, Cselényikém, megígérem,
Hacsak szemed és szöveged másfelé nem fordítod.
Hallgasd csak, zörren az ajtónk.
CSELÉNYI
Én a másikat lesem,
Mert nem érhet onnan ide, hacsak nem a kapun át.
GYÜRKŐC
De hát itthon van! Cselényi, mondd, milyen bűn nyugtalanít?
CSELÉNYI
Mindent látok, mindent érzek, csakis magamnak hiszek:
Senki nem riaszt el: itt van, itt, ebben a házban ő.
Itt lesem, hogy át ne szökjön erre észrevétlenül.
GYÜRKŐC (félre)
Enyém a tag, elzavarom sáncaiból nemsoká. (Cselényinek)
Győzzelek meg, hogy beismerd: ostobán látsz?
CSELÉNYI
Rajta, kezdd!
GYÜRKŐC
Szíved buta és szemed is haszontalan?
CSELÉNYI
Csak tovább!
GYÜRKŐC
Állítod, hogy ott van urad szeretője?
CSELÉNYI
Sőt, mi több,
Láttam is bent csókolózni egy idegen férfival.
GYÜRKŐC
Tudod, hogy a két ház között nincs átjáró?
CSELÉNYI
Én tudom.
GYÜRKŐC
Semmi erkély vagy hátsó kert, csak belső udvar.
CSELÉNYI
Tudom.
GYÜRKŐC
Szóval? Ha itt van, s megmutatom, hogy tőlünk kilépni lásd,
Rászolgáltál nagy verésre?
CSELÉNYI
Hogyne!
GYÜRKŐC
Figyeld a kaput,
Át ne verjen, át ne lopja onnan erre önmagát.
CSELÉNYI
Pont ezt csinálom.
GYÜRKŐC
Na, mindjárt utadba terelem őt.
CSELÉNYI
Rajta, hajrá; (Gyürkőc bemegy a katona házába)
tudnom kéne, amit láttam, láttam-e,
Vagy pedig ez tartja szavát, s megmutatja itthon a lányt?
Van saját szemem, dehogyis kérek kölcsön másikat.
Ez a szolga udvarol a lánynak, körbesompolyogja,
Ebédre elsőnek hívják, övé az első jó falat;
Habár három éve sincs még, hogy minekünk dolgozik,
Senkinek a személyzetből nincs jobb dolga, mint neki.
Azt csinálom, amit muszáj: szépen a kaput lesem.
Elállom az utat. Pollux, át nem vághat senki sem.
NEGYEDIK JELENET
Gyürkőc, Partícia, Cselényi
GYÜRKŐC (Partíciával kilép a katona házából)
Az oktatást eszedben tartsd.
PARTÍCIA
Mért szajkózod ezerszer?
GYÜRKŐC
Félek, nem vagy elég dörzsölt.
PARTÍCIA
Ne félj, a rosszra még tíz
Szelíd kislányt kioktatok, ha kell, fölöslegemből.
GYÜRKŐC (Partíciának)
Na rajta, folytasd, trükköző, én félreállok innen.
Mi az, Cselényi?
CSELÉNYI
Őrködöm, de van fülem: mi kéne?
GYÜRKŐC
Na, látom, pont ilyen leszel, ha a városkapun túl
Kitárt karokkal majd a fára fölfeszülsz.
CSELÉNYI
Miért is?
GYÜRKŐC
Nézz balra, mondd: ki ez a nő?
CSELÉNYI
A halhatatlanokra!
A főnök szeretője az!
GYÜRKŐC
Nekem is annak tűnik.
Na, húzzál elpusztulni, jó?
CSELÉNYI
Hová?
GYÜRKŐC
Vesztedbe rögtön.
PARTÍCIA
Hol a jó szolga, aki rám, az ártatlanra fogta
A legnagyobb gyalázatot?
GYÜRKŐC (Cselényire)
Az mondta, továbbadtam.
PARTÍCIA
Te láttál csókolózni, te mondtad ezt, mocskos ember?
GYÜRKŐC
Ismeretlen fiúval!
CSELÉNYI
Ezt mondtam, ja, Herkulesre.
PARTÍCIA
Engem láttál?
CSELÉNYI
Két szememmel.
PARTÍCIA
Majd nem lesz szemed, ha
A láthatónál többet lát meg.
CSELÉNYI
Úgyse rettenek meg,
Ha láttam, amit láttam.
PARTÍCIA
Én lökött időpazarló,
E félőrülttel csevegek, kit fejétől fosztok meg úgyis.
CSELÉNYI
Kár fenyegetned: nem vitás, hogy a kereszt lesz a sírom.
Ott függött mind apám, nagyapám, szépapám, üköm, ősöm.
Fenyegetéssel nem tudod szemem kitolni úgysem.
Hadd osszam meg pár szavamat, Gyürkőc Feri, könyörgöm...
Honnan jött?
GYÜRKŐC
&nbs
