[2011. augusztus-szeptember]

(THE SECOND MAIDEN’S TRAGEDY)
TRAGÉDIA ÖT FELVONÁSBAN

Fordította JÁNOSHÁZY GYÖRGY

SZEMÉLYEK:

A Zsarnok, trónbitorló
GOVIANUS, trónfosztott király
MEMPHONIUS,
SOPHONIRUS,
HELVETIUS, nemesurak
Első és Második Nemes
A LADY, Helvetius lánya; utóbb szelleme
VOTARIUS, Anselmus barátja
ANSELMUS, Govianus öccse
Anselmus felesége
LEONELLA, komornája
BELLARIUS, Leonella kedvese
TESTŐR
Govianus szolgája
Első és Második Martalóc
Négy Katona
Govianus apródja
Anselmus két szolgája
Nemesek, polgárok, a Zsarnok kísérői

ELSŐ FELVONÁS

[1. SZÍN]

[Az udvar]
Jön a trónbitorló Zsarnok; a pártján levő nemesek: Memphonius, Sophonirus, Helvetius, másokkal; a trónfosztott törvényes uralkodó, Govianus. Harsonák
ZSARNOK Erőtök és szeretetek, urak,
Ilyen magasra lendített, szilárd
Csillagként, mely sosem zuhan alá.
Minket szeret az ország most, kinek
Eddig hízelgett, végét várja itt
Alattunk, nem bókot.
GOVIANUS  Csak erre képes
Az esküszegő szeretet, szerencse
Álnok testvére: egy királyt letenni,
S hagyni, fürödjék fényben a bitorló,
Mint kígyó a meleg napon.
ZSARNOK          Egyetlen
Nő volt, kiben örömét lelte szívem,
Egyetlen a világon, és te ennél
A vágytársam lettél. Nem arcpirító?
Király vagyunk; nem nézhet már a mélybe,
Eltalál most hozzánk. Helvetius,
A lányod. Boldogabb vagy egy királynál,
S fölötte állsz, mert térdet hajt neked,
Kinek mi térdet hajtunk, mosolyától
Gazdagabb vagy, mint áldásodtól ő!
Ha büszke vagy, azt is meg kell bocsátnunk:
Nem halálos bűn nálad. Amig ő él,
Nem természetesebb az ifjuság
Kéjvágya sem; ne félj, nem visz halálba:
Az öröm bűne csak. Az örömöt
Büszkeség élteti: ez az olaj,
Amelytől lángja éled. Hívd ide,
Kísérettel, amint olyanhoz illik,
Aki királynénk lesz. Memphonius,
Sophonirus, gondozzátok királyi
Szívem ügyét, és kísérjétek el
A minket megillető tisztelettel.
Ha többel is, bocsánatos előttünk:
Ti tiszteltek, de mi ti tiszteljük őt.
MEMPHONIUS [félre] Mily fordulat! Királyné lesz belőle? (El)
SOPHONIRUS [félre] Van feleségem, bárcsak őt kegyelné!
Lennék szolgája – úgyis az vagyok.
Tűröm, hogy tartson kedvest, hogy a száját
Fogjam be; az a házamban zabál,
Ott abrakol megtermett csődöre,
Melyen pompázva járja be a várost,
Hogy erkélyek tövében elcsevegjen.
De koszt-lakásért jól meg is fizet:
Ő nemzi minden kölyköm; spórolok.
Megnyújtja ez a vásár vagy tizenkét
Esztendővel az életemet is:
A tékozló lovag feldobja talpát
Harmincegy évesen, és negyvenöttel
Előttem már a földben rothad el.
Így marad tisztességes asszonyunk:
Az egy szerető útját állja száznak,
Elűzi őket. Biztos lehet abban
A férj, hogy kölykeinek egy az apja,
És ennél többet senki sem kivánhat.
Öröm, ha egy munkától szabadul. (El)
ZSARNOK Úgy nősz te is, ahogy lányod szeret:
Szeméből olvasom értékedet.
HELVETIUS Legyen a gyönyör könyve az örökké,
Csak szépet, jót mutasson!
GOVIANUS Elvesztése fájdalmasabb szivemnek,
Mint koronámé és világi címek
Díszének hízelgéséé, amelytől
Felhizlalt vágómarhaként halunk meg.
Ő is csak nő, mindig maga elé
Tekint útján, sohasem másfelé;
De hogyha mégis hátranézne, s látja,
Hogy milyen sors szegődött társamul,
Elkapja a szemét, és bánja, hogy lát.
ZSARNOK Jól mondod, Govianus. Épp ezért
Országunkból száműzünk mindörökre.
GOVIANUS Lehet rosszabb is annak, aki szívét
A más keblébe zárta? Számüzés!
Mért nem halál? Túl enyhe az nekem?
ZSARNOK Ám mondja véres ösvénynek utunkat
A nagyság felé a világ,
Uralkodásunk első tette ez.
GOVIANUS [Nemesekhez] Ég áldjon, urak, túl nyílt szívüek
Ily méltósághoz! Lám, ma komorabbak
Vagytok, mint ahogy én ismertelek.
Hát ég veled, méltóságos nemesség.
[ELSŐ] NEMES Hogy mondod, uram?
GOVIANUS Tekintélyes és zord. Ó, te vagy az?
Ismertelek huszonegy évesen,
Eszed szopott még. Elvált a dadától?
Utálsz tanulni, te többre születtél.
Jó földed van, ez a tudás alapja.
Ha eligazodsz az orvosi számlán,
Megtömöd a komornát, és a bérlőd
Addig nyúzod, míg koldusbotra jut,
Elég tudós vagy nemes hölgy fiának,
Élni születtél. Ha olvasni vágysz,
Csak lovagolj ki, és böngészd az udvar
Könyvesboltját, a rőfös könyveit,
Kiszolgál nyomban. Fogadj egy szabót
Tanítódul, rögtön megmagyarázza
A legnehezebb tárgyat is, akármily
Néven nevezzék.
[ELSŐ] NEMES       Köszönöm, uram.
GOVIANUS Még szép, hogy ennyi illemet tanultál.
Ily kevés ésszel. Ég veled, uram.
ZSARNOK Állítsátok meg!
[MÁSODIK] NEMES Állj!
[ELSŐ] NEMES          Várj még, uram.
GOVIANUS Nincs benne tisztesség, hogy visszavonja
Ítéletét. Megérett a pokolra.
ZSARNOK Még nem végeztünk, most jön a java.
Száműzetésed semmi egymagában:
Hogy lelkedet megtörjem, még előtte
Látnod kell, mily mennyországod veszett el
Őbenne, aki most enyém.
A trónfosztást és a száműzetést
Ezzel a kínnal tetézzük neked.
GOVIANUS Igazi zsarnok ez, nem mond le arról,
Hogy meggyötörje lelkem, mindenem
Megszenvedjen.
(Jön [Memphonius és Sophonirus] a gyászruhás Ladyvel)
      Most látom veszteségem.
Pótolhatatlan. Elhagy az eszem.
ZSARNOK Honnan ez a sötét felhő? Ilyesmit
Lássunk örömnapon, a tiszta égen?
Mért gyászol az ország úrnője? Így
Indul a nagyság útján, gyászruhában?
Így megfeledkezzék magáról! Túl nagy
Öröm zavarta meg, ezt megbocsátjuk.
Menj, úgy hozd el, mint tündöklő menyasszonyt,
Legszebb díszében: tíz várossal érjen
Fel ékszere, ez illik asszonyunkhoz,
Nem özvegy-köntös, melyben sírni szoktak.
LADY Én nem váltok ruhát.
ZSARNOK    Hogyan?
LADY      Előbb
Lelket kell váltanom, hogy ezt levessem,
Vagy idegen zászlómul ez marad.
Nincs cím, bitang méltóság a világon,
Mely megszédítsen. Ide sem a fényben,
Csak a jóságban gyönyörködni jöttem,
S ez nem te vagy, uram: tiéd a nagyság.
Nincs dolgom veled. Megvan már a párom,
S nem akarom elveszteni.
GOVIANUS        Ha van
Királynál szerencsésebb ember, azt
Itt látjátok. Agyő, szegény királyság!
[Zsarnokhoz] Legyen a mankód: kell ez most neked.
Elkínzott vagy, sokkalta nyomorultabb,
Mint adókkal sújtott alattvalód.
Viharok ráznak, nem volt ily letört
Még senki, kinek fényben hízelegtek.
Nyomorúság ott lenni fent veled,
Boldogság itt lent.
ZSARNOK         Koronám csak álom.
Ha kevesebb lehet a semminél
Egy ember, az vagyok. Alant a völgyben
Van a királyság, míg fagyos hegyen
Hamis reményeket melengetek
Korlátlanul. Száműzött én vagyok:
Ott a király, azzá teszi szerelme,
S ez mindennél több, mert tekintete
Megindítja az udvart. Van, aki
Ne őt nézné? Mindenki rajta csügg.
Helvetius, te már semmit sem érsz.
Csak időt vesztek veled. Menj aludni.
Megvénültél, nem vagy jó semmire.
Nem érdemled meg méltóságodat.
Miért tegyünk a te kedvedre mi,
Ha nem kapjuk meg tőled ugyanazt?
A gazdának nem mehet jól a dolga,
Ha áll a munka, és vigad a szolga.
HELVETIUS [Ladyhez] Én elhalmoztalak áldásaimmal,
És átokként tér hozzám vissza mind?
Ez hát a hála mindenért? Ne légy
Ezerszer súlyosabb teher koromnál.
Jobban figyeltél arra ezelőtt,
Mit kívánok. Menj, bókolj a királynak.
LADY Én többet is teszek, hiszen apám vagy.
Megcsókolom. [Megcsókolja Govianust]
HELVETIUS    Mért tetted ezt velem?
LADY Az bitorló, uram; ez a király.
Helyesebb volt így, mint ahogy akartad.
Ha azé volna is minden királyság,
Amint nem övé ez sem, és e férfi
Oly szegény és elárvult, mint erénye,
Én nem cserélném ezt fel a jogarral,
Melyet az kínál. Jó uram, derülj fel.
Nem a fényes rang s forgandó szerencse,
Vagy szerény élet van szemem előtt:
Az embert keresem, a többire
Nem érdemes egy pillantást se vetni.
Rang és vagyon nem több a semminél:
Lelke mutatja meg, hogy ki mit ér.
ZSARNOK Olyan sok test hullott el, mint fatörzs
Erdőirtáskor, hogy kitaposatlan
Utat törjön nekünk, érzelmeinknek,
S elütnek az örömtől? Ez az első
Nemében, akinek nem kell a nagyság.
Egy nő lenézze a királyi trónt!
Milyen kor az, mely ilyen nőt teremt?
Hisz minden asszony uralkodni vágyik
Módján túl is, vagy legalább a férjén.
HELVETIUS Hatalmad van magadhoz kényszerítni,
Kitépni a karjából.
ZSARNOK         Szívtelenség;
Megtettem volna, mielőtt kimondtad,
Ha szerelmem lelketlenül ilyen
Fizetséget áhítna. Édesen,
Gyöngéden jöjjön, mint kedves adósság,
Vagy nem érdemes elfogadni.
GOVIANUS             Nem kell
Szebb szabadság, mint a száműzetés,
Melyet rám mértél.
ZSARNOK [félre]          Saját fegyveremmel
Öl meg! Én élek itt száműzetésben,
Ha elmegy az országból. Kisütök
Valami más okot, hogy visszatartsam. –
Csak azért ítéltünk száműzetésre,
Hogy kitapintsuk pártos lelkedet,
Mely vágyadban tüzel. Mennél tehát:
Kapcsolataid vannak cselszövőkkel
Külföldön, és haddal jönnél reánk;
Ezért száműzetésed visszavonjuk,
Udvarunkhoz közel házadba zárunk,
Erős őrséggel. Lord Memphonius,
Hajtsd végre.
MEMPHONIUS  Gondom lesz reá, uram.
GOVIANUS Bezársz? Itt van karomban a szabadság;
Jobbat nem is kívánhatok e földön:
Nincs szebb szabadság, mint ily édes börtön.
(Lady és Govianus [Memphoniusszal] el)
ZSARNOK Ha ő nincs itt, kihuny a napvilág.
Árnyék borul rám, nagy felleg takarja
A Napot, messzi tornyon és hegyen
Ragyog sugara, ám én völgybe estem,
Hová nem ér el.
HELVETIUS      Uram!
ZSARNOK    Mit akarsz?
HELVETIUS Mostohán bánsz, felség, saját sziveddel.
Külön-külön vettesd fogságba őket;
Egymás karjában gyönyör lesz a rabság.
Több szabadságot ennél nem kiván.
ZSARNOK Ez igaz; rendeld vissza mind a kettőt.
Várj, én parancsolok!
Nem úgy beszélsz, mit jó politikus.
Ha kezdettől így elragad dühöm,
Gyanakvással élnének, félelemben;
De biztonságot sugall a szabadság,
S kezemre adja őket. Így neked
Könnyebb ügyködni apaként, s a lányt
Hozzánk hajlítani.
HELVETIUS         Szavamra, így lesz.
Kétszer meggondolom! Szokatlan utat
Választ felséged, ám legrövidebb.
ZSARNOK De hogy lelkét megkínozd, add parancsba:
Helyezzék el más-más szobában őket,
Melyben a lányt csak látnia lehet,
Hadd gyötrődjék, de karja és az ajka
Bűnösként el van zárva tőle.
HELVETIUS           Nyertél.
Jól fog egy kis kegyetlenség, uram.
ZSARNOK Vágtatva intézkedj!
HELVETIUS      Bár vén vagyok,
Nem kell sarkantyú. Hajt a becsület.
Könyörgök felségednek, légy derűsebb.
Meglesz az örömöd, uram, ha zárja
Családomban van, kulcsa a kezedben,
Te szabod meg a nyelvét.
ZSARNOK       Gondolod?
Hálátlan volnék akkor, ha jutalmat
Nem kapna, aki örömöt szerez.
(Mindketten el. Harsonák)

[2. SZÍN]
[Anselmus háza]
Jön Lord Anselmus, a trónfosztott király öccse, és barátja, Votarius
VOTARIUS Szedd össze gondolataid, uram.
A bánat trónfosztott testvéredért
Nagyon leköt.
ANSELMUS   Ugyan, Votarius!
Érette? Tudatlanság szól belőled.
Boldogabb sohasem volt.
VOTARIUS       Magyarázd meg.
ANSELMUS Trónt vesztett, ám a lelke helyrebillent.
A legnagyobb ország melyik? No, mondd meg.
Határa van mindnek; a földgolyó is
Fogoly csak, az foglára is, a tenger,
Amely ezüst abroncsba fogja testét:
Társak, nagyobbnak tűnik bár a tenger,
Mivel e tisztségében gőg dagasztja.
De lelkünk, ez a béklyótlan királyság,
Határtalan, akár az ég:
Dicső udvar, szeplőtlen udvaroncok.
Ha szeretsz, engem nézz, uram, ne azzal
Törődj, akinek nincs szüksége rád.
Bátyám jól van; békében és örömben
Nincsen hiánya. Van szép kedvese,
Az elhozta neki szolgálatára.
Nekem ki hozza el?
VOTARIUS           Nem adja meg
Kedves, finom, hűséges asszonyod?
ANSELMUS Épp erről van szó: csak tudnám, hogy az.
Hogy adjak számot a lelkemnek arról,
Mit nem tudok? Úgy véljük, asszonyunk
Derék teremtés, és e hitben élünk;
Komoly bizonyság! Így bolondit el
Saját eszünk – no, és a feleségünk.
De hogyha hű, ez igazán erénye?
Olyan nagy tett ez, ha sohasem állt ki
Próbát, kísértést? Megküzdött ezért?
Szívében háborút vívott-e teste
És a pokol ingerkedése ellen?
Vagy biztos leszek asszonyom felől,
Vagy nem lesz nyugodt álmom. Nem a vélt jót
Akarom: azt, mi jónak bizonyult.
Ezt diktálja a józanész. Mit ér
Egy nő hűsége, ha a bűn soha
Nem környékezte meg? Tedd meg te, kérlek,
És hozd meg a békém.
VOTARIUS   Amit te kívánsz,
Több szégyent hoz reám a nők előtt,
Mint ami becsülést szereztem egykor.
Ledér nőknél a buja széptevés
Alkalmas mindig, szívesen fogadják.
De súgjon csábos szavakat a nyegle
Himpellér egy szemérmes hölgy fülébe,
Pillantásától arcán zavar üt ki,
Mely pimaszság pecsétjét viseli.
Nem lehet bátran belevágni abba,
Mitől pirulni kell. De mondd, uram,
Mi hasznod abból, hogyha azt, amit tudsz
Úgyis, sok fáradsággal megtudod?
Ha szép gyémántja van valakinek,
Tegye üllő és kalapács közé,
És mert az értékében kétkedik,
Hát verje szét, hogy lássa, mennyit ér,
S veszítse el? Gondold meg jól, uram!
Ne tégy erőpróbát a születéstől
Gyengével, és éppúgy a férfival se.
Asszony útjába ne tegyünk követ,
Mert gyakran felbukik s a földre huppan.
Én lebeszéllek, uram.
ANSELMUS  Van barátom?
S szeretetem oly semmiség neki,
Hogy idegenre kell bíznom a szívem
Dolgát, házon kívül?
VOTARIUS            Hát idehallgass:
Olyannyira sajnálom gyöngeséged,
Hogy mintsem egy vadidegen előtt
Megalázkodjál, egy órányi szégyent
Én vállalok érted.
ANSELMUS        Állj is szavadnak.
(Jön a Feleség)
Jön is. [Félre] Kihallgatom, hogy mit beszélnek.
Első kézből jó tudni az ilyesmit. [Elrejtőzik]
VOTARIUS [félre] Ki kell húznom magam; egy kis csalás itt
Tisztességes dolog. Ezen az arcon
Ki láthat hűtlenséget? Ez a durva
Bűn ily szelíd szemmel nem férhet össze.
A megbízóm ügye igaztalan;
Bár ne volna közöm hozzá.
FELESÉG          Votarius!
VOTARIUS Jó reggelt, nemes hölgy.
FELESÉG   Mondd, jó uram
Járt itt?
VOTARIUS    Az előbb ment csak el, madame.
FELESÉG Ki ment vele?
VOTARIUS         Azt hiszem, senki, lady.
FELESÉG Nagyon letörte király bátyja sorsa.
Elvonja bánata a társaságtól
És minden vigalomtól.
VOTARIUS [félre]    Hogy csalódik!
Ily tisztes okot nem talál szivében. –
Leverte a bánat nagyon, madame,
S megfosztja kora örömeitől,
De így diktálja ezt a szeretet,
El kell fogadni. Szánnunk kell, madame,
Az emberek minden baját, de főként
A rokonainkat sújtó csapást;
Át kell érezni: szánalmunk különben
Csak jótékonyság műve – ámde ez
Természeté, vérségi köteléké.
FELESÉG Véget vet minden búnak az idő.
Nem tart örökké semmi a világon.
Hallgat terád, győzd meg hát, jó uram,
Hogy térjen meg az élet öröméhez
E rideg útról. Hiányzik nekem.
Erdők sűrű homályát járja éjjel,
A Hold ott csillagfény csak. Figyelem
Ezüstös éjen, mikor, mint a szűzlány,
Fehér sugárba öltözött a föld;
Vékony köntösben álltam ablakomban,
Hogy nézzem a holdfény árján keresztül,
Mely szépségével gazdagon elöntött,
S mikor a reggel harmata lehullt,
Elsírtam magam. Gyöngédsége eltűnt,
Nászszobánk útjától, a szerelem
Kedves játékaitól idegen lett.
Nem olyan jó uram, mint kellene;
Mondd ezt nevemben.
VOTARIUS   Megmondom, madame. [Feleség el]
Másképpen kell tálalnom, hogy lenyelje.
ANSELMUS [félre] Ezt udvarlásnak nevezi? Ugyan már!
Egy szócska sem az; más volt bőviben.
No, szép kis csábítás! Ilyen csatában
A női hűségnek szüksége van
Egy hídvédőre. Veszélyes dolog.
Furcsa bizalmak is vannak manapság,
Ész ellenére! Kiben bízhatunk
Szerelem dolgában? [Előrejön]
VOTARIUS   Hű, jön ez is!
ANSELMUS Nos, mit tudsz mondani nekem, barátom?
VOTARIUS Az ilyen munkát tíz esztendeig
Végezhetem, és vége mégse lesz.
A bűn megállhat őelőtte? Jobban
Remeg, mint hogyha zord bíró tekint rá.
Harmadszorra úgy megjavul, a poklok
Urából koldus lesz. Sem férfi, sem nő,
Sem ördög…
ANSELMUS  Kérlek, hagyd már abba! Hallgass!
VOTARIUS Nem bujthatja paráznaságra.
ANSELMUS         Mégis?
Hol él a nő, Votarius, aki
Hazudni tanít? Én is megtanulnám.
Jó diákjai vannak.
VOTARIUS        Micsoda?
ANSELMUS Te az álnokság fia vagy. Eredj!
Mily állhatatos, irgalmas, segítő
Nő nőhöz, a szerelmet s lelki békét
Érintő minden ügyben, de a férfi
A férfihoz mily hamis, szívtelen!
Még jó, hogy gyanúm folytán hallgatóztam,
És semmit sem hallottam – értheted.
VOTARIUS A napvilágra, töröld ki agyadból,
Ha kész vagy rá, s ha én valaha még
Adózom hamisságnak, színlelésnek,
Jobb híján, akkor vesd ki az eszedből
Emlékem.
ANSELMUS      Megbocsátok: ez az eskü
Vigyázza minden tettedet ezentúl.
Félreteszem gyanúmat: erre többé
Nincs szükség. Hogy szabad utad legyen,
Eltávozom, egyedül csak teérted,
Lóra kapok. Oly alkalmat hagyok
Itt hátra, amely kedvez a dolognak,
Csak tegyél is érette.
VOTARIUS            Vállalom.
ANSELMUS Ég áldjon hát. Figyelj csak… [[Súg]]
VOTARIUS          Jó uram,
Nagyszerű lesz!
(Anselmus el)
  Milyen magot vetett el
A gyanú benne, hogy talajra leljen?
Milyen boldog lehetne, ha a sorsát
Nem kísértené meg, és így maradna,
Pazar gazdagságában!
Van egy ördög, aki önnön javunktól
Visszafog, és birtokba veszi lelkünk,
Hatalmas ellenségünk. Volna inkább
Húsz király ellenem, mint ez az egy,
Hogy legyek harcban földdel és pokollal,
De a magam barátja. Megfogadtam,
Kipróbálom hűségét; megteszem.
(Jön a Feleség)
Udvaroncarcot, s rajta! Öl a szégyen.
FELESÉG Ez módfelett különös. Egyre-másra
Figyelmetlenség!
VOTARIUS       Mi újság, madame?
FELESÉG Ellovagolt, de el sem búcsuzott.
Mit gondoljak, uram? Eltávozott
Ily ridegen már férj az asszonyától?
VOTARIUS Elfelejtette ajkad?
FELESÉG     Mire jó szív
Emlékszik, mindent.
VOTARIUS             Szégyellem helyette.
Hadd segítsek, madame, ezt helyrehozni:
Jóváteszem vétkét. [Próbálja megcsókolni]
FELESÉG         Csínján, uram!
Te még többet felejtesz, mint ő.
VOTARIUS [félre]     Ments ki,
Bátorság, elegem van.
FELESÉG  Ő maga
 Tegye jóvá, uram, saját hibáját.
VOTARIUS [félre] Bár tette volna, s hagyott volna békén! –
De láthatod, madame, mily távol áll
Ilyesmitől. Ellovagolt hazulról,
De ridegsége itt marad veled.
Megkörnyékezhet bárki; ő a kancát
Megüli, másra gondja nincs. Madame,
Sajnállak, rossz férjed van; bár ne volna.
Velem elszórakozhatsz.
Ifjú vagy, a tavasz varázsa rajtad:
Most bomlottak ki arcodon a rózsák.
Egészben véve hamvas báju kert vagy,
Ahol a férfi édes illatot szív.
De ennyi szépséggel mi lesz, ha nincs
Egy szív, amely gyönyörködik tebenned?
Még őrzöd drága kincseid magadnak,
De elvész majd pompád, s ez mindened.
Használatban csillog minden javunk;
Nem kár lemondanod e csillogásról?
Azt érdemled te, hogy sötét berekben
Mászkáljon férjed éjjel? Jaj, madame,
Csodálkozom, hogy’ élhetsz meg szerelmes
Ölelés nélkül, éjnek idején is,
Mikor gyönyörnek hódol a világ;
Ily arc szívbéli társat érdemel,
Szép szót és gyöngédséget, valakit,
Ki rajtad csügg szünetlenül, madame,
Nem egy lankadt férjet.
FELESÉG     Én szűkös évben
Mentem férjhez, uram, mikor a nőket
A szerelemben ínség fenyegette,
Ezért szegény a szívem: sosem ismert
Igazi örömöt még.
VOTARIUS         Esztelenség
Ily szűkre szabni vágyadat, madame.
Válassz jobb sorsot; én segítelek.
De mit lehet cserébe várni tőled?
Ha ily szigorú vagy saját szivedhez,
Hogy bánsz barátodéval? Én lehetnék
A férfi, ki meghozza örömöd.
FELESÉG Uram!
VOTARIUS Én nem kerülnélek. Nem is lapítva
Jönnék hetente egyszer, rossz inasként,
Hogy megszolgáljam a libériámat.
Mint meghitt szolga intézném a dolgom,
Jó munkát végeznék, reggel korán,
Mielőtt uram felkel, szót se szólva,
Jó szolgaként.
FELESÉG   Nem szép dolog, uram,
Így rátörni egy hölgyre, felsorolni
A sérelmeit, és csábítani.
VOTARIUS [félre] Utálom magam! Jó, hogy felriasztott,
Amíg a becstelenség gonosz álma
Nem ragadott tovább. Őrködj felettem,
Tisztesség szelleme! Mennem kell innen:
Megárt ez, mint egy rossz ízű falat.
Adjon erőt az ég, hogy soha többé
Ne lássam őt. Dicsértem ezt a kertet,
S hogy kígyófészket rejt, nem vettem észre.

FELESÉG [félre] Kábult vagyok. Behívom a komornát. –
Megállj, félek, máris túl messze mentél.
VOTARIUS [félre] Csak egyszer lássam. Nyughass, szerelem,
Túl ifjú vagy még, kölyök, hogy legyűrj. –
Megmondom kereken: többé az arcod
Nem láthatom. Értsd, ahogy jólesik.
FELESÉG Erőszakoskodnál velem, uram,
Míg férjem távol van? Mit érdekel,
Hogy miben van hiányom?
VOTARIUS          Válaszoljak?
FELESÉG Nem szép dolog egy nőt csábítani;
Mikor elvette erejét a bánat,
Hogyan állhatna ellen ördögének?
VOTARIUS Menni szeretnék tőled, míg tudok.
FELESÉG Mit bánod, ha elsiratom magam,
És a halál karjába rohanok,
Szédülten önvesztemre csókolok!
Sokat törődsz te azzal!
VOTARIUS   Jaj, nagyon!
Karom azért van csak, hogy visszatartson,
Ajkam, hogy minden más ízről lemondjon,
És e pohár nektárt ízlelje csak!
[Félre] Felhevültem megint. Bocsáss meg ég:
Ajkam nem érte őt. Csak bűvölet volt.
Törd életem hús-vér gépét, ura
Leszek mégis, elkergetem a kölyköt
Anyja ölébe. Szép arc, ég veled. (El)
FELESÉG Votarius! Barátom! Jó, hogy elment,
És soha többé nem lesz ily közel.
Gyarlóságomra mindig jól vigyáztam,
Nem hagyhatom magára, esztelenség
Karjába lökne! Hol van a komornám?
(Jön Leonella)
Hű Leonellám vagy!
LEONELLA            Hívtál, madame?
FELESÉG Igen, kell itt valaki. Merre kószálsz?
LEONELLA Sohasem messze.
FELESÉG     Nos, maradj közel.
Vagy valaki hálás ezért neked?
Lepénzeltek tán, hogy távol legyél.
LEONELLA De asszonyom!

FELESÉG   Oly rendkivüli volna?
Van ilyesmi: sok árusa s vevője
Kerül egy nő tisztességes nevének,
Bár kezdő vagy még ebben, sose jártál
Az élő hús piacán. Ám gonoszág,
Hogy itt hagytál!
LEONELLA       Mi van veled, madame?
FELESÉG Úrrá lett rajtam valami, s kiszívja
Minden erőmet.
LEONELLA      Mi lehet vajon?
FELESÉG Mikor láttad Votariust?
LEONELLA [félre]            No csak!
Kifürkészem én ladységedet. –
Az imént láttam, asszonyom.
FELESÉG             Kit láttál?
LEONELLA Votariust.
FELESÉG       Mért lenne vele több
Dolgom, mint mással? Mondd azt, hogy csinos,
Testben-lélekben minden része tiszta,
Tőlem dicsérheted, úgyis hiába.
LEONELLA [félre] Ejha, locsogsz álmodban, asszonyom?
Jó, hogy te és uram külön alusztok.
FELESÉG Rosszul vagyok. Köszönöm, Leonella,
Hanyag komorna! Így szolgálsz te engem.
LEONELLA [félre] Hogyan legyen erőm feltartani
Ilyen vad vízárt! Ugyan mit tehetnék?
FELESÉG Az a parancsom: míg itt laksz velem,
Percig se tűnj el a szemem elől. (El)
LEONELLA Ejnye, madame, nem jó, már megbocsáss.
Kedvesem van, ki még nem kapta meg
A reggeli adagját. Pszt! Bellarius!
(Jön Bellarius köpenybe burkolózva)
BELLARIUS Leonella!
LEONELLA No, jöjj, és viselkedj, mint úriember,
Bár azok is elrejtik a fejük,
Ahogy te. Mért e lebernyeg? Mutasd
Az arcod. Nem szégyenkezem veled.
BELLARIUS Félek a szolgáktól.
LEONELLA Ők meg úrnőjüktől, s más jár eszükben.
Az ebéd van csak ott, jókora tálak.
Bármi adódjék, mert végtére is
Nem láthatom előre, te, uram,
Bátran, nyíltan járhatsz minden szobában,
Ha szembejön valaki peckesen,
Nehogy meghátrálj!
BELLARIUS           Hogy miket beszélsz!
LEONELLA Bolondnak mondhatsz, ám okát adom.
BELLARIUS Én nem tudnám, ha tőlem kérdenék.
Kérlek, mondd meg.
LEONELLA            Mi sem könnyebb, uram.
Úrnőm szive abban buzgólkodik,
Hogy szeretőnek szorítson helyet,
És el kell néznünk most egymásnak ezt-azt,
Bolondokháza lesz másként a házból.
BELLARIUS Nem mertem eddig: ledobom e hírre
A köpenyt, és megcsókollak nyugodtan!
Kiről van szó?
LEONELLA   Érdektelen személy,
Szép, hosszú lábu, uram jó barátja.
BELLARIUS Talán inkább az úrnőd jó barátja!
A neve?
LEONELLA   Bizonyos Votarius.
BELLARIUS Mit mondasz?
LEONELLA             Ilyen néven ismerik.
BELLARIUS Egyetlen ellenségem életemben!
LEONELLA Ellenséged? No, a begyembe vettem.
Fékezd magad; én elbánok vele.
BELLARIUS Hogyan?
LEONELLA     Meggátlom a bujálkodást:
Nem fekszik le úrnőmmel.
BELLARIUS         Még csak ez kell!
Így éppenséggel megmented! Bolond vagy?
Ő viszi bajba másként önmagát,
S nincs vértje bosszú és ártalom ellen.
LEONELLA Feküdjék hát vele, s vigye az ördög!
Én minden segítséget megadok.
BELLARIUS Ezt kedvesen mondtad, és célszerűen.
(Mindketten el)

MÁSODIK FELVONÁS

[1. SZÍN]
[Govianus háza]
Jön a Lady egy Szolgával
LADY Ki keres engem?
SZOLGA         A gazdám, apád.
LADY Apám? Kérlek, siess: máris soká vár.
Jöjjön be.
(Szolga el)
          Bármilyen kegyetlen is
A zsarnok, mégis megnyertük az őrség
Barátságát, melyet ajtónkba tett:
Uram és én szabadon összejárunk,
Több szabadságot én nem is kivánnék,
Megbíznak bennünk, néha három órát
Távol maradnak, ami nagy szivesség
Foglároktól.
(Jön Helvetius)
    Remélem, most apámmal
Jó hír jön. Nem, mert arca szomorú.
Valami újabb zsarnokság. Legyen;
Örökös szenvedésünk bírja.
[Letérdel Helvetius elé]
HELVETIUS  Állj fel,
Nem áldalak meg. Az alázatod
Olyan, mint gazdag emberek imája:
Áhítatod szokás és kérkedés.
Így színlelsz te kötelességtudást:
Szemforgatás, nincs benne szeretet,
Csak szokásból teszed, és hogy dicsérjék.
LADY Mért gondolod?
HELVETIUS        Gondolom? Kelj korábban,
Hogy engem átejts. Látom és tudom.
Inkább megáldanék egy részeget,
Akit a bor tesz ily alázatossá,
Nem puszta szokás. Silány lelkü lány,
Kegyvesztettségre, koldussorsra törsz,
Bár pompa vár rád s ivadékaidra,
Előrelépés, nagyobb rang apádra,
Olyan öröm, mely kései tavaszt hoz
Nyolcvan nyaramba, s felfrissít, megújít
Az ifjúság elapadt melegével!
De lelked és eszed lesüllyedése
Olyan hibával terheli apádat,
Mely árnyat vet születésedre, sőt
Anyádra, ki az éggel, emberekkel
Rég megbékélve nyugszik. Azt hihetném,
Hogy szabó vagy bérszolga műve vagy,
Nem igyekvésem kelt életre benned!
Ha a rangszerzést elhanyagolom,
Nem hajszolom magam örök veszélyben,
Nem lennél most úr lánya.
LADY          Ha juhászé
Volnék, nyugodtabb s boldogabb lehetnék.
HELVETIUS Átkoz majd vénségedre ivadékod,
Mikor megtudja gyöngeségedet,
Hogy sorsod egész országot kinált
Szolgálatodra, s te gyáván lemondtad,
Hogy magad szolgálj. Mi egyébre jó ez,
Mint arra, hogy utódaid kitúrjad
Királyi örökségükből, s magad
A méltóságból!
LADY     Okos volt királyod,
Hogy annyi nemesből téged szemelt ki
S küldött ilyen beszéddel. Tudta, mit tesz,
A ravasz felség, képzelhette, hogy
Mást végig sem hallgatnék, a feléig
Jutna csak el, és megkapná a választ.
De neked tisztelettel tartozom,
Olyan adósság ez, mely életemmel
Kezdődik s végződik, sosem szűnik meg.
De hogyha több volnál is egy apánál,
Aki a férjjel a legtöbb, amit
Az élet nyújt, meg kellene bocsátnod,
Ha nem hallgatlak akaratom ellen;
S béketűrő voltam, bevallhatod.
HELVETIUS Azt mondod, lányom? Szívből köszönöm.
Remélem, feljebb segítesz, s segíted
Magadat is. Mindketten rád tekintünk.
Nem győzlek meg, hát egy javaslatom van.
Dicsérem helytállásod, s megbocsátok.
Menj Govianushoz, legyen belőle

A legtöbb: férjed; így könnyű kérésem
Lehet hozzád.
LADY    Ne adjon mást az ég!
HELVETIUS Én válasszam meg kedvesed, csak ennyi.
LADY Mit? Kedvesem? Valóban könnyü kérés.
Túl könnyűvérű is az én eszemhez
S komolyságodhoz, ha meggondolod.
HELVETIUS Eh, bolond módra szólsz, nem udvaroncként!
Tudod, mit ér a rang, s túlteszel ésszel
Húsz tollas hölgyike röptén, akik
Királyi kegy napfényében ragyognak.
Csevegni tudsz, jól illesz egy királyhoz,
Nagyúri tartású, pompás alak vagy.
Ennyi értékkel mit is kezdhet egy férj?
Egy kicsi részük is túl sok neki;
De nem is illik egy alattvalóhoz
Ily drága ékszer. A király hatalma
Elragadhatja adóként; de én
Szépen viszlek dicső ágyába téged,
Minden erőszak nélkül. Ő nagyobb
Alázattal eseng, mint bármi szolga:
Ha nem akarsz a királynéja lenni,
Légy legalább a kedvese; beéri
Semmi helyett ezzel, többet nem is kér.
És hogy milyen könnyű ezt nyélbe ütni,
Legtöbb nő tudja jól. Mivel van egy férj,
Kedvességed nem kerül semmibe,
Adva van minden első ügyletedhez,
És ez egy nő számára nagy előny,
Ha bölcs, ami te nem vagy, úgy gyanítom.
Fiatal vagy és szép, és férjed is van,
Együtt minden. Használd ki az időt,
Csapj jó vásárt.
LADY      Megmondhatod, uram,
Apám beszélt-e így, vagy egy kaján,
Rosszindulatú szellem, ki a hangját
Kölcsönvette, hogy lóvá tegyen engem,
Az ő apai hatalmával élve?
Tudni szeretném: válaszom ahhoz
Szabom, kihez beszélek.
HELVETIUS      Mit rotyogsz!
Azt kérded, ki vagyok? Úgy öl a csúfság,
Oly sűrű fátyolt vont szemed elé,
Hogy rám sem ismersz? Ki beszélne hozzád,
Ha nem apád?
(Jön Govianus, és elsüt egy pisztolyt. [Helvetius összerogy])
GOVIANUS    Annál irtóztatóbb!
Dühömnek puszta hangja földre vert?
Fel, vén bűnös; csak játszol a halállal.
Köszönd lányodnak, hogy nem ért golyóm.
Ha bármi más, és nem az apja lennél,
Szörnyű lyukat ütöttem volna rajtad,
Olyan sötét börtönbe vetve lelked,
Milyen nem épült még, s holttestedet
Buja király gazdádnak küldeném el!
E hitvány kicsi szerszám kurta hangja
Így földhöz vert, és mégis ily kevéssé
Félsz az örök ricsajtól a pokolban?
Ki ez? Neve szerint nem a te lányod?
Véred nem moccan? Minden apai
S tisztességes érzés kihalt belőled?
Képes volnál, hogy remélt rang fejében
Kerítéssel végezd be életed,
Mert úgy véled, megtették jobbak is,
És ily embertelen bűnnel nem is
Egy más nő gyarlóságát kezdenéd ki,
De azt, kinek nevét, tisztes szerelmét
Úgy kéne óvnod, mint szemed világát,
Ép eszed? Ide juttat egy apát