Az egyén tudása önmagáról – ami a valóságban csak a Másikról való tudásban lehet láthatóvá és érzékelhetővé. De ez a másikról való tudás csak az Én látásmódjának tisztaságában körvonalazódhat. Én semmiképpen nem lehet Te nélkül, viszonylat nélkül. Ezek a körvonalaknak tekinthető határok egyszerre tételezik fel a külső világ létezését és a belsőnek formációját. Valamilyen formát öltenie kell, még akkor is, ha kifelé formát mutató entitás belül kaotikus képet rejt magában, mint a kitömés: kívül forma, belül káosz.
Adva van egy darab cellulóz, azt kell kitömni (=betölteni). Érdekes a nyelvünk, kitömés sokat jelenthet, ezzel fogok kicsit eljátszadozni: a szóval, és a Taxidermiával.
Kitömés konkrét értelme: „az a konzerválási mód, mellyel az állatokat holtuk után szárazon épségben iparkodunk a gyűjtemények számára megtartani. Kitömni szoktak főleg madarakat, csúszó-mászókat, emlősöket, kétéltűeket, halakat és egyes puhább testű rovarokat és pókokat” Itt a kulcsszó a főleg. De nem CSAK. A Taxidermia kitöméssel kezdődik. A „bőr” nem más, mint a magyar szöveg, amely hallatszik, és annak angol fordítása: ha nem örökítené meg (kitömés = örökítés), „akkor senki nem tudná róla, hogy ki volt Balatony Lajos, apja, nagyapja”.
Kitömés Morosgoványi számára csak az előfázisig jut el: finoman preparálja a bőrét, készíti halhatatlanságát: hideg, jeges vízzel mosdik, majd fizikailag fejleszti testét, igaz, ez csak kényszer, nem tudatos készülődés. A film egészét tekintve, ez a részlet analóg az állat elejtés előtti ordításával, majd halálhörgésével. Pálfi György kitömi a hangokat: az ááááá kiáltás a lányok á-jává alakul (kitömés = átalakulás), kitömi a neveket, a szerepeket: a disznóból művésznő lesz, Irmából pedig mangalica, kitömi a teknőt: lányokkal, halottal, csecsemővel, állattal, emberrel. És itt következik a „halálhörgés”: Morozsgoványit fejbe lövik. Tehát az állat elesett.
Kitömés a második részben a kényszer szinonimájává válik. Az állat kibelezése következik. Az okádás olyan mértékben jelenik meg, hogy az ember azt hiszi, előbb vagy utóbb az ember belső szerve is kimegy a darálóba. Kényszer, említettem ezt a szót, kényszerként tekintünk arra, ami nem a test önelhatározásából adódik, hanem más dönt, más töm. Balatony Kálmán az ételt tömi magába, Pálfi György a képeket, kifejezéseket tömi az arcokra: a versenyzőkére, az úttörőkére és mindenkiére. Az énekeket, a képeket jelentéssel tömi, mert nem véletlen, hogy mikor melyik ének hallszik, és mikor ki mit és hogyan kiabál. Az anya hasát is jelentéssel tömi meg: mutatja a cisztának minősített embriót, majd a békát nézik, ami nemcsak a terhességi tesztre utalhat, hanem a gyerek későbbi foglalkozása is előrevetített. A borítékot Balatony Kálmán tömi ki csúszópénzzel, és a rész kitömött halak ugrálásával végződik.
A harmadik részben a kitömés már konkrét jelentéssel is bír. A második kép: egy madár ürít, majd a következő képen érzékelhető, hogy talán nem sokáig. Lajos medvét töm. Mintha fokozatosan gyakorolna az apja „méreteit” elérni a tömés alanyaival. Lajoska kiteszi a tömött szemeteszsákot, elmegy az áruval tömött üzletbe, és megtömi kosarát margarinnal, és Balaton szelettel, majd a pénztárnál megtömi pénztárcáját a visszajáróval. Tömi a macskákat apja „parancsára”, míg Kálmán magát tömi, sugallva végzetét.
Lajos nagyobb állaton gyakorol (nagyobb, mint a medve), gorillát töm. És hirtelen méretváltás történik: tömésre alacsonyít egy embriót. Azt tömi, ami ő sose lehetett, ő csak ciszta volt.
Ekkor következik a Pálfi György film-kitömése: a vita apa és fia között. Érdekes jelzőket vagdosnak egymás fejéhez, ez a bőr érlelési fázisa, vagy lehet a nyúzás maga: lehúzzák egymás pofájáról a bőrt, a közmondás kissé átírt szavai szerint. Dögnyuvasztó szó repül, és ez lesz a végső remekmű gondolatának pillanata. Lajoska elmegy edzeni, gyors eredményt akar…
A film utolsó pár perce teljesen újrafogalmazza a három fázisát az életnek: embrió, fiú, apa. Lajos kitömi az embriót: valakinek lehetett volna egy élete, de most kulcstartóként díszeleg. Második lépés: kitömi az apját, végül is apja volt, és Übü papaként is kuriózum. És utolsó lépésként a film tényleges kitömése, a befejezés, a remekmű: önmaga lesz, egy archaikus torzó.
A remekmű pedig csak remekmű marad, de nem tökéletes. Soha nem lehet tökéletes, mert vannak dolgok, amiket nem lehet kitömni: az érzéseket. Itt a film utolsó simítása, a mesélés-fordítás, és Balatony Lajosból csak egy időnek ajándékozott, kitömött mese maradt: kitömte az életét.