[Látó, 2009. július]

(Procura da poesia)

Ne írj verset eseményekről.
A költészet nem tud születésről s halálról.
Előtte statikus Nap a világ,
nem melegít és nem világít.
Rokonságok, évfordulók, személyi dolgok nem számítanak.
Ne írj verset a testről,
a pompás, teljes és kényelmes testről, mely ellensége a lírai ömlengésnek.

Az epe-váladékod, víg álarcod, vagy fájdalmad a sötétben
mind-mind közömbös.
Ne fedd föl nekem érzelmeidet,
mik tévedésből támadnak, de felkészülnek hosszú útra.
Amit gondolsz s érzel, még nem költészet.

Ne énekeld meg városod, hagyd békén.
Nem gépek járása a dal, nem is a házak titka.
Nem úti muzsika, tenger zaja habszegély menti utcán.

A dal nem a természet,
nem is emberi társaság.
Eső és éj, fáradság és remény számára semmit sem jelent.
A költészet (ne a dolgokból vond ki)
alanyt s tárgyat kizár.

Ne dramatizálj, ne szólongass,
ne kutakodj. Ne pocsékolj időt hazudozással.
Ne izgágáskodj.
Elefántcsont hajód, gyémántcipellőd,
mazurkátok és túlkapásotok, a családi keret
eltűnik az idő fordulójában, mit sem ér.

Ne gyúrd újjá
eltemetett, bús gyermekkorodat.
Ne ingadozz a tükör és
a foszlányos emlékezet közt.
Nem volt költészet, ami szertefoszlott.
Nem volt kristály az, ami elmúlt.

Hatolj be a szavak birodalmába.
Ott vannak mind a megírásra váró versek.
Lebénultak, de még sincs elkeseredés,
nyugalom s frissesség honol az érintetlen felszinen.
Magányosak és némák e szótári állapotban.

Élj együtt verseiddel, még mielőtt megírnád.
Türelem, ha homályosak. Nyugalom, ha kihívók.
Várj, amíg mindegyik kialakul s kiforr
szó-erejével,
csend-erejével.

Ne erőltesd, hogy versed leváljon a szegélyről.
Elhullott verset ne végy fel a földről.
Ne hízelegj a versnek. Úgy fogadd el,
ahogy ő végső, sűrített alakját
a térben kapja meg.

Menj közelebb, s nézd meg a szavakat.
Mindegyiküknek
semleges arc mögött van ezer titkos arca,
s megkérdezi, nem is törődve azzal,
szerény vagy rémes lesz-e válaszod:
Megtaláltad a kulcsot?

Nézd:
dallamtól s gondolattól üresen
az éjbe menekültek a szavak.
Nedvesen és álommal átitatva
görögnek egy zűrös folyóban, és változnak megvetéssé.

Jánosházy György fordítása