Körülüljük az asztalt
bár időnként azt álmodom
az asztal nincs sehol
De a ház még nem úszott el
világ s idők szennyes vizein
Bútoraim beszélgetnek rólam
Cseresznyefáim meleg lelke szól
Nem hagytam el semmit
s még mindig derűsre fordul a nap
ha meglátlak jönni az utcakanyarban
Ez a mi áttetsző öröklétünk
Gólyáink nem hagyták el a csűrtetőt
Évente búcsúznak fejedelmi tánccal
tisztelettel – a visszatérésig
Körülüljük ezt a világot
Csemetét ültetünk estefelé
Innen indultam ide térek
Ez a kör a hibátlanság vágya