[2015. augusztus-szeptember - SZÍNHÁZLÁTÓ]
TRAGÉDIA ÖT FELVONÁSBAN
JÁNOSHÁZY GYÖRGY fordítása
SZEMÉLYEK:
MACHIAVELLI, Prológus
BARABÁS, zsidó
FARNESE, Málta kormányzója
KALIMASZ, a török császár fia
DON MATTIA
DON LODOVICO, a kormányzó fia
MARTÍN DEL BOSCO, spanyol altengernagy
ITHAMOR, török rabszolga
GIACOMO,
BERNARDINO, szerzetesek
ERSZÉNYLESI
KÉT KALMÁR
HÁROM ZSIDÓ
ABIGÉL, Barabás lánya
CATERINA, Mattia anyja
BELLAMIRA, kurtizán
APÁTNŐ
Apácák, lovagok, tisztek, basák, törökök, Őr, rabszolgák,
Hírnök, ácsok, kísérők
PROLÓGUS
Jön Machiavelli
MACHIAVELLI Ámbár halottnak vélik Machiavellit,
Csak túlrepült az Alpokon a lelke,
S hogy Guise meghalt, eljött Frankhonba most,
Hogy lássa és barátokkal mulasson.
Nevem sokan utálják, ám akik
Szeretnek, az ő nyelvüktől megóvnak,
Tudtukra adják: nem sokat törődöm
Az emberekkel, s azzal, mit beszélnek.
Akik legjobban gyűlölnek, csodálnak.
Könyveimet ócsárolják sokan,
De olvassák, és így jutnak a Péter
Székébe; mikor eldobnak, törekvő
Tanítványaim megmérgezik őket.
Szerintem csak gyerekjáték a vallás,
Csak a tudatlanság bűn, semmi más.
Múlt gyilkosságról szól-e a madár?
Ily badarságot szégyen hallani.
Sokan mondják, joguk van koronához.
A császársághoz joga volt Caesarnak?
Királlyá erő tett, s törvény csak akkor
Hatott, ha mint Drákóét, vérrel írták.
Egy erős vár sokkal nagyobb hatalmat
Jelent annál, mit tudomány szerezhet;
Hogyha eszébe veszi ezt Philarisz,
Nem üvöltözött volna ércbikában
Nagyok irigységéről. Piti fickók
Irigykedjenek rám, ne szánjanak!
De mit beszélek? Nem értekezést
Kívánok Angolhonban tartani,
Csak egy zsidó drámáját bemutatni,
Ki kéjjel nézi, mint duzzasztja zsákját
A pénz, amelyhez általam jutott.
Érdeme szerint bánjatok vele,
És ne legyen rosszabb fogadtatása,
Amiért szível engem.
ELSŐ FELVONÁS
1. SZÍN
Barabás a bolthelyiségében, előtte aranyhalmok
BARABÁS Pénzemből ennyi térült meg nekem;
Az a harmadrész a perzsa hajókból
Épp csak fedezte a kockázatot.
A szamniták és az uzok csupán
Spanyol olajt vásároltak s görög bort,
Hitvány ezüstgarast szedtem be tőlük.
Ily szemetet számolni is utálat!
Az araboknak jól megy, gazdagon,
Aranyrúddal fizetnek mindenért,
Annyit kaphat egy nap alatt az ember,
Amennyi elég egész életére.
Rongy szolga, kinek fillér sem jutott,
Csodának is nézhetne ennyi pénzt,
De ki vasalt ládáját teletömte,
És ezzel fáradt egész életében,
Pénzét számolva koptatgatta ujját,
Annak nincs kedve vén fejjel egy árva
Petákért még halálra izzadozni.
Az indiai bányákból a kalmár
A legtisztább fémmel kereskedik,
A gazdag mór Kelet sziklái közt
Korlátlanul gyűjt kincset, s otthonában
Kavicsként rakja a gyöngyöt halomba,
Mihez ingyen jut, súlyra adja el.
Tüzes opál, zafír és ametiszt,
Jácint, kemény topáz, fűzöld smaragd,
Szikrázó gyémánt, tündöklő rubin,
Olyan értékes, ritka szép kövek,
Hogy találomra bármelyik közűlük,
És annak is egyetlenegy karátja,
Elég váltságdíjnak, hogy végveszélyben
Királyokat fogságukból kimentsen:
Ez az én árum, ez a vagyonom.
Úgy vélem, eszes ember a szokott
Gyakorlatot követve üzletel,
S amint vagyona nő, egy kis szobába
Zsúfolja össze roppant kincseit.
De merről fúj a szél?
A jégmadaram csőre merre fordul?
Keletre? Lássam csak! Lám, délkeletre;
Remélem, a hajók, miket Egyiptom
S a szigetek felé küldtem, azóta
A Nílus kígyózó partjához értek.
Fűszerrel és selyemmel megrakodva
Most Alexandriából Kandia
Partjai mentén lágyan siklanak
Máltába a Földközi-tengeren.
De ki jön ott?
Jön egy Kalmár
Mi van?
KALMÁR Barabás, megjöttek hajóid,
És itt vannak mind a kalmárok; engem
Küldtek megtudni, eljössz-e magad,
Leróni érettük a vámot.
BARABÁS Megjöttek a hajók, dús rakománnyal?
KALMÁR Úgy van.
BARABÁS Eredj, mondd, szálljanak a partra,
S a vámbevallást is hozzák magukkal.
A vámnál van még hitelünk, remélem,
És nem kell ott lennem személyesen.
Küldj harminc öszvért és harminc tevét,
Húsz szekeret, hogy felrakják az árut.
De kapitánya vagy egyik hajómnak,
A te hiteled elég is lehet.
KALMÁR Csakhogy a vám magában többre rúg
Sok kalmár vagyonánál városunkban,
És meghaladja hitelem, uram.
BARABÁS Mondd meg nekik: a máltai zsidó küld.
Van, aki Barabást nem ismeri?
KALMÁR Megyek.
BARABÁS Így hát valami befutott.
Melyik hajómnak vagy a kapitánya?
KALMÁR A Reménynek, uram.
BARABÁS Nem láttad-e
Másik hajómat Alexandriánál?
Te nem jöttél Egyiptomból Kairó
Felől: a torkolattól, hol a Nílus
Megfizeti a tengernek adóját,
És elhúztál Alexandria mellett.
KALMÁR Nem láttam, és nem is tudakozódtam.
De hallottam, matrózaink beszélték:
Csodálkoznak, hogy’ bízhatsz ily vagyont
Ily rozoga hajóra hosszu útra.
BARABÁS A nagyokosok! Én tudom: erős.
De menj dolgodra, rakd ki a hajót,
Az ügynököm meg raktározza el. (Kalmár el)
Nem értem, mi van azzal a hajóval.
Jön a Második Kalmár
MÁSODIK KALMÁR Hajód, amelyet Alexandriába
Küldtél, megjött Máltába, Barabás,
Megrakva kinccsel, temérdek arannyal,
Perzsa selymekkel és keleti gyönggyel.
BARABÁS De mért nem jössz Egyiptomból a többi
Hajóval együtt?
MÁSODIK KALMÁR Nem is láttuk őket.
BARABÁS Tán kandiai part mentén haladtak,
Olaj végett, vagy valami egyébért.
De hiba volt segítség és kiséret
Nélkül indulni ilyen messzire.
MÁSODIK KALMÁR Uram, egy spanyol flotta jött mögöttünk,
Egy mérföldnél sohasem távolabb:
Török gályákat vettek üldözőbe.
BARABÁS Szicília felé mentek bizonnyal.
Eredj, intézkedj,
Hogy a kalmárok az embereimmel
Szálljanak partra, és rakodjanak ki!
MÁSODIK KALMÁR Megyek. (El)
BARABÁS Gyűl hát vagyonunk szárazon s vizen,
És gazdagodunk folyton mindenünkben.
Ez a zsidóknak ígért drága áldás,
Vén Ábrahámot ez gyarapitotta.
Tehetne többet emberért az ég
Annál, hogy az ölébe kincseket szór,
Hogy a föld méhét felszaggatja érte,
Szolgája lesz a tenger, és szerencsés
Szelek hajtják a révbe rakományát?
Ki gyűlölhet, ha nem jólétemért?
Ki nem pénzéért tiszteli az embert?
Gyűlöljenek inkább így, mint zsidót,
Ne koldus keresztényként szánjanak;
Mert én hitüknek nem látom gyümölcsét,
Csak gazságot, hamisságot, pimasz
Gőgöt, amely vallásukhoz nem illik.
Ha valaki becsűletes netán,
Becsűletéért koldussorban él.
Azt mondják, hogy széthullott nép vagyunk;
Én nem tudom, de többet összehordtunk,
Mint azok a hitükkel kérkedők.
Kirrjah Dzsajrim, a nagy görög zsidó,
Obed Bairsethben, a portugál Nones,
Én Máltában, sokan Itáliában
És Frankhonban, mind-mind vagyonosak,
Vagyonosabbak, mint bármely keresztény.
Elismerem, király nem lesz belőlünk.
Nem rajtunk múlik. Kevesen vagyunk,
És örökül kapják a koronát,
Vagy erőszakkal szerzik; ám tudom,
Erőszak műve tartós nem lehet.
Éljünk békében; legyen a keresztény
Király: ők vágynak az uralkodásra.
Nincs semmi tisztem, nincs sok gyermekem,
Egy lányom csak, akit úgy szeretek,
Mint Agamemnón Iphigeneiát.
Ami enyém, övé is. De ki jön?
Jön három Zsidó
ELSŐ ZSIDÓ Ejnye, ne is mondd; ez valami fortély.
MÁSODIK ZSIDÓ Éppen ezért forduljunk Barabáshoz,
Ilyesmiben ő ad legjobb tanácsot.
No lám, épp jön.
BARABÁS Mi történt, földiek?
Miért tódultok ide ennyien?
Ugyan mi baj érhette a zsidókat?
ELSŐ ZSIDÓ Török hadigályák egész raja
Futott be, Barabás, a kikötőbe,
És összeültek a tanácsosok,
Hogy a török követeket fogadják.
BARABÁS Csak jöjjenek, s ne hadakozzanak,
Vagy hadakozzanak, csakhogy mi győzzünk.
Ám győzzenek, gyilkoljanak, (félre) csak engem
Kíméljenek, lányommal s vagyonommal.
ELSŐ ZSIDÓ Ha szövetséget erősítni jönnek,
Nem ilyen harcias módon teszik.
MÁSODIK ZSIDÓ Félek, hogy mindnyájunk kárára jönnek.
BARABÁS Mik járnak az eszetekben, bolondok?
Mi szükség békéről tárgyalni itt?
Szövetségben van Málta a törökkel.
Valami másról lehet szó közöttük.
ELSŐ ZSIDÓ Ha nem békéről, akkor háborúról.
BARABÁS Egyikről sem: az Adriai-tenger
S Velence felé itt haladnak el;
Megütköztek vele már jó nehányszor,
De sose bírtak harci erejével.
HARMADIK ZSIDÓ Okos beszéd; valóban így lehet.
MÁSODIK ZSIDÓ De most ülés van a tanácsteremben,
S minden zsidónak ott kell lennie.
BARABÁS Hm, mindeniknek ott kell lennie?
Akkor hát mindegyik jól lássa el
Magát, s illendőségből ott legyen.
Óvja magát, ha vagyonunkat bármi
Érintené. Én vigyázok (félre) magamra.
ELSŐ ZSIDÓ Jól tudom én. Menjünk, testvéreim.
MÁSODIK ZSIDÓ Búcsúzzunk. Áldjon ég, jó Barabás.
BARABÁS Ég veletek, jó Zaareth és Temaint. [Zsidók el]
No, Barabás, kutasd ki ezt a titkot.
Fokozd fel érzékeid és eszed.
Nem értik tökfejek, pedig világos:
Régtől adózott Málta a töröknek;
Az adót – ravaszságból, gondolom –
Oly összegig gyűjtötte a török,
Hogy meghaladja Málta vagyonát,
S azt hiszi nyilván, hogy megkaparintja
Ilyenformán a várost; ez a célja.
Bárhogy legyen, magam bebiztosítom,
A bajt még idejében megelőzöm,
S gonddal megóvom azt, amit szereztem.
Ego mihimet sum semper proximus.1
Csak jöjjenek, legyen övék a város. El
2. SZÍN
Jön Málta kormányzója (Farnese), lovagok, szemből török basák és Kalimasz
FARNESE Nos, mi a kívánságotok, basák?
BASÁK Tudjátok meg, lovagok, mi Rodoszból,
Ciprusból jöttünk, Kandiából és
Más Földközi-tengeri szigetekről.
FARNESE Mit számít Ciprus, Kandia s a többi
Sziget Máltának? Tőlünk mit kivántok?
KALIMASZ Tízévi meg nem fizetett adót.
FARNESE Hajh, rettentő nagy összeg az, uram!
Remélem, hogy fenséged nem szorít meg.
KALIMASZ Jó kormányzó, kedveznék szívesen,
Ha tehetném; de ez apám ügye,
Nem tudok, nem merek engedni ebben.
FARNESE Adj hát nekünk pár percet, nagy Szelim.
[Farnese halkan tanácskozik a lovagokkal]
Várjunk, míg döntenek a lovagok,
És gályáinkat tartsuk útra készen,
Mert nem töltünk itt sok időt, remélem.
Nos, kormányzó, hogyan döntöttetek?
FARNESE Súlyos terhet jelent igényetek,
Hogy most tíz év adóját megfizessük;
Időre van szükségünk, hogy a pénzt
A máltai lakosoktól begyűjtsük.
ELSŐ BASA Ez megbizatásunkat meghaladja.
KALIMASZ Ej, Kallagin, csupán apró szivesség.
Lássuk: talán nincs is szó sok időről,
És úribb békés úton megszerezni
A pénzt, mint erőszakkal, kicsikarni.
Mondd, mennyi legyen ez a haladék?
FARNESE Csupán egy hónap.
KALIMASZ Megadjuk, ám tartsd is be, amit ígérsz.
Menjünk most gályáinkkal nyílt vizekre,
Bevárjuk az adott határidőt,
Aztán küldöttünk eljön majd a pénzért.
Kormányzó és lovagok, áldjon ég! Törökök el
FARNESE Kísérje jó szerencse Kalimaszt.
Valaki hívja ide a zsidókat.
Megidézték a mai napra őket?
ELSŐ TISZT Igen, uram; már jönnek is.
Jön Barabás és három Zsidó
ELSŐ LOVAG Határoztál, hogy mit mondasz nekik?
FARNESE Igen. No, jöjjetek ide, zsidók!
A török császár fenséges fiát,
A nagy Szelim Kalimaszt küldte hozzánk,
Hogy tízévi adót tőlünk behajtson.
Tudjátok, hogy rajtunk ez a teher.
BARABÁS Úgy hát, uram, hogy békesség legyen,
Jó lesz, ha uraságod meg is adja.
FARNESE Várj, Barabás, nem olyan egyszerű.
Tíz év adója olyan sokra rúg,
Hogy nem tudjuk előteremteni:
A háborúk kifosztották a kincstárt,
Szükség van a ti segítségetekre.
BARABÁS Jaj, nem vagyunk mi katonák, uram,
Ilyen nagyúr ellen mit is tehetnénk?
ELSŐ LOVAG Tudjuk, hogy nem vagy katona, zsidó.
De azt is, hogy kalmár vagy, pénzes ember,
S a pénzed az, ami kell, semmi más.
BARABÁS A pénzem?!
FARNESE A tied s a többié,
Mert mi tagadás, nálatok a pénz.
ELSŐ ZSIDÓ Jaj, uram, a legtöbb köztünk szegény.
FARNESE Fizessenek a gazdagok helyettük.
BARABÁS Idegenekre háruljon adótok?
MÁSODIK LOVAG Idegenek itt gyűjtöttek vagyont?
Adózzanak ők is velünk.
BARABÁS Egyformán?
FARNESE Nem, úgy, mint hitetlenek;
Mert tűrjük gyűlölt életeteket,
Mely átkozott az ég szeme előtt,
Azért zúdultak ránk adók s bajok,
Hat eszerint határoztunk az ügyben.
Olvasd fel a rendelet pontjait!
TISZT [olvas] Először: a töröknek fizetendő adó teljes összege a zsidóktól hajtandó be; mindegyikük vagyona felét tartozik befizetni.
BARABÁS Felét?! Remélem, nem enyémre érted.
FARNESE Olvasd tovább!
TISZT Másodszor: aki ezt megtagadja, azonnal keresztény legyen.
BARABÁS Keresztény?! Hm, most mit tegyünk?
TISZT Végezetül: aki ezt megtagadja, veszítse el mindenét.
MIND A HÁROM ZSIDÓ Ó, uram, adjuk a felét.
BARABÁS Sár-kóficok, nem igazi zsidók!
Így lesüllyedtek, ilyen aljasul
Kezükre adjátok javaitok?
FARNESE No, Barabás, te keresztény leszel?
BARABÁS Nem, kormányzó, én nem váltok hitet.
FARNESE Fizess hát fél vagyonnal.
BARABÁS Tudod, mit tettél ezzel a paranccsal?
Fél vagyonom egy várossal felér.
Kormányzó, nem gyűlt könnyen össze ez,
És nem válok meg tőle könnyedén.
FARNESE Rendeletünkben fél vagyon a bírság.
Nem adtad meg, elvesszük az egészet.
BARABÁS Corpo di Dio! Adom a felét.
Bánj úgy velem, ahogy testvéreimmel.
FARNESE Nem úgy, zsidó, a felét megtagadtad,
Ezt visszaszívni nem lehet.
BARABÁS Elrablod minden vagyonom?
Ez hát vallásotok alapja?
FARNESE Nem, Barabás, csak tőled vesszük el,
Hogy sokakat a romlástól megóvjunk;
Inkább egy nélkülözzön a közért,
Mintsem sok vesszen el egyetlenegyért.
Nem akarunk száműzni, Barabás,
Máltában, ahol megszedted magad,
Élj békében, és tollasodj, ha tudsz.
BARABÁS Keresztények, hogy’ gyarapodhatok?
A semmiből csak semmi lesz.
ELSŐ LOVAG A semmiből neked kis vagyonod lett.
A kicsiből nagy, abból még nagyobb;
Hogyha saját fejedre hull az átkod,
S szegény leszel, és megvet a világ,
Nem mi: öröklött bűnöd az oka.
BARABÁS A jogsértést Írásod igazolja?
Ne prédikálj ki engem birtokomból.
Van rossz zsidó, de az minden keresztény;
Felelj: ha a törzset, melyből eredtem,
Megbélyegezték bármi bűn miatt,
Énnekem is bűnhődnöm kell miattuk?
A tisztes kalmárnak joga van élni.
Mondhatják rólam az ellenkezőjét?
FARNESE Elhallgass, átkos Barabás!
Nem szégyelled így menteni magad,
Mintha nem tudnók, hogy miféle vagy?
Ha bízol tisztességed erejében,
Légy türelemmel, és meggyarapodsz.
De nagy vagyon csak kapzsiságra sarkall,
S a kapzsiság bizony iszonyatos bűn.
BARABÁS A lopás rosszabb. Ne vegyetek el
Tőlem: lopás ez, és ha megraboltok,
Muszáj lesz lopnom, és így gyűjtenem.
ELSŐ LOVAG Jó kormányzó, csak hadd járjon a szája.
Alakítsd át kolostorrá a házát,
Hol menedékre lelnek szent apácák.
Tisztek jönnek
FARNESE Úgy legyen.
Végeztetek-e a dologgal?
ELSŐ TISZT Lefoglaltuk Barabás javait
És áruit is, uram; többre rúg
Értékük Málta minden vagyonánál.
A többinél lefoglaltuk felét.
FARNESE Parancsot kapsz a maradékra is.
BARABÁS No, mondd, uram: most már elégedett vagy?
Tiéd a pénzem, vagyonom, hajóim,
A készletem és mindenem, amim volt.
Minden tiéd, többet már nem vehetsz el,
Hacsak kérlelhetetlen szívetek
El nem fojt minden irgalmat magában,
Hogy puszta életem is elvegyétek.
FARNESE Nem, Barabás. Hogy vér szennyezze be
Kezünket, idegen tőlünk s hitünktől.
BARABÁS Szerintem kisebb igazságtalanság
Elvenni nyomorultak életét,
Mint szülőoka lenni nyomoruknak.
Tiéd vagyonom, életem munkája,
Korom vigasza, gyermekem reménye,
Jogsérelmekben nincsen hát különbség.
FARNESE Nyughass, Barabás: minden jogszerű.
BARABÁS Jogotok engem kiforgat jogomból.
De végy el mindent, az ördög nevében!
FARNESE Menjünk be, és az elkobzott javakból
Állítsuk össze a török adót!
ELSŐ LOVAG Kezdjünk hozzá, vagy a határidővel
Együtt megszegjük megállapodásunk;
Beválik ez az egyszerű fogás.
[A zsidók kivételével] mind el
BARABÁS Úgy, cselfogás? Lám, ez az ő hitük,
Nem amint mondja, az egyszerüség.
Az ég átkát, egyiptomi csapást,
Szárazságot, világ gyűlöletét
Zúdítsd rájuk, te nagy Primus Motor!
A földet verve, térden állva hívok
Lelkükre örökös gyötrelmeket,
A tüzes mélység szörnyű kínjait,
Amiért ily romlásba taszitottak.
ELSŐ ZSIDÓ Viseld türelmesen, jó Barabás.
BARABÁS Ti együgyű, ily sorsra születettek,
Csak álltok itt, nem hat rátok siralmam?
Nem serkent könnyet ennyi jogtalanság?
Mért nem emészt el engem ennyi bánat?
ELSŐ ZSIDÓ Jaj, Barabás, alig viseljük el,
Hogy ily kegyetlenül bántak velünk.
Látod, elvették vagyonunk felét.
BARABÁS Miért tűrtétek, hogy megvágjanak?
Sokan vagytok, de én csak egymagam,
És csak tőlem vették el mindenem.
ELSŐ ZSIDÓ Barabás testvér, gondolj vissza Jóbra.
BARABÁS Mit emlegeted Jóbot? Jól tudom,
Vagyona nem volt több mint: hétezer juh,
Háromezer teve, igavonó
Ökör kétszáz, s ötszáz nőstény szamár.
Bármely tételt vegyük ezek közül,
És értékét bármennyire becsüljük,
Nekem itthon, saját hajóimon
S Egyiptomból nemrég jött más hajókon
Annyim volt, hogy ha minden állatával
Megveszem őt, még lesz, miből megélnem;
Én átkozhatom a napot, nem ő,
A születésed napját, Barabás,
Hogy sötét felhők borítsák be testem,
S e szörnyűséget fedjék el előlem.
Egyedül én küszködtem itt hiába,
Maradtam elvesztegetett időm
Gyümölcséül gyötrelmes éjszakákkal.
MÁSODIK ZSIDÓ Jó Barabás, légy türelemmel!
BARABÁS Hagyd a türelmet! Nektek sose volt
Vagyonotok: hát könnyen nélkülöztök.
De hagyjátok gyászolni legalább azt,
Aki megölve látja katonáit
A harcmezőn, magát lefegyverezve,
És nem találhat vigaszt semmiben.
Hadd bánkódjam e gyors sorsforduláson.
A háborgó lélek beszél belőlem:
Nagy sérelmet nem felejtünk hamar.
ELSŐ ZSIDÓ Gyertek, menjünk most. Éktelen dühében
Szavainktól még jobban felhevül.
MÁSODIK ZSIDÓ Menjünk. De hidd el, fájdalmas dolog
Ily gyötrelemben látni valakit.
Ég áldjon, Barabás.
BARABÁS Úgy, áldjon ég. A három Zsidó el
Mind együgyű és aljas szolgalelkek;
Maguknak nincs eszük, hát azt hiszik,
Érzéketlen agyagdarab vagyok,
Mit sárrá moshat bármiféle víz.
Nem, Barabás jobb sorsra született,
És jobb anyagból, mint az átlagember,
Ki mindent a jelen szerint itél meg.
Nagy gondolat mélyebb elmét keres,
Mely okosan felkészül a jövőre,
Mert baj történhet vele bármikor.
Hová indulsz, szépséges Abigélem?
Jön Abigél, a zsidó lánya
De, édes lányom, mi szomoritott el?
Drágám, ne búsulj egy kis veszteségért.
Apádnak még maradt számodra bőven.
ABIGÉL Nem önmagáért, az agg Barabásért,
Jó apjáért kesereg Abigél.
De nem ejtek hiába könnyet,
Bánatom inkább tenni ösztökél,
A tanácsházba rohanok vadul
Jajgatva, és mindnyájukat lehordom,
Hajamat tépve hatok a szivükre,
Hogy jó apám sérelmét orvosolják.
BARABÁS Nem, Abigél, nem. A reménytelen kárt
Aligha orvosolja jajgatás.
Maradj nyugton. A fájdalom megenyhül,
S az idő még olyan alkalmat ad tán,
Mivel nem szolgál hirtelen harag.
Meg aztán, lányom, ne higgy oly bolondnak,
Hogy veszni hagytam mindent hanyagul,
S nem tettem félre neked és magamnak.
Rossz fordulattól tartva, én előre
Tízezer jó aranypénzt, sok-sok ékszert,
Nagy gyöngyöket és drágaköveket
Rejtettem el titokban.
ABIGÉL De hol, apám?
BARABÁS A házamban, leányom.
ABIGÉL Akkor nem is látod többé soha,
Mert lefoglalták házad s áruid.
BARABÁS De megengednek annyit, gondolom,
Hogy egyszer még bemenjek.
ABIGÉL Nem hiszem.
A kormányzó apácákat helyeztet
Oda, kitettek engem is; kolostor
A házad, nem léphet be, csak keresztény,
S férfi előtt amúgy is zárva van.
BARABÁS Oda a pénzem, oda vagyonom!
Te pártos ég, megérdemeltem ezt?
Azt akarjátok, baljós csillagok,
Hogy nyomoromban most kétségbeessem?
Azt hittétek, balsorsom megutálva,
Bolond leszek és felkötöm magam,
Eltűnök föld felett a levegőben,
Emlékét sem hagyom annak, hogy éltem?
De nem ment el az élettől a kedvem,
S mert tengerben hagytok, hogy vesszek ott,
Vagy ússzam, hogyha erőmtől telik,
Összeszedem magam s feléledek.
Tudom már, lányom. Láthatod, milyen
Súlyos helyzetbe döntött a keresztény.
Tedd, amit mondok: szükségtől szorítva
Nem ódzkodunk egy kis ravaszkodástól.
ABIGÉL Bármi legyen, apám, ha árt azoknak,
Akik galádul elbántak velünk,
Mit meg nem tenne Abigél?
BARABÁS Helyes.
Azt mondtad, ugye, kolostort csináltak
A házamból, s apácák vannak ott?
ABIGÉL Igen.
BARABÁS Akkor hát kérd meg az apátnőt,
Leányom, hogy fogadjon be a rendbe.
ABIGÉL Apácának?
BARABÁS A vallás, tudni kell,
Gaztettről minden gyanút elterel.
ABIGÉL De engem biztosan gyanúba fognak.
BARABÁS Csak fogjanak; te úgy viseld magad,
Hogy higgyék rólad: jámborság vezet.
Szép szóval kérleld őket, légy szivélyes,
Hitesd el, nagy bűnök nyomasztanak,
Amíg végül be nem bocsátanak.
ABIGÉL Nagyon kell akkor színlelnem, apám.
BARABÁS Ugyan!
Jó színlelést nem mondasz színlelésnek.
Mondd igaznak, aztán színlelheted.
A jó hamis hitvallás többet ér,
Mint holmi rögtönzött képmutatás.
ABIGÉL Jól van, apám, mondjuk, hogy befogadnak;
Mi lesz utána?
BARABÁS Ez lesz ott a dolgod:
Jól elrejtettem a felső szoba
Padlója alatt az aranyakat
És ékszert, mit számodra félretettem…
De jönnek. Abigél, most légy ügyes!
ABIGÉL De légy velem, apám.
BARABÁS Nem, Abigél, ebben az ügyben
Nem ésszerű, hogy engem lássanak;
Én megjátszom a megbántott apát.
Vigyázz, lányom, szerezd vissza a pénzem!
[Félrehúzódnak]
Jön Giacomo, Bernardino és egy másik szerzetes, az Apátnővel és egy Apácával
GIACOMO Nővéreim,
Az új kolostorban leszünk azonnal.
APÁTNŐ Helyes: szeretnénk, hogy ne lássanak.
Harminc tél telt el már azóta, hogy
Ily messze járkáltunk, tömeg között.
GIACOMO Asszonyom, ez a ház
S az új kolostor annyi szép szobája
Most örömödre lesz.
APÁTNŐ Adná Isten. De ki jön itt?
ABIGÉL Jó apátnő, boldog szüzek feje,
Szánj meg egy elkeseredett leányt!
APÁTNŐ Ki vagy, leányom?
ABIGÉL Bús lánya egy boldogtalan zsidónak,
A nyomorult máltai Barabásnak,
Kinek dús háza volt valamikor,
De kolostort csináltak most belőle.
APÁTNŐ Jól van, lányom, de tőlünk mit kivánsz?
ABIGÉL Félek a sorstól, mely apámat érte,
Talán bűn vagy hitetlenség miatt,
Bűnbánatban szeretnék élni itt,
Apáca lenni kolostorotokban,
Hogy fájdalmas lélekkel vezekeljek.
GIACOMO Látszik, testvér, hogy lelkéből beszél.
BERNARDINO Érző lélekből, testvér, semmi kétség;
Legyünk hát rajta, hogy be is fogadják.
APÁTNŐ Jó, felveszünk apácának, leányom.
ABIGÉL Amíg szigoru szabályaitokhoz
Szoktathatom magányos életem,
Hadd lakhassak még régi helyemen.
Bölcs tanításaitok és saját
Szorgalmam biztosan hasznomra lesznek.
BARABÁS (félre) Amennyit rejtett kincsem ér, remélem.
APÁTNŐ Lányom, jöjj hát velünk!
BARABÁS [előjön] Ej, Abigél, mit keresel te itt
Gyűlöletes keresztények között?
GIACOMO Ne tartsd fel a lányod, hitetlen ember,
Lemondott a világról.
BARABÁS Hogy’, lemondott?!
GIACOMO És felvették már az apácarendbe.
BARABÁS Elfajult gyermek, apád szégyene,
Mi lesz belőled ellenségeink közt?
Ha áldásomra vársz, hagyd el azonnal
Ez ördögöket s átkos hitüket.
ABIGÉL Apám, engedd meg…
BARABÁS Vissza, Abigél!
(Súgva) Gondolj az ékszerekre és aranyra,
E jel (+) van a deszkán, amely fedi.
[Fennhangon] Balsorsomban cserbenhagynál te is,
Megtévedt lány? (Súgva) Eredj, de ne felejtsd el!
[Fennhangon] Hogy is lehet zsidó ilyen hiszékeny?
(Súgva) Reggel korán a kapunál leszek.
[Fennhangon] Ne közeledj! Ha kárhozatra szánod
Magad, feledj el, ne is láss, eredj!
(Súgva) Isten veled; holnap reggel tehát.
[Fennhangon] El innen, átkozott!
Más-más ajtón mind el. Jön Mattia
MATTIA A gazdag zsidó lánya, Abigél
Apáca lett? Apjának hirtelen
Bukása, lám, ide alacsonyítja.
Pedig inkább való a szerelemre,
Mint hogy imádkozással törje testét.
Sokkal jobb volna egy gyöngéd szerelmes
Karjai közt nyugodnia az ágyban,
Mint éjfélkor felkelni szentmisére.
Jön Lodovico
LODOVICO Don Mattia, mért ily rosszkedvüen?
MATTIA Hidd el nekem, nemes Lodovico,
A legfurcsább látványban volt ma részem,
Mit valaha láthattam.
LODOVICO Mondd, mi volt az?
MATTIA Egy szép leány, alig tizennégy éves,
Venus mezőin a legszebb virág,
A föld örömeitől elszakadt,
És furcsamód apáca lett belőle.
LODOVICO De ki az?
MATTIA A gazdag zsidó leánya.
LODOVICO Akinek a vagyonát elkobozták?
Szép lány?
MATTIA Olyan, hogy párját nem találod.
Csak egyszer lásd, és megdobban a szíved,
Védje bár ércfal attól, hogy szeressen,
Vagy bár csak szánakozzék.
LODOVICO Ha igazán oly szép, ahogy te mondod,
Jó időtöltés, hogy meglátogassuk.
Mit szólsz hozzá? Tegyük meg?
MATTIA Kell és kívánom; nincsen erre gyógyszer.
LODOVICO Ott leszek én is, meg nem állhatom.
Ég áldjon, Mattia.
MATTIA Ég áldjon, Lodovico.
[Más-más ajtón] mindketten el
MÁSODIK FELVONÁS
1. SZÍN
Jön Barabás gyertyával
BARABÁS Amint a nagybeteg útlevelét
Hozza csőrében a gyászt hirdető,
Jós holló, és a csendes éjhomályban
Fekete szárnyáról gonosz ragályt szór,
Úgy fut szegény, megkínzott Barabás,
A gaz keresztényekre szórva átkát.
A gyors röptű idő örömei
Elszálltak, itthagytak megkeseredve,
Sok régi kincsemből csupán a puszta
Emlék maradt, mint megnyomorodott
Zsoldos egyetlen vigasza, a sebhely.
Ki egykor a sötétben Izraelt
Tűzoszloppal vezetted, most segítsd
Ábrahám sarját, s Abigél kezét
Vezesd ma éjjel, vagy a napvilág
Forduljon mától örök éjhomályba.
Nem szállhat virrasztó szememre álom,
Nem nyugodhat meg zaklatott agyam,
Míg Abigéltől választ nem kapok.
Fent jön Abigél
ABIGÉL Kilestem egy percet, hogy megkeressem
A deszkát, melyet megjelölt apám,
S itt észrevétlenül meg is találtam
Az aranypénzt, ékszert és gyöngyöket.
BARABÁS Vénasszonyok, még vagyonos koromban,
Meséket mondtak télen szellemekről,
Kísértetekről, melyek eldugott
Kincsük helyére besurrannak éjjel;
Ilyen vagyok most én is, azt hiszem:
Míg élek, itt él lelkemnek reménye,
S ha meghalok, itt járjon szellemem.
ABIGÉL Bár adná meg apámnak a szerencse,
Hogy itt lehessen e boldog helyen!
De nem oly boldog. Mikor tőlem elvált,
Azt mondta, kora reggel vár reám.
Bárhol pihenjen teste, édes álom,
Mondd Morpheusnak, hogy ma arany álmot
Álmodjék, és utána futva jöjjön,
Hogy vegye át a kincset, mit találtam.
BARABÁS Bueno para todos mi ganado no era.2
Jobb menni innen, mint itt ülni búsan.
De állj! Mily csillag fénylik keleten?
Szerencsecsillagom, ha Abigél.
Ki az?
ABIGÉL Ki az?
BARABÁS Csitt, lányom, én vagyok.
ABIGÉL Apám, fogadd hát boldogságodat!
BARABÁS Megvan?
ABIGÉL Meg. (Ledobja a zacskókat) Megvan?
Van még, és még, és még.
BARABÁS Ó, drága lányom,
Aranyam, boldogságom, kincseim!
Lelkem java, ellenségem halála.
Áldás reád, ki üdvömet hozod!
Lennél az enyém, újra, Abigél,
Ezzel minden kívánságom betelne.
De valahogy kiszabadítlak innen.
Lányom, szépséges aranyaim, üdvöm!
Magához öleli a zacskókat
ABIGÉL Apám, éjfélre járhat az idő,
S az apácák ébrednek már ilyenkor;
Váljunk el gyorsan, hogy gyanút ne keltsünk.
BARABÁS Ég áldjon, ujjamról fogadd a csókot
Apádtól, ki lelkéből küldi azt.
Pattintsd fel, Phoebus, most a Nap szemét,
S ébreszd holló helyébe a pacsirtát,
Szálljak vele, s kincsemnek ott daloljak,
Ahogy fiókájának ő dalol.
Hermoso placer de los dineros.3
Mindketten el
2. SZÍN
Jön Farnese, Martín Del Bosco, Lovagok és Tisztek
FARNESE Kapitány, mondd meg, mi az úti célja
Hajódnak, mely révünkben horgonyoz,
S mért szálltál partra, engedélyt se kérve?
BOSCO Kormányzó úr, ez volt az úti célom.
Hajóm, a Repülő Sárkány, spanyol,
Mint jómagam. Én Del Bosco vagyok,
A spanyol felség altengernagya.
ELSŐ LOVAG Igaz, uram; fogadd hát szívesen.
BOSCO Görög, török és afrikai mór
A rakomány; Korzika partja mellett,
Mert nem fizettünk sápot a töröknek,
Megbújt gályáival űzőbe vett;
De hirtelen jó szél kerekedett,
Kifogtuk, megfordultunk s harcba kezdtünk.
Elégett vagy elsüllyedt sok hajójuk,
De díjnak elég egy a megmaradtból.
A kapitányok halottak, a többi
Rabszolga, s Máltában adnók el őket.
FARNESE Martín Del Bosco, hallottam felőled.
Isten hozott Máltába, miközénk.
De nem tudjuk, nem merjük hagyni, hogy
Vásárra itt vigyed törökjeid,
Adózó szövetségesek vagyunk.
ELSŐ LOVAG Bosco, ha szeretsz minket és becsülsz,
Kormányzónkat tüzeld a török ellen.
Csak pénzre várva hagy most kis nyugalmat,
S amit kér, abból futná hadra is.
BOSCO Hát szövetségben vagytok a törökkel,
Lovagok, s gyáván pénzen veszitek meg?
Rodosz keresztény szigete, ahonnan
Származtok, Európa szégyenére
Elveszett, és ti a török halálos
Ellenségéül jöttetek ide.
FARNESE Jól tudjuk ezt, de nincs elég erőnk.
BOSCO Mennyi az, amit Kalimasz kiván?
FARNESE Százezer korona.
BOSCO Királyomnak joga van e szigethez,
S szándékában van titeket kiűzni;
Azt mondom, tartsátok meg azt a pénzt.
Én írok őfelségének segélyért,
S maradok, míg a sziget nem szabad.
FARNESE Akkor eladhatod törökjeid.
Tisztek, vigyétek közszemlére őket. Tisztek el
Bosco, legyél te Málta hadvezére.
Mind követünk harcos lovagjainkkal
A hitetlen, barbár törökök ellen.
BOSCO Elődeitek példájára tesztek:
Mikor körülfogták szörnyű hadukkal
Rodoszt, kevesen védték bár a várost,
Megharcoltak; egy élő sem maradt,
Hogy a kereszténységnek hírt vigyen.
FARNESE Megharcolunk mi is. Elég, no menjünk!
Te gőgös Kalimasz, arany helyett
Tűzbe és füstbe burkolt vasgolyót kapsz.
Szedj adót másutt, elszántuk magunkat.
Becsület ára vér, nem az arany.
Mind el
3. SZÍN
Tisztek jönnek Rabszolgákkal
ELSŐ TISZT Ez a vásártér; álljanak ide.
Mit sem kell félni, elkelnek hamar.
MÁSODIK TISZT A hátán hordja mindegyik az árát,
Ha nem adják meg érte, megmarad.
Jön Barabás
ELSŐ TISZT Jön a zsidó. Ha még vagyona volna,
Ő kitenné a pénzt az összesért.
BARABÁS Pukkadjon a disznóevő keresztény,
A körülmetéletlen koldusfajzat,
Mit semmibe se vettek, míg nem vert
Bennünket Titus és Vespasianus.
Ma gazdagabb vagyok, mint bármikor.
Azt remélték, lányom apáca lesz;
Nem, otthon van, s vettem már házat is,
A kormányzóé sem szebb és nagyobb;
Orroljon meg bár Málta, itt lakom,
Enyém Farnese keze, és enyém lesz
Szíve s fiáé, bármibe kerül.
Nem Lévi törzséből vagyok, amely
Sérelmeit hamar el is felejti.
Tudunk mi kutyamódra hízelegni,
De közben harapunk; tekintetünknél
Ártatlanabb bárányé sem lehet.
Firenzében megtanuljuk kezünk
Cs&
