[2016. június]

---

Édesanyámnak (6)

Ahhoz a világhoz, amelyet mi építettünk
nem szükségeltetett se malter, se tégla,
nem jöttek teherautók, mesteremberek,
egyetlen ház sem volt benne.
Úgy éltünk ott mégis
egyszerre három régióban,
mint valahol a sztratoszférák felett,
ahol a felhők is túl magasra nőnek.

Nem kizárt, hogy mindezt csak álmodom,
mert nappal én nem vagyok ébren,
ebédidőben, de még a szentmisén sem,
valóban úgy érzem, jóformán soha.
Nyitott szemmel csak a ravatalon
feküdtem egyszer, és onnan telefonáltam
haza, hogy minden rendben,
meg hogy az Úr legyen velünk.

Abban a világban, amelyet mi építettünk,
többször is átéltük egymás születését,
mostanában én nevellek téged,
naponta etetlek, öltöztetlek,
aláírom az ellenőrződet,
főzök, mosok és sepregetek.
Hiába köt hozzád egy hosszú köldökzsinór,
amelynek végét szintén csak álmomban látom.
Hiába játszottunk el egy szerény temetést,
ahol nem volt sem zokogás, sem halotti tor.

2015. szeptember 23.