SZEREPLŐK

SZOLGÁLÓK
EMBEREK AZ UTCÁN
HIVATALNOK
TULAJDONOS
ALKALMAZOTTAK, SZOLGÁLÓK
JÁRÓKELŐK
KATIA
ALEXANDRE
JACQUES
ÉMILE
NŐVÉR
ORVOS
ORVOSOK
PIERRE
FOGLYOK
BÖRTÖNŐR
POLGÁROK
RENDŐRPARANCSNOK
NŐVÉR
JEANNE
JEAN
LUCIENNE
PIERRE
ANYA
LÁNY
SZOLGÁLÓK
UTAZÓ
NŐK
FIATALEMBER
ÖREGEK
NŐVÉREK
EGY FÉRFI
RENDŐRÖK
ELSŐ SZÓNOK
MÁSODIK SZÓNOK
NÉP
ÖREGEMBER
ÖREGASSZONY
HULLASZÁLLÍTÓK
NŐK
EMBEREVŐK ÉS ÁLDOZATAIK
TÚLÉLŐK
és mindenütt a játékban a HALÁL

(I.) JELENET A PIACON

A színpad várost ábrázol, a központban levő piacot. Nem modern város, nem is régi. A városnak semmilyen jellegzetes stílusa nem kell legyen.
A legkényelmesebb stílus 1880 és 1920 közötti volna. Vásárnap. Nagy a
sokadalom, (ha a színház nagy színház), kisebb tömeg, ha kicsi a színház. Sok ember látszatát lehet kelteni úgy, hogy a szereplők közt nagy távolság van, akár úgy, hogy ritmikusan be- és kiléptetjük őket a színpadon, eközben mindig más kalapot, ernyőt, szakállt stb. viselnek. Az emberek elég hosszú ideig sétálnak csendben a színpadon. Se nem vidámak, se nem szomorúak. Bevásároltak, vagy éppen most vásárolnak.
Mielőtt a piacot járó szereplők bejönnének, a színpad mélyén feltűnik maga a piac, érkező és vásárló sokasággal. Jellegzetes zajok, szófoszlányok
hallszanak, a városi kereskedelem tipikus lármája. Minden nagyon élénk színű. Harangszó hallszik.
Ha nincsen elég statiszta, helyettesíthetjük őket bábokkal vagy marionettekkel. Ezeket lehet lelkesíteni is, lehetnek mozgó vagy álló bábok, lehetnek valódi vagy csak festett bábok. Ha az első jelenet végén marionetteket
használnak, ezek elborzadt arccal forduljanak a közönség felé, tekintetüket arra a helyre szegezve, ahol az események történtek. Ha mozdulatlan vagy festett bábokat használnak, ezek el fognak tűnni a ködben, ugyanúgy, ahogy a valóságos marionettek is, akiknek csak a mozgó árnyéka fog látszani;
az első jelenet végén ugyanis a színpadot elborítja a köd, a félhomály.
Az Első és Második Szolgáló bejövetele előtt a színen megjelenik (szintén jobbról, akárcsak később a nők), két lépéssel a nők előtt, egy szereplő, akit a többiek nem látnak, nagyon magas, feketébe öltözött szerzetes, csuklyáját arcába húzva némán áthalad a színen.
Jobbról bejön az Első és Második Szolgáló.

ELSŐ SZOLGÁLÓ Egyedül a majmok terjesztik ezt a betegséget.
A Szerzetes kimegy.
MÁSODIK SZOLGÁLÓ Még szerencse, hogy csupa kutyánk van!
ELSŐ SZOLGÁLÓ Meg macskánk.
MÁSODIK SZOLGÁLÓ De mégis az emberek hozzák a vírust.
ELSŐ SZOLGÁLÓ Tán csak nem a kezükben? Anélkül, hogy tudnák?
Mindketten el.
HARMADIK SZOLGÁLÓ A férjem azt mondta, hogy a legtöbb ember inkoherenciában él. És hogy nincsenek határozott erkölcseik. Úgy tűnik, ezekbe az erkölcsökbe halnak bele.
NEGYEDIK SZOLGÁLÓ Ami muszáj, azt meg kell tenni!
Mindketten el.
ÖTÖDIK SZOLGÁLÓ (egy másikkal együtt balról be) Hajdanában a murkot rendesen meg kellett mosni, különben leprát kaptál.
HATODIK SZOLGÁLÓ Most meg a krumplitól leszel cukorbeteg. És a krumpli hízlal is. A spenót sem jó. Megvastagítja a vért. A lencsében túl sok a keményítő. A gyümölcstől, salátától és minden nyers zöldségtől hurutot kapsz. Ha megfőződ, elvész a vitamintartalmuk. Nem lesz benned több enzim – és meghalsz. Az alkohol is ártalmas. Mert átitat. És a víz még lábvíznek se jó. Fölpuffasztja a gyomrodat. Béka nő a hasadba.
ÖTÖDIK SZOLGÁLÓ A hús ártalmas. Urátsavat tartalmaz. A hal meg felizgat.
HATODIK SZOLGÁLÓ Felizgat? A hal?
ÖTÖDIK SZOLGÁLÓ A foszfor miatt. A foszfor szétrobban.
HATODIK SZOLGÁLÓ Az ember fejében?
ÖTÖDIK SZOLGÁLÓ És az osztrigától pestist kapsz. Meg az összes kagylótól!
HATODIK SZOLGÁLÓ Az uram nem eszik spárgát, azt mondja, hogy árt a veséjének. Ő már csak tudja, mit beszél. Orvos. Voltak már spárgaságos betegei.
ÖTÖDIK SZOLGÁLÓ És ott van még a vinetta, az tisztára hörghurutot okoz.
HATODIK SZOLGÁLÓ Ami már nem olyan vidám, mint a pestis.
Mindketten el. Bejön a Harmadik és Negyedik szolgáló.
NEGYEDIK SZOLGÁLÓ Á, a vinetta, a padlidzsén, az tényleg kancerigén.
Bejön a Hetedik és Nyolcadik Szolgáló.
HETEDIK SZOLGÁLÓ A férjem azt mondta, hogy lesznek olyan emberek, akik felszállnak a holdra. Sőt, még magasabbra is.
NYOLCADIK SZOLGÁLÓ Ahhoz szükség lenne egy olyan létrára, ami sokkal hosszabb, mint a tűzoltóké. És fejjel lefelé kell állni rajta, mert azt hiszem, hogy a hold lefele van, vagyis fordítva, mert mindenhonnan lehet látni.
HETEDIK SZOLGÁLÓ Abszolút. De hát ha a föld minden részéről látjuk, akkor miért is nincs a mi oldalunkon?
NYOLCADIK SZOLGÁLÓ Micsoda egy ciki. Hány nap kellene, hogy létrán felmássz a holdig?
HETEDIK SZOLGÁLÓ Nem fog menni nekik. Elfogy a szuflájuk.
NYOLCADIK SZOLGÁLÓ De hát ott vannak a létrafokok, hogy megpihenjenek.
HETEDIK SZOLGÁLÓ Jó, de képzelheted, azt a szédülést! Az tuti, hogy akár fejjel lefele, akár fejjel felfele, csak elszédülsz!
NYOLCADIK SZOLGÁLÓ De az is lehet, hogy ágyúgolyón repülnek oda. Ágyúgolyón lovagolva. Vagyis felülnek az ágyúgolyó hátán levő lóra.
HETEDIK SZOLGÁLÓ Abba belepusztulnak. Túl sok ott a levegő, és attól beijednek. És belepusztulnak.
Mindketten el.
Útmutatás a munkához ahelyett, hogy be- és kijárnának, a Szolgálók
körbeforoghatnak a színpadon, a technikai feltételek függvényében.
Ugyanannyi replika szükséges az asszonyok, mint a férfiak esetében; ha a férfireplikákból több van, mint az asszonyokéból, akkor az utóbbiakat fel kell szaporítani, és fordítva, egészen addig a pillanatig, amikor mindannyian találkoznak, és elborzadnak az első tragikus eseménytől, például egy gyermek halálától, ami megelőlegezi egy férfi, majd egy nő halálát, majd több férfi és több nő halálát. Az is lehetséges, hogy a játék kezdetén színen levő összes szereplő meghal a kezdő jelenet végén, azaz, gyakorlatilag néhány perc alatt. Holttesteik mindenütt be kell borítsák a színpadot. Nem szabad elfeledni a feketébe öltözött Szerzetes néma jelenlétét.
Balról bejön az Első és a Második Férfi.
ELSŐ FÉRFI (a Másodikhoz) Hát ez az, mindannyian tökfilkók vagyunk, akiket holmi fajankók irányítanak.
MÁSODIK FÉRFI Erre muszáj valamilyen megoldást keresni. És a megoldás nincs sehol.
ELSŐ FÉRFI Nem tesz semmit. Majd megtalálom én. Megtalálom én magának, amikor csak óhajtja.
MÁSODIK FÉRFI Azt nagyon is szeretnénk. Mert a hatalom tudás.
ELSŐ FÉRFI A hatalom és a tudás, az a lélek két képessége. Az emberi léleké.
Mindketten el. Balról be a Harmadik és Negyedik Férfi.
HARMADIK FÉRFI (gyerekkocsit tol) Vasárnap én sétálok a kocsival. Rajtam a sor. Ikreink vannak. Az asszony otthon marad kötni.
NEGYEDIK FÉRFI (köt) Nálam éppen ellenkezőleg.
Mindketten el. Bejön az Ötödik és Hatodik Férfi.
ÖTÖDIK FÉRFI Mondom neked, hogy egyáltalán nem volt rendben. Mintha teljes ködben lettem volna. Nem is értettem semmit. Nagyon izgatott voltam, valamiféle folytonos idegi és muszkuláris türelmetlenség vett rajtam erőt. Egyáltalán nem volt jó, de egyáltalán. Nem tudtam sem feküdni, sem ülni, sem állni. És járni se, az rettenetesen fárasztott. Nem tudtam egy helyben maradni se.
HATODIK FÉRFI Pedig lett volna megoldás. Nem valami kellemes, de az egyetlen.
HETEDIK FÉRFI Micsoda?
HATODIK FÉRFI A kötél. Felköthetted volna magad.
HETEDIK FÉRFI Hát az veszélyes.
HATODIK FÉRFI Hja, a kockázat… Nekem még ennél is rosszabb volt. Depresszió. Egyszerre az egész világ idegen bolygóvá válik, távoli, érinthetetlen, áthatolhatatlan bolygóvá, acélba zárva. Valami borzasztóan idegen és ellenséges. Semmi kapcsolat. Elszakadt kábelek. Be voltam záródva. Csakhogy kívülről!
ÖTÖDIK FÉRFI És a kupak hol volt? Belül vagy kívül?
HATODIK FÉRFI Mindenesetre, nem tudtam félrelökni. Tonnákat nyomott. Több ezer tonnát. Ólom-tonnát. De nem is, acélból, mondtam már. Mert az ólmot még fel lehet olvasztani…
ÖTÖDIK FÉRFI Én sosem tudtam hatvan kilónál többet megemelni. És inkább hatvan kiló tollut, mint hatvan kiló ólmot. Akárhogy is, a tollu könnyebb.
HATODIK FÉRFI Néha azon merengek, mit kell még tenni ahhoz, hogy éljen az ember. Az élet nem túl vicces, ugye? – így mondja Gaston barátom.
ÖTÖDIK FÉRFI Lehet, hogy ő is jobb szeretne meghalni?
HATODIK FÉRFI Ezt ne mondd többet, balszerencsét hoz!
Jobbra ki. A Hetedik és Nyolcadik Férfi jön.
HETEDIK FÉRFI Nekünk nem lesz szerencsénk a csillagokig utazni. Mi nem vagyunk affélék, akikre a sors ránevet.
NYOLCADIK FÉRFI Mi affélék vagyunk, akikre a balsors nevet. Ez a mi balszerencsénk.
HETEDIK FÉRFI Pedig ezek egyszerű, felsőbb képzettségű technikusok. Fölszállnak a holdra, fölszállnak a csillagokig. Távolabb jutnak, mint mi, de nem fognak nálunk többet tudni. Ugyan milyen rálátásuk lesz?
NYOLCADIK FÉRFI Szélesebb, mint a miénk.
HETEDIK FÉRFI Jó, de mit fognak ők tudni a világmindenségről? Az égvilágon semmit a világról! Csak a mindenség számít, a többi semmiség!
NYOLCADIK FÉRFI Az igaz, a semmi nem ér valami sokat. (Rövid szünet) De én mégis jobban szeretem a felsőbb emeleteken. A felső emeletek lakóinak magasabb, szélesebb a kilátásuk, mint az alsóbb emeletek kilátása.
HETEDIK FÉRFI Hát nem mindig.
NYOLCADIK FÉRFI Ugyan miért?
HETEDIK FÉRFI Mert ha sorházról van szó, és a felső emeletek lakóinak balszerencséjükre csak egyik oldalon van ablakuk, akkor az utolsó emeletek olyanok, mint a barlangok, míg a perspektíva a lentiek oldalán van, az alsók látnak a legmagasabbra.
Mindketten ki. Belép az Első és Második Nő.
ELSŐ NŐ A sógorom a feltétlen reflexek szakértője. A feltételes reflexekkel azért könnyebb.
MÁSODIK NŐ Mindenki azt csinálja, amit megkövetelnek. De követelnek is tőlünk eleget.
Mindketten el. Bejön az Ötödik és Hatodik Férfi.
ÖTÖDIK FÉRFI Valami olyasfélét érzek, mint az öröm születése. Ez már színtiszta boldogság. A lábfejemtől a szívemig áramlik. Juj, zsibbadtságot érzek a bokámban, s elakadt az érzés.
HATODIK FÉRFI Barátom, én már nem kérek örömöt az élettől. Nekem elég lett volna az élet semlegessége. Vagyis, hogy tudjam csendben végignézni a műsort, anélkül, hogy szenvednék.
Mindketten el. Bejön a Harmadik és Negyedik Nő és a Harmadik
és Negyedik Férfi.
Mint eddig, a férfiak balról, a nők jobbról.
A Harmadik és Negyedik Férfi most is magukkal hozzák a kötőtűket,
illetve a babakocsit, csakhogy éppen fordítva, aki korábban kötött,
 az most a kocsit tolja.
HARMADIK FÉRFI (a Negyediknek) A jövő nem létezik.
HARMADIK NŐ (a Negyedik Nőnek) Már nem láthatod a jövőt. Mindent előreláttak.
NEGYEDIK NŐ (a Harmadik Nőnek) Jobb előre megjósolni, mint hogy kénytelen légy gyógyítani.
NEGYEDIK FÉRFI (a Harmadik Férfinak) Semmi sem igazán előrelátható.
HARMADIK NŐ (a Negyedik Nőnek) Semmi sem igazán gyógyítható.
HARMADIK FÉRFI (a Negyedik Férfihez) Még az előrelátható sem.
NEGYEDIK NŐ (a Harmadik Nőnek) Még a gyógyítható sem.
NEGYEDIK FÉRFI (a Harmadik Férfinak) Különösen az előrelátható nem látható előre.
HARMADIK NŐ És főleg a gyógyíthatót nem lehet meggyógyítani. Az maga a méreg.
Bejön a többi szereplő is, a nők jobbról, a férfiak balról, csendben megállnak a színpad sarkaiban. Mindenekelőtt oldottnak kell tűnjenek. Nézelődnek, hallgatnak és nem mozdulnak. A magas, feketébe öltözött férfi arcába húzott csuklyával, láthatalan gólyalábakon állva bejön, megáll a színpad közepén, csendesen, anélkül, hogy bárki is észrevette volna.
NEGYEDIK FÉRFI (az ikerkocsit a színpad közepe felé tolja, előre, míg a Szerzetes még mindig középen áll, de a második szinten; a Harmadik Férfihoz) Szólnak a harangok, vége a misének. Gyere, dobjunk be valamit, mielőtt az asszony kijönne a templomból.
HARMADIK FÉRFI Találkozni fog a feleségemmel a péknél.
NEGYEDIK FÉRFI Tedd csak ide a kötést a kocsiba! Nem eszik meg a kisbabák. (A Negyedik Nőhöz) Szomszédasszony, nem figyelne néhány percig a gyerekekre?
A Negyedik Nő közeledik, nyomában a Harmadik.
NEGYEDIK NŐ Jó napot, szomszéd!
HARMADIK NŐ Én még nem is láttam az ikreket. Úgy hallottam, hogy gyönyörűek.
NEGYEDIK FÉRFI Nehogy felébresszék őket! Jövök vissza, csak megiszunk valamit a barátommal.
HARMADIK FÉRFI Felhajtunk egy pohárkával.
Még el sem mentek a férfiak, az asszonyok máris a babakocsi fölé hajolnak.
NEGYEDIK FÉRFI Mindjárt jövünk, hölgyeim.
HARMADIK FÉRFI És nagyon köszönöm. Az én kézimunkám is ott van.
NEGYEDIK NŐ Pedig én azt hallottam, hogy szőkék. Az ön kisbabáinak nem túl világos az arcbőrük.
NEGYEDIK FÉRFI (aki már tett egy lépést a harmadikkal a színpad mélye felé) Már nem szőkék! Nem is rózsaszínűek!
HARMADIK NŐ (benéz a kocsiba) Elkékültek. Tiszta feketék. Alszanak.
HARMADIK FÉRFI Elkékültek?
NEGYEDIK FÉRFI A gyerekeim, feketék?
HARMADIK NŐ (megérinti a gyerekeket a kocsiban) Mintha fáznának. Nincsenek eléggé betakarva.
NEGYEDIK NŐ Megérinted, s meg se mozdul.
HARMADIK NŐ (a kocsiba néz) Aranyoskák, aranyoskák.
NEGYEDIK NŐ (megérinti őket) Meg vannak fagyva. Édes Istenem!
NEGYEDIK FÉRFI Mit beszél?
HARMADIK NŐ De hát halottak.
NEGYEDIK NŐ Megfulladtak. Áááh!
HARMADIK FÉRFI Mi?
NEGYEDIK FÉRFI Az én gyerekeim egészségesek. (A kocsiba néz és felüvölt) Halottak!
Míg a Harmadik és a Negyedik Nő tébolyodottan kiabálva távolodnak,
és a borzalom moraja fut végig a szereplőkön, a Negyedik Férfi felüvölt.
NEGYEDIK FÉRFI Megfulladtak! Megfojtották őket! Megölték a gyermekeimet! Ki volt az?
A többi szereplő lassan, tágra nyílt szemmel közeledik a központi
csoporthoz, és körbeveszik a babakocsit.
ELSŐ NŐ Ki tehette ezt?
NEGYEDIK FÉRFI Tudom én, ki. Ma reggel rábíztam őket az anyósomra. Sosem állhatta a gyerekeket. Mert gyűlöl engem. Már régóta. Kezdettől fogva.
HARMADIK NŐ Azt mondja, hogy a nagymama volt!
HARMADIK FÉRFI Ez még nem ok arra, hogy megölje a gyerekeket.
NEGYEDIK NŐ Na és az anyjuk, aki nem is tudja!
ÖTÖDIK NŐ Ó, az én vejem, az én vejem! Kitekertem volna a nyakát. Na de nem a gyermekeknek! Különben, nincsenek is gyermekeik. A lányom nem akart. De azért megértem én ezt, a felindultság pillanatában.
HATODIK FÉRFI Micsoda szégyen!
HETEDIK FÉRFI Ez több, mint szégyen!
ÖTÖDIK FÉRFI Az öregasszonyok mindig is veszélyesek voltak! Gyilkosok, méregkeverők!
NEGYEDIK FÉRFI (a Második Nőhöz) Anyuka, maga ölte meg őket!
MÁSODIK NŐ Nem én, esküszöm!
NEGYEDIK FÉRFI Gyilkos!
A Második Asszony felé indul, aki leesik.
HARMADIK FÉRFI (a Negyedikhez) Ne ess úgy neki!
NYOLCADIK FÉRFI (a Negyedikhez) Hisz ártatlan.
ELSŐ FÉRFI Hisz halott.
HARMADIK NŐ (Negyedik Férfihoz) Gyilkos!
ELSŐ FÉRFI, MÁSODIK FÉRFI és ÖTÖDIK FÉRFI (a Negyedik Férfihoz, mindannyian fenyegetően közelednek feléje) Gyilkos! Nyomorult!
NEGYEDIK FÉRFI Magától esett le. Még csak hozzá sem értem.
NYOLCADIK FÉRFI (a Második Nőt nézi) Elkékült, tiszta fekete!
HATODIK FÉRFI Ez az asszony volt a jótevőm. Ezért fizetni fogsz! (A Negyedik Férfi felé indul, késsel a kezében.)
HARMADIK FÉRFI (a Hatodikhoz, hogy megakadályozza a mozdulatot) Ha egyszer azt mondja, hogy hozzá sem ért. Magától halt meg.
A Hatodik Férfi egészen közel áll a Negyedikhez. A Negyedik Férfi leesik.
NEGYEDIK FÉRFI (estében) Ááááá! Meghalok! (Összecsuklik, karja a mellén)
HARMADIK FÉRFI (a Hatodiknak) Megölted a barátomat. Gyilkos! Gazember!
A FÉRFIAK és a NŐK (a Hatodik Férfihoz közelednek, kivéve a Második Férfit és az Ötödik Nőt, akik a Negyedik Férfi holttestét vizsgálják) Nyomorult! Gyilkos!
HATODIK FÉRFI Nem az én hibám, én elvétettem. Magától esett le. Elcsúszott.
MÁSODIK FÉRFI és ÖTÖDIK NŐ (miután megvizsgálták a földön fekvő Negyedik Férfit) Nézzétek! Tiszta fekete! Elkékült!
NYOLCADIK NŐ Nem tudom elviselni. Rendőrség! (Kezét a szívéhez emeli) Áááá, a szívem! (Holtan esik össze)
NYOLCADIK és HARMADIK FÉRFI (a Hatodik Férfihoz) Gazember! Gyilkos!
ÖTÖDIK FÉRFI és HETEDIK NŐ (közéjük állnak, akárcsak a Hatodik Nő) Nem ő a hibás.
HETEDIK NŐ Azt mondta, hogy magától halt meg!
Ezalatt az Első Férfi és a Második Férfi, valamint az Első, Harmadik,
Negyedik, Ötödik és Hetedik Nő vizsgálják a Nyolcadik Nő holttestét.
ELSŐ FÉRFI Nem mozdul többé.
HARMADIK NŐ Mindenesetre kellene hívni egy orvost.
HATODIK NŐ Kellene hívni a tűzoltókat. Megyek, megkeresem a tűzoltókat. (A színpad mélye felé indul. Leesik.)
HETEDIK FÉRFI Nem én voltam. Nem én voltam. Esküszöm.
Köréje gyűl a Harmadik, Ötödik, Nyolcadik Férfi és a Hetedik Asszony,
ő pedig összerogy. Természetesen, miközben körülveszik a Hetedik Férfit,
a szereplők helyet kell hagyjanak maguk között a közönség felé, hogy a
Hatodik Férfi le tudjon esni. Az Első és Második Férfi, az Első, Harmadik, Negyedik és Ötödik Nő – miután figyelmesen megnézték a Nyolcadik Nő tetemét – az asszony körül állva égre emelik a karjukat.
ELSŐ FÉRFI Ez nem a szíve.
MÁSODIK FÉRFI Ez lehet, hogy a szíve.
ELSŐ NŐ Nagyon hitvány színben van!
HETEDIK NŐ (a földön fekvő Hatodik Férfit nézi) Meghalt.
HARMADIK NŐ Az ég büntette meg őt!
ÖTÖDIK FÉRFI Nem lehet, hogy csak elájult?
A Hatodik férfi körül álló szereplők – azaz, a Harmadik, Ötödik és
Nyolcadik Férfi, meg a Hatodik Nő – éppúgy, mint a Nyolcadik Nő körül állók – tehát az Első és Második Férfi, az Első, Harmadik, Negyedik és
Ötödik Nő – közelebb lépnek egymáshoz, mondván „Ez egyszerűen
felfoghatatlan! Sosem hittem volna! Nem valami szép látvány! Ez a
gonoszságuk miatt van! Ezek bűnösök! Ezek ártatlanok!”
HETEDIK FÉRFI (a halott Hatodik Nőre mutatva) Lám, ő is leesett! Éppen a tűzoltókat akarta hívni. (A Hatodik Nőhöz siet) Fel kell segítenünk!
HETEDIK NŐ Hát csak nem halt meg ő is!
ELSŐ FÉRFI Vége. Csak nem fogunk mind megdögleni!
HETEDIK FÉRFI (felemeli a Hatodik Nő kezét) Mozdulatlan. Halott. (Ráesik az asszonyra, holtan)
ELSŐ NŐ Már meg se lep!
NYOLCADIK FÉRFI Már megszoktuk. (Ő is összerogy, a Hatodik Nőre és a Hetedik Férfira. Az életben maradt kilenc szereplő összevissza szaladgál a színen, kiabálva és kezüket tördelve)
ELSŐ NŐ Könyörülj rajtunk! Kegyelmezz!
ELSŐ FÉRFI Ez a romlás! A nagy végromlás!
HARMADIK NŐ Könyörülj rajtunk!
MÁSODIK FÉRFI Én loptam.
ÖTÖDIK NŐ Uram, irgalmazz!
HARMADIK FÉRFI Apagyilkos vagyok!
ÖTÖDIK NŐ Vérfertőzést követtem el!
ÖTÖDIK FÉRFI (összerogy a szín közepén) Irgalom, kegyelem, irgalom, kegyelem!
HETEDIK NŐ Bocsáss meg!
ELSŐ FÉRFI Ez maga a pokol. (Összeesik, a színpad jobb oldalán, elöl)
ELSŐ NŐ Szerettem volna helyrehozni a hibáimat. (Leesik, az Első Férfival átellenbeni sarokban)
HARMADIK NŐ Én nem vagyok olyan gonosz! (Lehanyatlik, az Első Férfira)
MÁSODIK FÉRFI Hol vagy, kedvesem? Drágám, kedvesem! (A Harmadik Nő mellé esik)
NEGYEDIK NŐ A zsigereim! Mindenem ég! (A Második Férfi mellé esik)
HARMADIK FÉRFI Rosszul vagyok. Rosszakat műveltem. Ó, kicsi gyermekeim! (Összeroskad a Negyedik Nő mellett)
ÖTÖDIK és HETEDIK NŐ (a színpad egyik szélétől a másikig szaladnak) Nem akarom! Nagyon fáj!
ÖTÖDIK NŐ Drága jó uram, nincs kész az ebéded! (Mindkettő összerogy a színpad egymással szemben levő két sarkában)

Jelenet vége

(II.) AZ UTCÁN

A város egyik hivatalnoka szól a közönséghez.
HIVATALNOK Városlakók, polgártársak és idegenek! Bizonyos ideje ismeretlen vész terjedt el városunkban. Pedig nincs háború, nincsenek gyilkosságok, normálisan, nyugodtan élünk, közülünk sokan majdnem boldogan. És egyszerre, minden látható ok nélkül, anélkül, hogy megbetegednének, az emberek halni kezdtek a házaikban, a templomokban, az utcasarkon, a köztereken. Elkezdtek meghalni, el lehet ezt képzelni ép ésszel? És mindennek tetejébe, ezek nem amolyan elszigetelt esetek, egy halott itt, egy halott ott, azt végső esetben még el lehetne fogadni. A halottak egyre többen és többen vannak. A halál mértani haladvány szerint növekszik. Olyan vészről van szó, mondják az orvosok, a teológusok, a szociológusok, olyan romlásról, amely periodikusan visszatér, ritkán, de meghatározott rend szerint, amilyet nem is ismertek, csak néhány évszázaddal ezelőtt, a világ egy másik részében. Ez a gonosz kór megkerüli a földet, és éppen a legboldogabb országra vagy városra sújt le, történelmének legteljesebb pillanatában, amikor senkinek sem volna oka a félelemre. Ez a rettenetes jelenség az utóbbi száz évben kétszer ütötte fel a fejét, Párizsban, és az Antikvitás másik városában, Berlinben. Úgy tűnik, Szicíliában is, de jelenleg nincsen elégséges adatunk, hogy pontosan tudhassuk, vajon valóban Szicíliáról van-e szó, vagy pedig Argentínáról. Érthetetlen, hogy éppen miránk sújt le, amikor pedig Brest városa az összes fent említett helységhez közelebb áll, mint mi. Vannak olyan házak, ahol az egész család meghalt. Testvért és unokatestvért döntött le egyazon időben, ugyanaz a kór, ugyanaz a rettenet, nyomában ugyanazzal a halálos fájdalommal. Még akkor is, ha más-más lakónegyedben laktak. Azt lehetne hinni, egy pillanatra, hogy ezt a jelenséget annak az ősi ellenségeskedésnek a visszatérése, újbóli megjelenése magyarázza, amely valamikor az egyes családok között, vagy pedig egyazon családon belül is uralkodott, minthogyha az ilyesmi még egyáltalán lehetséges lenne megcsendesedett modern világunkban. Csakhogy az emberek egyszerre haltak meg, ugyanabban a házban, de más, különböző, egymástól távol eső házakban is, ismeretlenül és egymástól függetlenül, ugyanabban az időben. Arra a következtetésre juthatnánk, hogy ismeretlenek közötti viszályokról van szó. De ennyi egybeesés arra indított, hogy felhagyjunk az egybeesések feltételezésével. Az emberek véletlenszerűen halnak meg.
Utolsó találkozásra hívtalak a főtérre, hogy elmondjam, mi vár ránk, és hogy ami ránk vár, azt elképzelni sem lehet. Körülvett bennünket a halandóság, melynek okait nem ismerjük. Értesítelek, hogy a szomszéd országok, akárcsak a többi város, bezárták előttünk kapuikat. Katonák veszik körbe a várost. Többé senki nem tud bejönni, mi meg nem tudunk többé elmenni. Tegnap még el lehetett volna menekülni. Mától azonban fogva vagyunk, akár egy csapdában. Városlakók és idegenek, ne próbáljatok elszökni, mert nem menekültök a katonák golyóitól, akik őrzik a város bejáratát és kijáratát. Szükségünk van minden bátorságunkra, és minden erőnkre a lemondáshoz. Szükségünk van az erős karokra a sírásáshoz. Ki kell sajátítanunk az üres telkeket és építőtelepeket, mert nincsen már hely a temetőkben. Önkénteseket kérünk, hogy felügyeljék a fertőzött házakat, hogy megakadályozzák a belépést és kilépést a házakba és házakból. Szükségünk lesz felesketett ellenőrökre, akik vizsgálatot folytatnak a betegség által érintett házakban, hogy megállapítsák, valóban a halálos ragályról van-e szó. Felderítő nővéreket kérek, akik megállapítják a halál okát, akik megvizsgálják az élőket, és szemrevételezik a bőr foltjait, a pirosságait, a daganatokat, akik jelentik ezeket a rendőrségen, hogy alaposan elszigetelhessük őket. Minden gyanús személy, aki bemegy egy házba, ottmarad bezárva a ház lakóival együtt! Figyeljetek éberen a gyanús személyekre! Adjátok fel őket! A köz érdekében. Kérünk orvosokat, hullaszállítókat, hullamosókat és öltöztetőket! Mindenkit kérünk mindenki szolgálatára! Álljon mindenki készen, hogy lefülelhesse vagy elföldelhesse a felebarátját. Nem ismerjük a kór ellenszerét. Annyit tehetünk, hogy megpróbálunk korlátot szabni neki, talán így némelyikünknek sikerül életben maradni.
De erre ne számítsatok!
Mindenesetre, nincs több koldus, nincs több csavargó, nincs több bankett! Betiltunk minden előadást. Az üzletek és kávézók a lehető legrövidebb ideig lesznek nyitva, hogy csökkenjen a ragály terjedésének esélye. Ha lehet ezt egyáltalán terjedésnek nevezni. Mert lehetséges, hogy a dögvész az égből hull alá, mint valami láthatatlan eső, amely áthatol minden tetőn és falon.
Amint már mondtam nektek, nem lesz több nyilvános gyülekezés. A három személynél nagyobb csoportot szétoszlatjuk. Tilos továbbá a városban való csavargás. Lakosaink kötelesek kettesével közlekedni, hogy mindenki figyelhesse a másikat, és értesíthesse a halottszállítókat, ha az összeesik.
Menjetek haza, és mindenki maradjon otthon! Ne jöjjetek ki, csupán a legszükségesebbekért!
Minden fertőzött házra, a kapu közepére egy méter nagyságú vörös keresztet fessetek, és egy feliratot Isten, kegyelmezz nekünk!
El.
Vége a jelenetnek

(III.) JELENET EGY HÁZBAN

A díszlet egy üres szoba. Egy férfi jön be kesztyűs kézzel, magas támlájú kartámaszos széket hoz; közben bejön egy másik, szintén kesztyűvel, emelvényt hoz be. A széket a jobb oldali fal közepénél helyezi el, az emelvényen. A mélyben olyan magas ablak, mint a fal, rajta keresztül kilátni az utcára.
A színpad mélyén balra ajtó.
Az alkalmazottak kimennek, majd permetezőkkel jönnek vissza.
Megjelenik a harmadik szereplő, egy nő, szintén permetezőt hoz.
A szereplők permetezik a falakat, a széket, az emelvényt. A jobb oldali ajtón egy másik szereplő (szintén nő) érkezik, két kis széket hoz, amelyeket a jobb oldali ajtó két oldalán helyez el. Permetezi a bútorokat, a padlót, a falakat,
a mennyezetet; az ablakon keresztül látni, mi történik az utcán, egy félig meztelen, borostás férfi hátul a színpad egyik végétől a másikig szalad,
felbukkan az ablakban, kiabálva: „Kegyelmezzetek nekem!”, majd eltűnik.
Nyomában két feketébe öltözött férfi, kesztyűvel, védőmaszkban, kezükben egy-egy bottal, a kiabáló férfit üldözve. Az első üldöző ráemeli a botját
a férfira, hogy végezzen vele.
A férfi lehanyatlik. Kiáltás hallatszik.
Látni a két szereplőt, egyiket bottal, másikat hordággyal, amint felteszik a holttestet a hordágyra, egyik azt kiabálja „Pestises!”, a másik meg „Utat, utat!”
Megérkezik a ház Tulajdonosa. Magas és sovány férfi, háziköntösben, amely alatt sötét öltönyt visel. Valamiféle bonétát hord a fején, kezén kesztyű, akár a többieknek, abban reménykedve, hogy ez megvéd a betegségtől. Ijedtnek látszik, és időnként kivesz a zsebéből egy kis flakont, kinyitja, beleszippant, bezárja, zsebébe teszi, újra előveszi, és így tovább.
Az ablakon át rongyos asszonyt látni, az előbbi férfival ellenkező irányba szalad, kiabálva eltűnik. „Mentsétek meg lelkemet, megöltem a gyermekemet!” Ugyanazok a botosok üldözik, leütik, hordágyra teszik, „pestist” meg „utat” kiabálva, bár senki sincs az utcán.
Látni továbbá egy rendőregyenruhás férfit, aki zsebéből listát húz elő,
összeveti a ház számával, krétát vesz elő, és a kapura hatalmas vörös
keresztet rajzol. Valaki belülről megpróbálja kinyitni a kaput, de a rendőr megfenyegeti a revolverével: „Tilos kijönni!”
Újra bezárja a kaput.
Most felbukkan a férfi az ablakban, de a rendőr azonnal leüti a botjával,
 az meg úgy rogy össze az ablakon túl, mint egy vásári bábfigura.
Az utóbbi események, a kiabáló asszonnyal kezdődően, a Tulajdonos
megjelenése után történnek. Az utolsó jelenetek szimultán játszódnak le, esetleg továbbiakkal együtt, a házban játszódó jelenettel párhuzamosan.
A Tulajdonos figyeli, amint az alkalmazottak permetezéssel fertőtlenítenek.
TULAJDONOS Tisztítsatok, tisztítsatok, fertőtlenítsetek! Itt biztonságban leszünk. Kinél vannak a tisztító sprayek?
ELSŐ ALKALMAZOTT Nálam, uram.
TULAJDONOS Hol a kór elleni olaj?
MÁSODIK ALKALMAZOTT Nálam, uram.
TULAJDONOS Nehogy egyetlen darabka is kenetlenül maradjon! Siessetek! Nem elég csak permetezni. Elő a viaszt! Elő a porokat! (A két nő közül az egyikhez) Súrold mindenütt! Hol a tömjén, a gyanta, a kén, a rovarirtók?
ELSŐ SZOLGÁLÓ Itt vannak, itt vannak. Dörzsölünk-súrolunk. (Súrol)
MÁSODIK SZOLGÁLÓ Itt a kén is, súrolunk! (Súrol)
TULAJDONOS (a Második Szolgálóhoz) Hozd az ebédemet! Jól átitattátok, beolajoztátok a bútorokat?
ELSŐ ALKALMAZOTT Igen, uram. Azokkal a termékekkel, amelyeket ön írt elő.
TULAJDONOS (a Második alkalmazotthoz, aki kifelé tart) A tányérokhoz csak fehér kesztyűvel szabad hozzáérni. (Az Első Alkalmazotthoz) Égess tömjént! Az ajtónál, az ablaknál, a sarkokban.
Az Alkalmazott végrehajtja, ezalatt a többiek tovább sikálják a bútorokat,
a parkettet, a falakat stb. A Második szolgáló egy tányéron ételt hoz
a tulajdonosnak, aki helyet foglal az emelvényen álló széken.
TULAJDONOS (elhelyezkedik a székben, szagolja az étkeket) Ezen még érzik a hal szaga. Ez még gyümölcsillatú. Elég gyógyszert tettetek bele? Bővebben kell tenni. Táplálkozni muszáj, ez pedig itt veszélyes. Most már nem is lehet előkóstolni.
ELSŐ ALKALMAZOTT Ha nincs ez a nagy meleg, a járvány sem lett volna olyan fertőző.
MÁSODIK ALKALMAZOTT Ráadásul ezek a forró esők.
ELSŐ SZOLGÁLÓ Mikor majd hó lesz és fagy, eltűnik a kór is.
MÁSODIK SZOLGÁLÓ Uram, a harangok nem szólnak többet a halottaknak. Túl sok a halott. Nem jut rá idő.
ELSŐ ALKALMAZOTT Inkább mert nem akarják nyugtalanítani a lakosságot.
ELSŐ SZOLGÁLÓ Nincsenek már harangozók. Háromnegyedük belehalt a járványba.
TULAJDONOS Hordjátok el magatokat! Meg fogtok bolondítani. Különben is, a távolságtartás higiénikus. Jól bezártátok az ajtókat? Jól bezártátok az ablakokat?
Az alkalmazottak és szolgálók távolabb állnak.
MÁSODIK ALKALMAZOTT Egy tűt sem lehet átdugni az ajtó alatt!
TULAJDONOS Egy cérnaszálat se lehessen.
MÁSODIK SZOLGÁLÓ Minden be van zárva.
TULAJDONOS Van búzánk és rizsünk, halunk és szárított húsunk, van aszalt gyümölcsünk, van mogyorónk. És védve vagyunk a patkányoktól. (Első alkalmazotthoz) Ellenőrizni kellene a tetőt. Nehogy a szél elvigyen akár egyetlen cserepet is. Természetesen, senki sem jön be, senki nem megy ki. Biztonságban vagyunk. Az ablakon se nézzetek ki! Maga a betegség látványa is képes fertőzni. (Egy falat ételt visz a szájához) Nagyon kell figyelnetek! Érzek valahonnan egy kis léghuzatot. A szél hordja be a kórokozókat. Itt nincs egy rés sem. De lehetne. Kialakulhat egy repedés. A szél és a levegő ránehezedik a falakra, át akarja lyukasztani. Legyetek éberek! Az összes repedéseket tömjétek be viasszal, a viaszt pedig állandóan hordjátok magatoknál. Menjetek, szóródjatok szét, figyeljetek! Egykettő!
A két Alkalmazott és az Első Szolgáló mindenfelé nézelődik, betömik a réseket, vagy legalábbis úgy tesznek, nagy nyüzsgés támad a házban. Egyedül a Második Szolgáló marad a Tulajdonos mellett, és felszolgál az evésnél.
Ez alatt az idő alatt, az ablakon át látható egy feketébe öltözött férfi, kezében fekete zászló, nyomában egy halottasszekér, amelyet két fekete ló húz,
feketébe öltözött kocsissal és koporsóval. A szekér mellett alabárddal
felfegyverzett őr halad. Időnként belefúj a trombitájába, és kiált „Félre az útból!” Ha a szekér és a lovak megjelenítése technikai nehézségbe ütközik, akkor a koporsót vigye két feketébe öltözött férfi.
A Tulajdonos tovább beszél, miközben elővigyázatosan táplálkozik,
figyelmesen vizsgálja és szagolgatja az ételt, így aztán bizonyos
ételdarabokat érintetlenül hagy, miután megszagolta őket.
Mindent tömjetek be! Maguktól is lesznek hasadások, ahol aztán behatolhat a rothadó levegő. Permetezzetek! Az ételt se sajnáljátok beszórni, még ha rossz ízű lesz is. Permetezzetek, mert a betegség szele, mint a rossz varázslat, még a vastag falakon is áthatol. A romlás szelleme nem ismer akadályt. Mivel láthatatlan, nem létezik számára az anyag.
ELSŐ ALKALMAZOTT Ha csak rágondol, uram, a gondolat által befurakodik.
TULAJDONOS (kiabálva) Gondoljátok azt, hogy nem jön be! Gondoljátok, hogy nem jön be! A falak légmentesen kell zárjanak, míg a szív áthatolhatatlan kell legyen. Ha ti nem akarjátok, a gonosz nem fog behatolni ebbe a házba. Nem tud hozzánk férkőzni. De folytassátok csak a ház fertőtlenítését. Tovább kell ellenőrizni a réseket és hasadásokat. Hogy ne táguljon semmi. Hogy minden visszazáródjon. Nincs más univerzum rajtunk kívül. Kikezdhetetlenek vagyunk. Ezt kell hajtogatnunk. Azok vagyunk, ugye? Feleljetek!
ELSŐ és MÁSODIK ALKALMAZOTT (súrolva és fertőtlenítve) Kikezdhetetlenek vagyunk.
TULAJDONOS (Első Szolgálónak) Mondd te is!
ELSŐ SZOLGÁLÓ Kikezdhetetlen vagyok. A gonosz nem férkőzik hozzám.
TULAJDONOS (a Második Szolgálóhoz) És te?
MÁSODIK SZOLGÁLÓ A gonosz nem tud hozzánk férkőzni.
A négy ALKALMAZOTT és SZOLGÁLÓ (együtt) A gonosz nem tud hozzánk férkőzni.
TULAJDONOS Áthatolhatatlan vagyok. Érinthetetlen. (Arccal a földre esik, miután felborította az ételes tálat. Az alkalmazottak elborzadva veszik körül. Az Első Cselédlány felemeli a Háziúr kezét, majd hagyja lehanyatlani.)
ELSŐ SZOLGÁLÓ Megfeketedett a tenyere.
ELSŐ ALKALMAZOTT (hajánál fogva felemeli a Háziúr fejét) A szeme vörös lett! Az arca lila!
MÁSODIK SZOLGÁLÓ Mindent kiborított! A tányérokat is széttörte! És nincsen több tányérunk!
MÁSODIK ALKALMAZOTT (az Elsőnek) Ezek rossz jelek.
ELSŐ SZOLGÁLÓ A kór tünetei.
A cselédek megrettenve otthagyják a tetemet, és az ajtóhoz sietnek.
Kinyitják.
RENDŐR (kezében pisztollyal) Senki sem jöhet ki a fertőzött házból. Aki megpróbálja, agyonlövöm.
Orruk alá dugja a fegyvert, az alkalmazottak és szolgálók visszahőkölnek,
az ajtót zajosan visszazárják. A szolgálók az ablakhoz szaladnak,
megpróbálják kitörni. Egy másik rendőr jelenik meg, felfegyverkezve.
A szolgálók visszahúzódnak. Látni, hogy egymástól is félnek. Míg az
alkalmazottak és szolgálók egy-egy sarokban térdre esnek, az ablakokra leereszkednek a fekete redőnyök. A képet elnyeli a sötétség.

Jelenet vége

(IV.) JELENET A KÓRHÁZBAN

Alexandre, Jacques,
Émile, Katia,
Orvos, Nővér
Díszlet: kórterem. Hátul ablak. A jobb és bal oldali falak üvegből vannak. Jobbra kis ajtó. Balra Alexandre fekszik az ágyában. Három vagy négy szék. Alexandre hatvan év körüli, Katia sokkal fiatalabb. Émile és Jacques kicsit fiatalabbak Alexandre-nál.
A függöny felgördülésekor a színen van Alexandre, Katia,
valamint Émile és Jacques, akik most érkeztek.
ALEXANDRE (Jacques-nak és Émile-nek) Üljetek le! A székek nem valami kényelmesek.
ÉMILE (Alexandre-nak) Már majdnem húsz éve, hogy nem láttalak. És most betegeskedsz.
ALEXANDRE Még nem haltam meg.
ÉMILE Tudom. Sokat dolgozol, így mondt&