Részlet a szerző Könyvhétre megjelenő, Rocky című regényéből.

Zsoffa nénjéhez bezörgetett Imi egyik barátja, Ottó, akinek vastag aranygyűrűje és egy aranyfoga van, hogy ácsi, hűha, ez gond, nem is gondoltunk bele, hát most aztán mi lesz. Zsoffa nénje azt hitte, valaki megbetegedett, vagy meg is halt, megverték vagy eltűnt, tűzbe vagy vízbe esett, megházasodott, vagy most született, nem tudta hirtelen, mit is gondoljon, annyira látszott Ottón, hogy valami foglalkoztatja. Sietve érkezett, lihegett, verejtékben úszott a nyakán lógó vastag aranylánc. A bolt már zárva volt, de Zsoffa nénje bement a raktárba, és hozott a hűtőből egy sört, hogy Ottó felcisszentse, és megnyugodjon. A riasztót nem kellett kikapcsolni, be se kötötték, arrafelé mindenki tudja, hogy Zsoffa nénje boltját az Imi haverjai működtetik, senki sem akar betörni, mert ennél riasztóbb nincsen, mindenki tisztában van vele, hogy nem jó velük tréfálkozni, ők csak a saját vicceiket szeretik. 

Ottó ki volt akadva, mert azt álmodta, hogy a környéken valaki Zsoffa néni boltját keresi, ő pedig megpróbálja elmagyarázni az odavezető utat. Tessék itt befordulni, keresse az autószerelő műhelyt, a két akácfánál haladjon tovább, és a huszonhetes szám alatt megtalálja, két pad van előtte, azokon mindig ül valaki, az egyiken melósok, nyugdíjasok, iskolás gyerekek, a másikon meg a Fater, a Kislali és a Karesz tartják az ügyeletet. Na jó, kérdezte az idegen Ottó álmában, és erősen a szeme közé nézett, na jó, de mi a bolt neve? Ezen Ottó annyira megijedt, hogy felébredt, és rájött, hogy amikor szépen kipofozták a boltot, áttörték az ajtónyílást, behúzták vakolattal a homlokzatot, megcsinálták a raktárt, felállították a pultot, a polcokat, akkor megfeledkeztek valamiről, ami brutálisan fontos. Nem is gondoltak rá, hogy akkor egy bolt akkor bolt igazán, ha neve is van neki. Lehet, hogy senki se hívja Picuri ABC-nek vagy Vásá-Royálnak vagy Tesó marketnek. Hanem azt mondja rájuk mindenki, hogy megyek a Pista faterjához chipsért. Vagy hogy veszek valamit a kicsi Janónál. Vagy leugrom a sarkiba, az arabhoz, a sántához, a jófélébe, a Mancihoz. Szóval nem maga a név a fontos, hanem az, hogy legyen, magyarázta az Ottó. És hát a boltnak nem volt neve.

Úgyis mindenki azt mondja, átmegyek a Zsoffához vagy a Zsoffa-mamához vagy a nyanyához, legyintett Zsoffa nénje. Szerinte nem érdemes ennyire indulatba jönni a dolgokon, amennyire Ottó szokott. Ideges típus, de ez a munkájával jár. Neki meg az Imi többi haverjának kell rendbe rakni a világot, mert a világ nagyon nincsen rendben, és akkor jön Ottó az aranygyűrűjével meg az aranyfogával, és dühösen néz vagy kiabál egyet, vagy kioszt pár pofont, de azt csak a legvégső esetben. Mert ő is tudja, hogy az erőszak nem megoldás. Nem vezet sehová. Mindig van valaki, aki nálad jobban tud bunyózni. És ha te tudsz a legjobban, akkor ketten jönnek rád. Vagy öten. A szabályok változnak, nem úgy, mint a bokszban. Aki amit gondol, az neki a szabály. És ha valaki a legerősebb, akkor is jöhet a másik egy késsel, és akkor hiába olyan erős. És a késes ellen is jöhet valaki egy húszcentis katonai tőrrel, akkor megint más a gurítás. Aztán valakinél pisztoly van. Vagy vaddisznóölő puska. Vagy vállról indítós rakéta, és bámm. Így megy ez. Azért van, hogy Ottó meg a többiek szeretnek szavakkal rendet csinálni, mert a legtöbb embernek annyi elég is. Csak nem mindegy, hogyan mondod ki a szavakat. Meg hogyan állsz oda. Mert ha olyan az odaállásod, akkor üres zsebbel is elhiteted, hogy fegyver van nálad, ha meg telerakod a gatyót, akkor azt se hiszik el neked, ha tényleg van nálad stukker. 

Szóval Zsoffa néni szépen aludni küldte Ottót, aki ment is, de másnap megint előkerült a téma, és Kisbéka azt mondta, felesleges ezen ennyit vitázni, ki kell írni egyszerűen: ZSOFFA MAMA BOLTJA. Van is nem messze egy stencilező, a Halas Gyerek szívesen megrendeli a táblát. Miska bácsi éppen ott kávézott, és nem akart közbeszólni, mert semmi köze hozzá, de aztán mégis közbeszólt. Szerinte meg legyen VásároljBEA. Ezt mindenki meg fogja jegyezni! Mert ugye, a Kisbéka igazi neve Bea, és úgyis ő van bent a boltban, persze csak addig, amíg meg nem szüli a kisbabáját. Hogy utána ki lesz bent, azt még nem lehetett tudni. Zsoffa néninek az is eszébe jutott, hogy kész, passz, bezárja az egész hóbelevancot, öreg ő már ahhoz, hogy idegenekkel vesződjön. Az Imre haverjai nyugtatgatták, hogy nem kell aggódni, majd gatyába ráznak ők mindent, ahogy eddig is tették, olyan rendes valakit kerítenek a Bea helyett, hogy a csodájára fognak járni a népek. Ettől Zsoffa nénje nem nyugodott meg, bár az Imi haverjai eddig tényleg mindent pompásan elrendeztek. 

Például Bea szülei sem alkoholizálnak már, mióta Ottóék berakták őket egy leszoktató táborba, szépen jönnek mindig kóláért és chipsért, nem kockáztatnak. A papa kisebb felújító munkákat vállal, kerítést fest, vakol, fával dolgozik, az anyukát meg berakták az önkormányzathoz aktákat tologatni. Normálisan élnek, és a házuk tája is takaros. Soha többé nem szedik el a lányuk pénzét, és nem hányják telibe a lakást. Kicsit ijedősek lettek, úgy festenek, mint két nyamvadt kismadár, de hát az Ottóék kiállása ilyen, tiszteletet ébreszt az emberekben, meg egy kis egészséges félelmet is. Zsoffa nénje szerint nem baj, ha az ember fél a hülyeségektől, úgy talán kevesebb kárt okoz magának meg másoknak. Hogy is lehetne el a halandó ember félelem nélkül, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus vért verejtékezve rettegett az olajfák hegyén, pedig ő aztán Isten fia volt. Mégis felfohászkodott az égre, távozzék tőlem a keserű pohár, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd, Atyám, és meghalt értünk, bűnösökért, pedig még a barátaiért sem igen hal meg senki, nemhogy az ellenségeiért.

Bea mondta, hogy ez így pont nem jó, mert a VásároljBEA úgy hangzik, mintha neki kéne vásárolnia, pedig ő inkább eladja a dolgokat. Persze ettől függetlenül vicces. Betoppant a Halas Gyerek a frissen pecázott zsákmányával, és miután berakta a ládákat a hűtőbe, hozzáfűzte, szerinte azt kéne kiírni a bejárat fölé, hogy KiraBOLT. Akkor aztán annyit vásárolnának az emberek, mintha kirabolták volna az egész üzletet. Kisbéka megfenyegette őt, mert bár fogalma sem volt, hogy ki az a Kira, de annyi biztos, hogy ki lesz kaparva a szeme, még akkor is, ha ő a kis Hableány, akivel a Duna-parton lehet összefutni. Zsoffa nénje szerint jobb, ha nem festik a falra az ördögöt, mert megjelenik. Persze, egy idétlen névtől még nem fogják egyből kirabolni, de jobb az ilyesmivel nem játszani. Van olyan átok, amely nem fogan meg, de attól még átok marad. Miska bá szerint olyan embert nem szültek a világra, aki kirámolna egy olyan boltot, amelyik az Imi haverjainak a védelme alatt áll, szóval ezt el is lehet felejteni. 

A tippelgetés a bolt küszöbén folytatódott. Olyan hideg volt már, hogy a pad lakói behúzódtak a boltba, és a bejárathoz legközelebbi sarokban iszogatták a sörüket meg a csavarós gránátokat. Ezzel jelezték, hogy ők igazából nem a bolton belül fogyasztanak, hanem már szinte a szabadban, amennyire a körülmények engedik. A Fater a növények átteleltetéséről tartott kiselőadást, melyiket érdemes pincében tartani, melyik érzi jól magát szobahőmérsékleten vagy a nyári konyhában, majd hozzátette, hogy szerinte valami természetes dologról kéne elnevezni a boltot, és akkor szép kacskaringós virágokat is lehetne pingálni a táblára, az milyen jól mutatna. A RÓZSA ABC például nagyon esztétikus és hatásos. Meg romantikus, egy szál festett vörös rózsafejjel, amin csak úgy csillognának a harmatcseppek. A többiek nem igazán értették, mi köze a boltnak a rózsákhoz. Oké, Zsoffa nénje ültetett két tővel az utcára, de hát nem az van, hogy telides-tele nőtték az egész bejáratot, csak ott szerénykednek a padok mellett. Zsoffa nénje igazából ki is akarná szedni azokat, mert az arra járó asszonyok harisnyája folyamatos veszélyben van a tüskék miatt. Így aztán méretes túlzás lenne az egész boltot rózsatengernek kinevezni. Nem rózsatengernek, csak RÓZSA ABC-nek, duzzogott Fater. Igazából azt a két tő virágot ő ásta be a bolt elé nagy sóhajtozás közepette, érthető, hogy büszke volt rájuk, még ha nem is nőttek az égig. 

Lali bejárta a világot, látott KGB nevű kocsmát Moszkvában, száz méterre a titkosrendőrségtől. Sörözött Brüsszelben a Hirtelen Halálban és a Végső Hallucinációban is. Londonban az Elefántfejben és a Világvégében. Persze ezeknek a neveknek aligha vették volna hasznát errefelé, de Karesz javasolta a Tüske Bisztró nevet, ami az ő szívét mindenképp megmelengetné. Nincsen rózsa tövis nélkül! Meg sör se nagyon, viccelődött a Halas Gyerek. Zsoffa néni csóválta a fejét, hogy ez a sok alkoholfüggő inkább ízlelné meg a magasságos Úristen józan mámorát ahelyett, hogy a világ minden pénzét elköltik folyékony kenyérre. A Halas Gyerek legyintett, mert aki iszós, az úgyis erre költ minden fillért, és akkor már jobb, ha itt a Zsoffa nénje boltjában teszi, ahol mindig remek a társaság meg a hangulat, és a mi Urunk Jézus Krisztus is kint van a falon, mintha valami lepattant krimóban inná el az eszét. Amit így is, úgy is eliszik. Kislala beszólt, hogy még ha elissza is, több marad neki, mint egyeseknek, de a Halas Gyerek nem volt sértődős, csak nevetett, és a Kisbéka nagyon szerette a nevetős halszemeit.

Mindenki hozzászólt, ötletelt, kitalált valamit, röpködtek a poénok. Legyen például VásárLÓ! Igaz, hogy a lovakhoz sincs sok köze, de legalább lehetne egy izmos lovat rajzoltatni a házfalra, és annak mindenki örülne, mert a pacikat nincs, aki ne szeretné. Az egyik csak nézni, a másik szívesen is ül rajtuk. Lali mesélte, hogy Ausztriában addig piszkálták a parasztgyerekek, amíg felpattant az egyik paripa hátára, de ott már egyáltalán nem volt nagy legény. Egy akkora dög neki ne mozogjon minden irányba, ne dobálja őt, mint egy papírgalacsint, ez neki nem kell. Ja, hát a cowboyfilmekben baromi jól néz ki, peckesen ülnek a nyeregben, és szigorú szemmel fürkészik a végtelent, de ő köszöni, remekül elvan a saját lábán itt a földön, nem okos dolog odafenn, a magas lovon gubbasztani. Fogta magát, és lecsúszott az állatról a fűbe, mint egy meztelencsiga, hadd röhögjön rajta a sok paraszt, ő ugyan nem akar meghalni, főleg nem ott és akkor, egy ilyen böhöm állat miatt. Zsoffa nénje szerint tiszteletlenség volna lónak nevezni a vevőket, még akkor is, ha néha úgy megpakolják a szatyrokat, hogy igáslóval kéne hazavontatni őket. Persze, morogta a Fater az ősz borostáját dörzsölgetve, mert ez volt a szokása, folyton a gyalulatlan deszkához hasonló állát smirglizte a kezével. Persze, még mit nem, morogta, majd azt mondják az emberek, hogy mennek a Lóvásárba!

Karesz bedobta, hogy ő szívesen felfestené a Zsoffa néni boltjára: TESZ-VESZ PIAC. Vagy TESZ-VESZ PLUSZ. Vagy TESZ-VESZ EXTRA. Ez még jobb, és olyan cuki. Úgyis mindenki ismeri azt a meséskönyvet, neki is olvasott belőle az anyukája régen elalvás előtt. Mindenkinek eszébe jutnak a kedves állatkák, ahogy jönnek-mennek a városban, apró kocsikon, bicikliken meg rollereken, tűzoltókalapban meg rendőrsapkában. Bolt is van Tesz-vesz városban. Meg pizzéria meg patika meg benzinkút meg kórház meg rádióállomás meg minden, ami kell, és folyton rejtélyek után nyomoznak ezek a kis vacak jószágok. Irtó helyes. Kisbéka nagyot nevetett, na, majd pont egy béna meséről fogják elnevezni a boltot, az esze megáll. Karesz morcos lett, szerinte egyáltalán nem béna mese, még most is megnéz néha egyet-egyet a neten. Bánatában jól meg is húzta az áfonyás sörét. Ők voltak a bolt állandó törzsvendégei, naponta számíthatott rájuk Zsoffa nénje.

Bea nevetve kérdezte, emlékeznek-e a fickóra, aki bejött egyszer, és azt kérdezte, itt van-e a Tengerészeti bolt, aztán kiderült, hogy nem hajókormányt akart venni, hanem halat. ZSOFFA KAPITÁNY BOLTJA, ezt kéne kiírni, és halakat festeni a falra, meg Zsoffa nénjét matrózsapkában, ahogy a halaknak tiszteleg. A Halas Gyereknek ez nagyon megtetszett, szinte látta maga előtt a falfestményt. Épp végzett a halrakodással, és ment kilöttyenteni a véres vizet a műanyag ládából. Ki hallott már női hajóskapitányról, legyintett a Fater, elnézést, de ami szokás, az szokás, az ilyesmiben nincs helye a tréfának. Itt akkor is Zsoffa nénje a hajóskapitány, ha mindenki a feje tetejére áll, jelentette ki Bea, és lelkesen bólogattak. Megérdemelné, hogy kinn legyen a falon. Na, még csak az hiányzik, csapta le a dolgot Zsoffa nénje, ő aztán nem fog a kirakatban virítani, mint egy kitömött állat, meg reklámposzter se szeretne lenni a boltja falán. 

Bea pont jó lenne plakátlánynak, kiáltotta Lala, tisztára olyan, mint egy modell, és mindenki elkezdett nevetni rajta, és összesúgtak, hogy talán csak nem szerelmes egy mindenórás kismamába, akinek hamarosan esküvője is lesz. Lala tiltakozott, ezt csak úgy mondta, és aki szép, az szép, ne izéljenek már, igazán nincs abban semmi rossz, de a röhögés egyre hangosabb lett, Lalának pedig csak vörösödött a feje. Maga Bea szinte megfulladt a nevetéstől, miközben a pocakját fogta, hogy jaj, teljesen megkeményedett, ő mindjárt ideszüli ezt a gyereket, nem bírja ki, de tényleg. Erre a Halas Gyerek felkapott egy nyalókát, elkezdett vele böködni, mint a vívók, fel-alá táncolt a boltban, és eljátszotta, hogy párbajban legyőzi Lalát, aki nem győzött elbújni a söre mögé.

Tiszta diliház lett a bolt, tele volt vevőkkel, akik bemenekültek az eső elől, meg azokkal, akik csak dumálni tértek be. Ez eléggé bosszantotta azokat, akik tényleg venni akartak valamit, de nem tudtak hozzáférni a sajtokhoz vagy a gyümölcslevekhez, mert mindenütt álldogált egy vidám koma, a vidám ötleteit kiabálva. Például, hogy ki kéne írni nagybetűkkel, HOLNAP HALNAP, de így sose tudnák, hogy valójában mikor lesz hal, mert azt hinnék, mindig csak holnap, sose ma. Vagy hogy ÉLŐ HAL OTT, ez is nagyon vicces, de Zsoffa nénje a fejét csóválta, még hogy hullaház, csak az kéne! Valaki ismert egy kocsmát, amelynek a neve JOBB, MINT OTTHON. Egy helyen az volt kiírva a pult fölé, „a sárgarépa javítja a látást, az alkohol viszont megduplázza”. A focipálya melletti büfé neve pedig HARMADIK FÉLIDŐ. Ennyi idő alatt biztos eldől a meccs vagy a pasas, nem kellenek tizenegyes rúgások. A NYUGDÍJFOLYÓSÍTÓ INTÉZET elnevezés is eléggé pofás, hiszen tényleg vodkává folyósodik itt minden nyugdíj. Mások bedobták a LESZ VIGASZ, az AGYTEMETŐ meg a FRÖCCS-ÖNTŐ neveket is, de Zsoffa néne legyintett, hogy a hülyeség, na, az megy fitten. Olyan kéne, ami egyszerre kedves és szellemes, ami nem bunkó, és nem arról szól, hogy itt olcsóért szanaszéjjel ihatja bárki az agyát. Ráadásul ez nem kocsma, csak ő jóakaratból szemet huny afölött, ha kint, a közterületen a helyi arcok kulturáltan elfogyasztják a bent vásárolt tüskéket és söröket. Ó, vigyázni kell a névadással, mondta Lala, mert az egyik ivót majdnem bezáratták, csak mert az volt a neve, HIVATAL. Emiatt az önkormányzat elkezdett akadékoskodni és piszkoskodni, és annak a fele se tréfa, ezért a tulaj kiment, felmászott a létrára, és levert egy betűt kalapáccsal. Így lett a kocsma neve IVATAL, és végül talán az önkori is lenyugodott.

Az egyik vevő, egy bácsi a szomszéd utcából ekkor bedobta, hogy szerinte pályázat kell ide. Mindenkinek tátva maradt a szája. Pályázat? Igen, rendesen, zsűrivel meg minden. Bárki javasolhatna bármit, az ötleteket összegyűjtenék, és ami a tisztelt bizottságnak a legjobban tetszik, azt írnák ki a boltra. Akinek az ötletét felhasználják, az meg kapna egy szép ajándékcsomagot. A bácsi szerint okvetlenül muszáj ünnepélyes eredményhirdetést tartani utcabállal, lufikkal, feldíszített bolttal, forró italokkal, mert addigra úgyis jó hidegek járnak majd. Aztán fogta magát, alászolgája, és elballagott, Zsoffa nénémék meg álltak döbbenten. Azta! Tyű, pályázat! Mindenki egyszerre beszélt, izgatott tervezgetésbe fogott. Ilyen még nem volt, és biztos nem is lesz egy darabig az utcában! Csak azok a vevők bosszankodtak, akik tényleg vásárolni akartak, és nem fértek oda a sajtokhoz és az üdítőkhöz a sok összevissza hadonászó, lelkesen hablatyoló fazontól. 

Bea előhozott egy kisebb kartondobozt, virágmintás csomagolópapírt kerített, és csinosan körberagasztotta, mintha egy királykisasszony szerelmes leveleit akarná őrizni benne. Vágott a tetejére egy lyukat, majd filccel ráírta: BOLT-ELNEVEZŐS JÁTÉK, KÉRJÜK, DOBJÁK BE NÉVJAVASLATUKAT, TOVÁBBÁ SAJÁT BECSES NEVÜKET ÉS TELEFONSZÁMUKAT! A szöveget a Halas Gyerek fogalmazta, mert nagyon szerette a hivatalos szavakat, az interneten is folyton javaslatokat tett a politikusoknak, mit hogyan kellene csinálni a környéken. Többször le is tiltották, pedig sosem tahóskodott, csak őszinte volt, és makacs. 

Bea attól fogva minden kedves vevőnek tollat nyomott a kezébe, és javasolta, hogy a kitett papírcetlire jegyezzen fel valami jó névötletet, hátha elnyeri az ajándékcsomagot, amiben kávé, kakaó, csoki, szalámi, konyakmeggy, kaviár lesz összekészítve. A ráadás meg az Év Hala, amely persze egyelőre még vígan úszkál a Dunában, mert a Halas Gyerek csak az eredményhirdetés hajnalán fogja kipecázni a szerencsés nyertes zsákmányát. Idővel gyűltek is a javaslatok, hiszen ki venné a lelkére, hogy morcosan elutasítja egy aranyos kismama kérését. Meg hát csábító, hogy ezt a sok mindent meg lehet nyerni és hazavinni. Bárkinek van esélye a győzelemre, mondogatta Kisbéka. Juj, én még sose nyertem semmit, örvendeztek az emberek. Mi lenne, ha pont most! Miért is ne? Jó, azért már nyertem a lottón kisebb összeget. Meg a sulinkban tombolán egy kismacskát, de anyuék nem engedték hazavinni. Bőgtem, mint a záporeső… Szóval, aki még nem nyert semmit, annak pont itt az ideje. Aki meg már nyert, annak talán ezúttal is szerencséje lesz. 

Aztán amikor lejárt a határidő, hiszen egy komoly pályázathoz az is szükséges, zárás után összeült az öttagú zsűri. Vagyis inkább hattagú volt, ha a Bea pocakjában bokszolgató kiskrapekot is beleszámoljuk. Igazán tisztelete méltó társaság! A halnyereményt felajánló Halas Gyerek, aztán aranyfogú Ottó, az ötlet gazdája, Fater, a padon ücsörgők elnöke meg persze Kisbéka, és a bizottság elnöke, Zsoffa nénje. Karesz aznap a szokásosnál is több áfonyás sört cisszentett, mert sosem volt zsűritag, pedig minden vágya, hogy egyszer az legyen, mégsem engedték meg neki. Bele kellett nyugodnia, hogy Fater a legidősebb, és slussz, passz. 

A legidősebb zsűritag felröhögött, mikor kibontották a cédulát, amin az állt, hogy NÉGYCSÖCSŰ. Aki ezt felírta, nem is merte a saját nevét használni, az állt a cetlin helyette: Budipa Piroska, Vécékefe utca 5. De Zsoffa nénje olyan szigorúan nézett, hogy aztán már nem mert nevetni senki. A SARKIRÓKA, a MI-TI-SZÓ, az ITTASELLÁTÓ meg a NYAKOLAJ egyből kiestek, mert Zsoffa nénje kapásbvól visszadobta a piás poénokat. A GYÓGYGÖDÖR és az ABC, az ASSZONY-BOSSZANTÓ CSÁRDA és az ÖNTÖDE ugyanígy végezte, nem volt kegyelem. Maradt az INFÓPULT, ez volt a Halas Gyerek nagy kedvence, hiszen tényleg itt lehetett begyűjteni minden sztorit és pletykát a környékről. Beának a NETOVÁBB tetszett, látta maga előtt, ahogy az emberek hirtelen megtorpannak az utcán, lefagynak, és belépnek a boltba, mintha mágnessel vonzanák be őket. Faternek a NAPKÖZI jött be rettentően, hiszen ő bizony tényleg itt tölti a szabadidejét. Kicsit csalódtak mindannyian, mikor Zsoffa nénje mint elnökasszony, a SZOMSZÉD nevet választotta. Azért pont ezt, mert ezután bárki mondhatja: átugrom a Szomszédba, és pontosan tudható, hogy miről beszél. Végül szavaztak, mindenki megjelölhette a kedvenc javaslatát, és azonkívül még egyet. Így aztán három pálcikával Zsoffa nénje választása győzött. A többiek nyilván kedveskedni akartak neki, mégiscsak az ő háza, az ő boltja. 

A tábla hamar elkészült, az utcabált megtartották, pörögtek-forogtak az emberek a hidegben, itták a forralt bort és a fűszeres teát. Zolika, a körzeti rendőr derekasan megforgatta Bea kismamát, Zsoffa nénje is ropta Miska bácsival, aki a hidegtálakat és a szendvicseket rakta össze, és a sütiket sütötte, amelyek pillanatok alatt elfogytak. Az ajándékcsomagot és a hatalmas halat Öcsi nyerte, a kukás. Ennek mindenki örült, mert büszkék voltak Öcsire, aki a szemeteskocsi hátulján kapaszkodik láthatósági mellényben, sosem pampog, nem bunkóskodik, még a kiszakadt zsákok tartalmát is összeszedi és elviszi. Lala is elemében volt, ő mixelte a zenét, és olyan műsort csapott, hogy Ausztriában is megirigyelnék egy alpesi falunapon. Karesz tisztességgel megfestette a táblát, amin az állt, hogy SZOMSZÉD BOLT, és a felirat büszkén hirdette a nagy névválasztó pályázat emlékét.