[2018. december]
874
Négy nap után kora reggel harminckét levente
érkezett vágtatva Wormsba. Olyan hír lett jelentve
Gunthernek, a nagy királynak, hogy kitör a háború.
E hazugság miatt lesz Kriemhild sorsa fölöttébb szomorú.
875
Kaptak engedélyt, hogy a trónhoz járuljanak.
Azt mondták, uralkodójuk Lüdeger lovag,
akit Siegfried, a hatalmas legyőzött valaha,
és túszként idehurcolt Gunther birtokaira.
876
Ő a követeket üdvözölte. Mondta, hogy üljenek le.
Egyikük így felelt rá: „Viselkedésünk nem nyegle!
Állunk, míg tudtul nem adjuk a hírt, amelyet tisztünk mondani:
rád fognak támadni, tudd meg sok anyának fiai.
877
Neked Lüdegast és Lüdeger hadat üzen,
akiket valaha régen tönkrevertél hiszen.
De most majd új sereggel támadják ezt a földet!”
Ezt hallva, a király úr haragos arcot öltött.
878
Szállásukra kísérik az álköveteket.
Vajon Siegfried, a nagy hős védekezhetett
aljas terveik ellen, akár ő, akár más?
Később az ő fejükre hull vissza a gaz ármány.
879
Híveivel a király úr titkon tanácskozik.
Tronje szülötte, Hagen nem hagy békét nekik.
Sok híve a királynak kezdene béketárgyalást,
de Hagennek semmi sem kell, csak a harci palást.
880
Siegfried egyik nap őket sugdolózni látja.
Megkérdezi Gunther német-alföldi barátja:
„Miért van a király és az udvar búbánatba merülve?
Én szívesen segítek, ha bárki miatt bajba kerülne!”
881
Felelte erre Gunther: „Bizony, nagy baj ér!
Nekem hadat üzentek Lüdegast és Lüdegér.
Ellenséges sereggel akarnak idelovagolni.”
Felelte a vitéz hős: „Azt Siegfried meg fogja gátolni,
882
és fényesen ragyog majd hírneved csillaga.
Úgy fogom tönkreverni őket, mint régen valaha.
Míg váraikat a földdel egyenlővé nem teszem,
addig ott nem hagyom őket. Erre zálog a fejem!
883
Te és a daliáid csak maradjatok itthon!
Elindulok azokkal, akiket hozzám a hit von.
Megmutatom, milyen jól tudlak szolgálni téged:
aki honodra támad, érni fog, tudd meg, csúfos véget!”
884
„Amit mondasz, örömhír!” – ez áll a királyi szóban,
mintha Siegfried ígéretének örülne ő valóban.
Hamissággal hajolt meg az álnok férfi csakhogy.
Azt mondta erre Siegfried: „Segítek rajtad, ne aggódj!”
885
Készülődött a lovagság, hogy lesz nagy harci vágta.
Ezt Siegfried és hadi népe saját szemével látta.
A német-alföldieknek parancsol hadrakelést.
Azok már szedik össze a harci felszerelést.
886
Szólt Siegfried, a nagyerejű hős: „Siegmund, jó apám,
maradj csak itt, e helyben! Visszajövünk gyorsan ám
ide, a Rajna-vidékre, ha Isten megsegít.
Te érezd magadat jól a király házában itt!”
887
Felkötik a hadijelzést, mintha az ellenségre
indulnának. A király úr szolgáinak többsége
nem tudta, miért is történik a dolog.
Siegfried körül sok derék vitéz forog.
888
A sisakot és a páncélt a lovakra kötözik.
Sok jó lovag a vidékről a harcba igyekezik.
Ekkor tronjei Hagen Kriemhildet fölkeresi,
mondván: nagy útra indul és búcsúját veszi.
889
„Örülök” – mondta Kriemhild –, „hogy enyém az a férfi,
aki védeni fogja rokonaimat és kísérni.
Siegfriedre, az uramra számíthat atyafiságom.
Ebben rejlik” – a királynő így szólt – „a boldogságom.
890
Hagen, vérrokonom vagy, és, ugye, jól tudod:
soha, egy pillanatig sem voltam rosszakaród.
Ezt kell most viszonoznod férjemmel kapcsolatban.
Ne ő fizesse meg az árát, hogy én Brünhilddel összecsaptam!
891
Megbántam én azt azóta” – mondta a nemes asszony. –
„Uram úgy látta jónak, hogy véres ütlegeket osszon,
amiért szórtam szidalmat Brünhildre, nem kevést.
Ezért az én drága férjem mért rám keserves büntetést.”
892
Szólt Hagen: „Békülni fogtok, ha vége a háborúnak.
Áruld el, jeles úrnőm nekem, a jóakaratúnak,
hogy pontosan mit is tehetnék Siegfriedért, férjedért.
Szívesen megcselekszem, nem kell, hogy kérve kérd.”
893
„Nem volna aggodalmam” – felelte a nő –,
„ha nem lenne ő a csatában annyira vakmerő.
Ha a túlzott merészség szavára nem hajolna,
akkor az én jó vitézem életveszélyben sose volna.”
894
„Úrnőm” – Hagen felelte –, „ha az az aggodalmad,
hogy férjed megsebesülhet, hadd tudjam, adj rá hatalmat,
hogy milyen cselfogással gátolhatom meg ezt.
Ott leszek mellette: őrzöm és védem, bármibe kezd!”
895
Szólt Kriemhild: „Rokonom vagy, és én a te rokonod,
bízom benned ezért hát. Jó, ha te is tudod
a titkát, hogy vigyázhass rá mindenkinél jobban.”
Elmondja azt, ami jobb, ha maradt volna titokban.
896
Így szól: „Férjem merész, és kiállt veszélyt akárhányt.
Amikor a hegy tövében megölte a sárkányt,
akkor annak kiömlő vérében megfürdőzött.
Ezért nem fogja fegyver, és ellene még senki se győzött.
897
Mégis aggódom érte: ha csatának van ideje,
és röpdös körülötte ellenség gerelye,
félek, hogy elveszítem drága jó férjemet.
Hej, Siegfried miatt az aggodalmak súlya eltemet!
898
Elmondom bizalommal neked, kedves barátom,
úgysem élsz ezzel te vissza, ezt szívesen belátom,
hogy az én férjemen hol lehet sebet ejteni.
Elmondom, mert irántad vagyok bizalommal teli.
899
Amikor a sárkány sebéből kifolyt a vér, a forró,
és megfürdött benne a nagy hős, a szörny vérében forgó,
a lapockái közé hullt egy hársfa jó széles levele:
ez a sebezhető hely! Ezért vagyok gonddal tele!”
900
Tronjei Hagen így szólt: „Varrj fel egy jelet
a köntösére: azáltal látható lehet,
hogy hol kell rá vigyázni, ha majd a csata dúl.”
Kriemhild azt hitte, jót tesz, pedig rosszat tett oktalanul.
901
Szólt: „Selyemmel kivarrva rögzítek köntösére
egy aprócska keresztet, téged arra kérve,
hogy a férjemre vigyázz jól, ha veszélyes a csata,
és ott áll túlerőben az ellenség hada.”
902
„Így teszek” – mondta Hagen –, „úrnőm, te szívemnek kedves.”
Azt hitte az úrnő, hogy ezzel Siegfriednek fölötte kedvez,
pedig Kriemhild a férjét ezzel épp elárulta.
Elköszön tőle Hagen, elégedetten elvonulva.
903
A király lovagjai telve jókedvű lendülettel.
Azt hiszem, vitéz még sohasem követett el
olyan aljas hitszegést, mint Hagen, amikor
Kriemhild bizalmával visszaélve, hűséget lábbal tipor.
904
Másnap reggel indul Siegfried, aki sose retten,
ezer nibelungi vitézzel vidáman, elégedetten.
Azt hitte, megsegíti bajba jutott barátait.
Hagen olyan közel lovagolt, hogy látta Siegfried köntöse ráncait.
905
Meglátta a keresztet. Elküldte nagy titokban
két emberét, hogy jelentsék: jönnek hírjáratokban
követekként Lüdeger királytól. Gunthernek üzenet:
mégsem lesz háború, közöttük ezután is béke lehet.
906
Igen kényszeredett volt Siegfried visszalovagolta
anélkül, hogy a wormsi udvar sérelmét megbosszulta volna.
Alig tudták rábeszélni a visszafordulásra.
A királyhoz lovagolt hát. Az kezdett hálálkodásba.
907
„Jutalmazza meg Isten, Siegfried, te jóbarát,
hogy ilyen híven segíted barátod akaratát!
Ezért megillet a sírig tartó köszönetem.
Barátaim közt a legtöbb bizalmat beléd vetem.
908
Most, hogy füstbe ment ez a háborús kaland,
szeretnék vadászni medvét és vadkant
amott a Waskeni-erdőn, ahol vadászom gyakorta.”
Ezt Hagen, az aljas gazember tanácsolta.
909
„Összes vendégeimnek el kell magyarázni,
hogy korán keljenek fel, ha szeretnének vadászni,
de aki a hölgyek mellett maradni szeret,
hogy nekik udvaroljon, felőlem azt is lehet.”
910
Felelte erre Siegfried, nagyúrként viselkedvén:
„Ha vadászol, csatlakoznék szíves-örömest én.
Egy hajtó kellene mellém, vagy inkább küldd előre,
és néhány jó kopó kell. Vágtatok az erdőbe!”
911
„Hajtóból csak egy kell?” – kérdezi a király. –
„Négyet adok inkább, aki az erdőbe kijár!
Ismerik a cserjést meg az összes vadcsapást,
hogy hazatérőben magadat aztán eltévedve ne lásd!”
912
Hazaügetett nejéhez a daliás levente.
Hagen a királynak azonnal megüzente,
hogyan veszejthető el a lovag, a hűséges.
Hűtlenségből ennyire súlyos bár ne volna többé lehetséges!
JEGYZETEKAz előző epizódban Siegfried felesége, Kriemhild halálosan megsértette Gunther burgundi király felségét, Brünhildet, Gunther főtanácsadója, Hagen pedig úgy dönt, hogy a sértést Siegfried halálával kell megtorolni.
A gyilkosság előkészületeinek precíz kimunkálása mellett újabb drámára figyelhetünk fel, Hagen és Kriemhild jelenetére. (Van egy másik drámai jelenet is, amelyet a Szerző nem mutat be, csak utal rá: Siegfried az előző kalandban leírt veszekedés miatt véresre veri – „zerbluowen” – a feleségét.) Az asszony tudja, hogy bosszú leselkedik a férjére, csak azt nem sejti, hogy attól a Hagentől kér segítséget, annak tárja fel Siegfried legféltettebb titkát, aki a bosszú kitervelője és végrehajtója. Emiatt Kriemhild naiv és rövidlátó viselkedését minősíthetjük árulásnak is. Mi több: utólag az árulás színezetét ölti fel a gyűrű és az övszalag felmutatása is az előző jelenetben.
Egyre sűrűbben bukkannak fel a mű kulcsszavai: hűség, hűtlenség („triuwe”, „untriuwe”), bizalom („genade”), árulás (két szó is van rá: „verratenschaft” és „meinrat”), megtévesztés („fürwise”) és a többi.
Fejezetbeosztás: a mű nem fejezetekre vagy énekekre van beosztva, hanem az egységek az „aventiure” nevet viselik. Ez a szó sok mindent jelenthet, többek között kalandos történetet vagy annak egy részletét, de véletlent és kalandot is. Úgy döntöttem – akárcsak százötven évvel ezelőtt a mű első magyar fordítója, Szász Károly –, hogy a „kaland” szót választom.
877
Lüdegast és Lüdeger: a szászok és a dánok elleni háborúra tett visszautalás a meglevők mellett újabb nagyepikai ívet hoz létre a műben, és része a markáns szerzői koncepciónak. Maga a hadjárat a mű elején, a 4. kalandban van részletesen elbeszélve.
878
álkövet: a „meinrat” igazából árulót vagy árulást jelent, de nem ők követik el az árulást, hanem Gunther és Hagen.
887
nem tudta: Hagen tervébe Guntheren kívül csak Gernot, Giselher és Ortwin van beavatva.
890
Ne ő fizesse meg az árát: Kriemhild ebben a pillanatban sejti, hogy Siegfried életét igazából nem az ellenség, hanem Brünhild bosszúja fenyegeti. Később mintha elfojtaná ezt a sejtelmet vagy elfeledkezne róla.
894
cselfogás, „list”: Hagen kimondja, persze Kriemhild nem úgy érti, hogy cselfogást kíván alkalmazni. A 892. strófában pedig árulásra szólítja fel az asszonyt, aki ezúttal sem úgy érti, mégis árulás lesz belőle.
901
kereszt: nyilván súlyosan megbotránkoztatta a középkori olvasót, hogy éppen a kereszt válik Siegfried sebezhető pontjává, illetve ez a motívum kiemeli Hagen ördögi – és keresztényellenes – gonoszságát. Egyébként a keresztes lovagok viseltek a köpönyegük hátán, a lapockák között keresztet.
902
elégedetten, „vroeliche”: két strófával később Siegfrieddel kapcsolatban ugyanezt a szót használja a Szerző.
908
Waskeni-erdő, „Waskenwalde”: valószínűleg fiktív helynév, bár egyes tudósok a Vogézekkel, mások hasonló hangzású Worms környéki tájnevekkel azonosítják. A „C” kéziratban Odenwald szerepel, amelynek azonosítása szintén bizonytalan.
911
eltévedve: a „fürwise” azt is jelentheti, hogy megtévesztve, félrevezetve. Ugyanolyan baljósan hangzik, mint Gunther sírig tartó hálája a 907. strófában. Siegfried nem fogja „eltévedve” látni magát „hazatérőben”.
Fordította és a magyarázatokat írta MÁRTON LÁSZLÓ
