[2015. augusztus-szeptember - SZÍNHÁZLÁTÓ]
OPERALIBRETTÓ
Regina Irmannak
ALAKOK:
RÓKA ASSZONY
MEDVE ASSZONY
PINTY ASSZONY
FARKAS ÚR
RÜDISÜLI
Városi park. Fák, pázsit, padok. Róka asszony odamegy Farkas úrhoz.
RÓKA ASSZONY:
Hiszen én önt ismerni vélem!
FARKAS ÚR:
Hát így kapásból: kétlem.
RÓKA ASSZONY:
De, de. Egykor régen a stégen, amikor homok esett, és rigó dalolt az égen.
FARKAS ÚR:
Hol, mikor?
RÓKA ASSZONY:
A Lidón.
FARKAS ÚR:
Valakivel összetéveszt.
RÓKA ASSZONY:
Hiába! Nem volt egy kiskutyája?
FARKAS ÚR:
Egy kiskutyám? Évekkel ezelőtt talán.
RÓKA ASSZONY:
Na ugye. Ön meg sárga-fekete kockás nyakkendőt viselt.
FARKAS ÚR:
Mi is a neve?
RÓKA ASSZONY:
Rókáné. Von Sterzig tűzoltóparancsnok özvegye.
FARKAS ÚR:
Nice to meet you, Rókáné. To meet you again.
RÓKA ASSZONY:
Részemről a szerencse. Csak hagyja ki a játékból az angolt, ha kérhetem.
Róka asszony és Farkas úr egymás körül köröz, hogy körbeszaglászhassák egymást.
FARKAS ÚR:
A kalapja: tömör gyönyör!
RÓKA ASSZONY:
A nap gyötör... Nem kísérne el az árnyékba?
FARKAS ÚR:
Az a pad ott megfelel? Vagy inkább a kávézóba óhajt?
RÓKA ASSZONY:
Ebben a sorrendben óhajtom.
Alig ülnek le a padra, egy furcsán öltözött alak közeledik feléjük.
RÜDISÜLI:
Hiszen én önt ismerni vélem!
Róka asszony és Farkas úr megütközve és gyanakvással néz rá. Majd egyszerre:
RÓKA ASSZONY és FARKAS ÚR:
Én nem!
RÜDISÜLI:
Nem akarom az együttlétüket zavarni, de a cirkuszban volt, amikor egy teve megszökött...
RÓKA ASSZONY:
Mondja itt a zöldököt!
FARKAS ÚR:
Zöldeket!
RÜDISÜLI:
Ó, nem! Kivonultak rendőr- és tűzoltóhadak, de az ön kalapja, hölgyem, épségben maradt.
RÓKA ASSZONY:
S én magát ott üdvözöltem?
RÜDISÜLI:
A nagy tolongásban én egy kalapcsóktól üdvözültem.
FARKAS ÚR (félhangon):
Faragatlan tuskó...
RÓKA ASSZONY (döbbenten):
Au revoir!
RÜDISÜLI:
Egy cseresznyedíszes kalap...
RÓKA ASSZONY:
Most meg be akar cserkészni. De most aztán díszlépésben távozzon tőlem. Au revoir!
Rüdisüli mereven mozog, mint egy felhúzható baba. Hirtelen felemeli a karját, és lekapja Róka asszony fejéről a kalapot. Róka asszony megereszt egy sikolyt. Farkas úr, kelletlenül, felugrik, és ütni készül. Rüdisüli ügyesen kitér előle, és sietősen távozik. A nagy sietségben majdnem nekimegy Medve asszonynak.
MEDVE ASSZONY:
Egek ura!
(Majd, magához térve): Hiszen mi ismerjük egymást!
RÜDISÜLI (mérgesen):
Hogy mi? Ön tréfál. Maga barna szajha...
MEDVE ASSZONY:
Azt mondta, szajha?
RÜDISÜLI:
Pardon, tréfáltam... nahát... Inkább becézném magát.
MEDVE ASSZONY:
Ó, ó! Az ember néha megtéveszti magát.
RÜDISÜLI:
Nagysád tévesztett meg engem. Olyan rossz ez?
MEDVE ASSZONY:
Leülünk?
Rüdisüli és Medve asszony leülnek egy padra a parkban.
MEDVE ASSZONY:
Magunk között szólva: jól magába zúgtam, amikor Othellót játszta anno a Corsóban.
RÜDISÜLI:
Othellót, én?
MEDVE ASSZONY:
És hogyan!
Rüdisüli elhúzza a száját, mintha citromba harapott volna. Aztán kíváncsian Medve asszonyra néz, és hirtelen megcsókolja az arcát.
MEDVE ASSZONY:
Ó, hogy tud maga csak úgy, maga...
Ebben a pillanatban egy telt alak áll meg Medve asszony mellett.
PINTY ASSZONY:
Mi ismerjük egymást! Micsoda szerencsés véletlen!
MEDVE ASSZONY:
Ezt mondja ön! Én nem ismerem.
PINTY ASSZONY:
Pedig de. Amden felé a buszon kölcsönadta a napszemüvegét.
MEDVE ASSZONY:
Én?
PINTY ASSZONY:
Nem emlékszik?
MEDVE ASSZONY:
Félig-meddig, ha nagyon kényszerít rá.
Pinty asszony örömmel szökdécsel Medve asszony körül, amíg Rüdisüli hellyel nem kínálja a padon. Amikor harmadikként leül melléjük, feszengő csend áll be köztük.
PINTY ASSZONY:
Hogy ezek a véletlenek milyen végetlenek!
Rüdisüli kuncogni kezd. Medve asszony köhécsel.
MEDVE ASSZONY (határozottan):
Csak azt akarom ismerni, akit akarok.
RÜDISÜLI:
Nemde, szeretni is csak azt?
MEDVE ASSZONY (sugárzón):
Mily igaz. A szerelem sötét verem. Nem verés. Sem átverés.
(Gyorsan arcon csókolja Rüdisülit.)
Eközben Róka asszony és Farkas úr felemelkednek a padjukról, és Medve asszony, Pinty asszony és Rüdisüli felé tartanak.
RÜDISÜLI:
Ott a mi kis párunk, vagy rémálmot látunk?
FARKAS ÚR (Rüdisülinek visszavágva):
Egy bocsánatkérés esedékes volna!
(Majd Pinty asszonyhoz):
Hiszen önt ismerem én! Neeseréknél szolgált fel pezsgőt, telt kacsóját nyújtva felém.
PINTY ASSZONY:
Az emlékezetem cserbenhagy. De Önnek biztosan igaza van.
FARKAS ÚR:
Százszázalékosan.
RÓKA ASSZONY (hátulról):
Nyolcvan is elég volna.
FARKAS ÚR (Róka asszonyhoz):
Drágám, maga inkább ne keveredjen bele.
RÓKA ASSZONY (sértetten):
Nem avatkozom bele. De csak akkor, ha ez a gazember bocsánatot kér.
RÜDISÜLI (felkerekedik):
Az ön kalapja káprázatos, hölgyem, és minden remek lesz. Remek. (Körülnéz) Itt mindenki ismerősnek látszik, már csak a nénikém hiányzik. Nem akarunk kávézóba szaladni? Meg kell ragadni...
PINTY ASSZONY:
... az alkalmat.
KÓRUSBAN, MIND:
Meg ám!
A kis menet elindul, és eltűnik.
Fordította LÁNG ORSOLYA
