[2022. május]

ha tehetném, kirajzolnék belőled minden farkast

kútvízzel törölnélek tisztára belülről lassan

óvakodva, mint ahogyan a rákos beteg megy az első kemójára.

mi is részei vagyunk egymásnak, mint a müzli meg a kiskanál

szóval talán rendben van, hogy rendben van minden

csend, hattyútoll, selyem, puha párna

behallatszik a fényből a lárma

takard be a lelked, ha emberek közé mész

inkább a testedet tépjék pucérra

lüktetünk, mint leszorított hajlaton a véna

tanultam tőled, s tanulok, te legerősebb érzelmek legnémább

gyereke.

nézni tanulok, látni, figyelni

hallgatni

utunk hosszú, cipőnk életreszóló

folyjon rólunk csokimáz

itt a végére egy (nem is tudom, melyik legyen: trombita- vagy)

szaxofonszóló.