[2021. augusztus-szeptember - SzínházLátó]
Szereplők:
Az Előjáték szereplői:
Spurius, az utolsó római költő
Szűzanya
Kisded
Szent Kristóf
Szent Ágota
Szent György
Szent Mihály, arkangyal
Szent Bertalan
Szent Január
Szent Flórián
Szent Danaé
Szent Szemelé
Tiberis, folyamisten
Forrásnimfa
A Színjáték szereplői:
Pápák:
Anasztáz
Bonifác
Celestin
Desiderius
Emeritus
Formosus
Galerius
Honorius
Johannes, azaz Johanna
Római férfiak és nők:
Theodora
Marozia
Zenobia
Theophilactus
Mammolus
Sergius
Belisarius
Melchiades
Adalbert, Toscana hercege
Lambert, Spoleto hercegének fia
Remete
I. Bíboros
II. Bíboros
III. Bíboros
Portás, ajtónálló, kulcsárnő, szolgáló, ördög, forrásnimfa
Vikingek:
Wotan
Freyja
Loki
Thor
Ragnarök
Angrboda
Troll
Szaracénok:
Al-Farábi
Al-Birúni
Al-Gazáli
Kalandozó magyarok, később az Apokalipszis lovasai:
Töhötöm
Vérbulcsú
Lehel
Gyászvitéz
Az Első Közjáték szereplői:
Tullus Hostilius, római király
Caius Cluilius, albai király
I. Horatius
II. Horatius
III. Horatius
I. Curiatius
II. Curiatius
III. Curiatius
Horatia, a Horatiusok húga
Öreg Horatius, a Horatiusok apja
A Második Közjáték szereplői:
Agy
Kéz
Láb
Szem
Fül
Orr
Száj
Máj
Bél
Menenius Agrippa, római konzul, azaz a Lélek
Történik Rómában és környékén.
Előjáték
(Bozótos térség az egykori Forum Romanumon. Félbetört oszlopok, leszakadt boltívek, ledöntött szobrok. Egy disznó röfögve turkál. Amforákat, sisakokat, mellvérteket és más efféléket hoz napvilágra. Orrával megböki az egyik márványszobrot. A szobor megmozdul, feltápászkodik, körülnéz. A disznó rémült horkantással kirohan. Előttünk áll Spurius, az utolsó római költő.)
Spurius
Hol vagyok? Mi történt velem?
Mit látok itt? Mi ez a förtelem?
Ez a világ meghódítója, Róma?
Ez a romhalmaz? Lehetetlen!
Én volnék ez a tehetetlen
Lény, akit megbénít valami kóma?
Minden odaveszett? Ez nem lehet igaz!
(Egy tükörszilánkban nézegeti magát.)
Hadd lássam... Én voltam... Én vagyok az...
Az utolsó római lírikus,
Elbeszélő és kritikus.
Spurius a nevem.
Írtam ódát, drámákat, egy eposzt,
Amely sok olvasót megoszt... –
Nem! Ezt nem hihetem!
Mennyi idő telt el? Évszázadok?
A mulandóság ellen lázadok!
Nem igaz! Nem és nem igaz.
Ez volt a Forum. Most benövi gaz.
Ez itt egy régi tűzvész hamuja.
Itt egy palota állt. Maradt a kapuja.
Ez meg itt egy barbár sisak.
A fej, amelyet óvott, már sehol.
De itt egy ismerős, nicsak!
Emléke örömöt csihol.
(Megáll egy szobor előtt.)
Ez Venus, a szerelem istennője,
És karján ül a kisded Cupido.
Ha látlak, éled szívem hője,
Te gyönyör ajtaját nyitó!
Neked, szép Venusom, tiszteletet adok!
(Megérinti a szobrot, amely az érintéstől életre kel. Ő a Szűzanya a Kisdeddel.)
Szűzanya
Erre a névre már nem hallgatok.
Tudd meg, költészet élő alanya:
Újabban én vagyok a Szűzanya!
Spurius
Szűz is, meg anya is? De különös!
Szűzanya
Ha ettől benned a csodálkozás nagy,
Akkor te még a római pogány vagy.
Spurius
És ez a kisfiú? Már ő sem Cupido?
Kisded
A csodálkozás kölcsönös.
Ötszáz évet végigaludtál,
És kereszténnyé válni mégse tudtál?
Spurius
A fejmozgása tagadó.
Kisded
Hol van már Cupido meg a nyila!
Most én vagyok az Egy Isten fia,
Aki egylényegű vele.
Így intézi az Ész csele. –
De elég ennyi teológia!
Spurius
Meghűl a vér az ereimben!
Szűzanya
Tényleg én voltam a régi rezsimben
Venus, és ő volt az én Cupidóm.
Neki most is ízlik, régen is ízlett
A női kúpidom.
Kisded
De közben csődbe ment az üzlet.
Szűzanya
Tudd meg: összedőlt a világ.
De az emberfaj ismét belevág.
Tovább tengődik, alkalmazkodik,
Kapálódzik, kapaszkodik.
Higgy a szemednek: Róma rom.
A maradványa szedte-vette.
Elbukott a Birodalom:
Mint futóhomok, eltemette
A monoteista vallási képek
És a barbár keleti népek
Áradata.
Ötszáz év nagy idő. Magában véve bosszú,
És közben történt ez meg az,
Amit mind elmondani hosszú:
Történetírók sok-sok adata,
Nagyrészt nem is igaz.
Kisded
Rómát néhányszor letiporták...
A hunok... A punok... Sőt, a kunok...
A finnugor nyelvrokonok...
És még további hordák.
Szűzanya
Jézus, ne ugrálj! – Cipelem:
Ehhez kell nem kevés erő és türelem.
Nyolcszáz éve így van velem.
Kisded
Hívd Szent Kristófot! Hadd cipeljen ő!
(Rádobja a kezében tartott liliomszálat egy szoborra, amely a virág érintésétől megelevenedik. Ő Szent Kristóf. Nyakába veszi a Kisdedet.)
Szent Kristóf
A pogány korszakban én voltam Atlasz.
Gúnyolódtak rajtam: „Hanyatlasz!"
Azt hittem, hogy egy csecsemő
A nagyvilághoz képest pihenő.
Minek a vállamon a földgolyó?
Inkább szusszanni volna jó.
Majd ha Krisztust hordozom, nyugi lesz...
Istenem, mekkorát tévedtem,
Amikor Jézuskát nyakamba vettem!
Súlyosabb ő, mint a világ baja. –
Ne a hajamba kapaszkodj! Eressz!
Spurius
Már alig van Szent Kristófnak haja.
A keresztény hit megkopaszt.
Szűzanya
Spuriusom, ha rám figyelsz,
Mondok neked sovány vigaszt.
Kapargasd meg a keresztény viaszt:
Máshol is pogányságra lelsz.
Sok istenség átmentette hatalmát.
Nézz csak oda!
(További szobrok kelnek életre.)
Szent Ágota
Voltam Proserpina, vagyok Szent Ágota:
Lásd levágott kezemben a vadalmát!
Szent György
Én voltam Mars, a harcok istene.
Új szerepemben én vagyok a Szent György,
Aki a harcnak búcsút intene.
Lándzsámra nincs más felszúrva, csak egy szörny.
Szent Mihály Arkangyal
Apolló angyallá avanzsált.
Nevem az új rezsimben Szent Mihály.
Már nem nyúzom Marsyasról a felsált,
Kezemhez nem tapad se vér, se bőr, se háj...
Szent Bertalan
Mert Marsyas ma már Szent Bertalan,
Aki igaz, hogy nyúzva van,
És kezében tartja a bőrét,
Amely zöldül, mint legelő, rét,
De már nem vagyok fuvolás szatír.
Szent Mihály Arkangyal
Egy nyúzott szenttel az ördög se bír.
Szent Január
Szent Január lett az egykori Janus.
Üvegben őrzött vére buborékol,
A lábszárcsontja kukorékol.
Ez most a Janus kapuja.
Kisded
Mit gondolsz, mi lett a buja
Jupiterből?
Szent Flórián
Szent Florianus!
Néha most is aranyeső
Lesz belőle, és lecsorog
A mindenkori Danaé ölébe.
Ő vígan áll – vagyis fekszik – elébe.
Szent Danaé
Tanúsítom: a játék jóleső,
Ha közben gyomrom nem korog.
Az aranytól a nő ficánkol és forog.
Szent Szemelé
Ha a gyönyörnek időt szentelének,
Hármasban zajlik már a bujaság.
Felizzítják fekhelyét Szemelének.
Ez jó ötlet, nem butaság!
Két lánnyal is elbír az uraság.
Ellenben ha Szent Flórián
Elhasal egy lecsúszott glórián,
Ha fanyalgást érzékel vagy dacot,
Azonnal felgyújtja a matracot.
Ez nem szeszély, hanem a dolgok rendje:
Ő a tűzoltók védőszentje.
Kisded
Több példa kell-e még?
Spurius
Ne már! Ez is bőven elég.
Szédülök a sokféle szenttől,
Aki hátulról mind pogány,
És hitbuzgó keresztény szemből.
(Jön a Folyamisten egy Forrásnimfával.)
Folyamisten
Hallom, súlyos a vízhiány,
És ez a hír odavezet,
Hogy hoztam egy kis árvizet.
Kisded
Ez a Tiberis-folyam istene.
A vízgyűjtője, úgy látom, tele. –
Hahó! Csordogálsz, Tiberis?
Folyamisten
Igenis!
Meg nem is.
Őszintén szólva, már unom,
Hogy a világ folyása én legyek.
Esküszöm, falnak – partfalnak – megyek,
Ha szememet be nem hunyom!
Legyen partjaimon inkább tüskés berek,
Mint emberek!
Minden emberségük belém ürül.
Belém szarnak, belőlem szűrnek
Gyermekei egyrészt a Zűrnek,
Másrészt pedig az Űrnek,
Vizemmel nedvesítve szájat,
Vagy hűsítgetve májat.
Időnként elöntöm a tájat,
De mit használ? A nép a hegyre megy.
Így, ha megáradok,
Vagy ha kiszáradok,
Nagyjából egyre megy.
Forrásnimfa
Leromboltak minden vízvezetéket!
Szét kell terülnöm a lapályon
Poshadva mindhiába, fájón.
Lett belőlem bűzös mocsár.
Most mivel itassam a népet?
Belém gázol bármely gázlómadár!
Nincs fürdővendég. Nem tolakszik.
Na és a zarándok miben mosakszik?
Kisded (Spuriusnak, súgva)
Nem volna jó a sodrából kihozni
Ezt a mizantróp férfiút,
Vagy kedvenc forrásnimfáját kinozni,
Mert akkor nekünk a bajból kijut.
Ha megárad a folyam istene,
Megevett minket a fene.
Inkább legyen figyelme rab!
Mondjuk azt neki, hogy készült egy színdarab,
És előadjuk a tiszteletére.
Spurius
Ki írta? Komoly ember vagy ledér-e?
Kisded
Mondjuk neki, hogy a te műved az.
Hogy ötszáz év alatt álmodni bírtad,
Aztán öt perc alatt leírtad.
Hiszen költő vagy! Nem igaz?
(A Folyamistenhez, hangosan.)
Hidd el, derék folyam, hogy van kivétel.
Nem mindegy, hogy friss vagy romlott az étel,
És hogy a víz folyam-e vagy pocséta.
Itt áll ez a jeles poéta:
Ötszáz évig aludt. Téged nem szennyezett.
Álmában összeenyvezett
Egy izgalmas színházi látomást.
Olyan igaz, mint amennyire szép.
Nem reped meg tőle a lép,
Nem szakad le a mennyezet.
Folyamisten
Lássuk hát az előadást!
Ugye rólam szól?
Kisded
Te is benne vagy.
Örvényeid szerepe nagy.
Mondhatni, te leszel a helyszín.
Folyamisten (elégedetten csettint)
Akkor úgy fogok folyni, mint a tejszín.
Közben pedig, akár a vidra,
Kiülök önmagam fölé
A Fabricius-féle hídra.
Amíg csöndben folyik a lé,
Saját levem,
Mit bánom én, mi lesz velem?
Várom, hogy habjaim helyett
A gondosan elrendezett
Párbeszédek a színpadot elöntsék.
Látom, szép számú a közönség.
Spurius (a Kisdedhez)
Te ezt komolyan gondolod?
Nekem aggályos a dolog.
A gond a szívembe harap.
Te is tudod, hogy nincs darab.
Amit írtam, nem maradt fenn. Egy sor se.
Nem tudom, ez szerencse vagy balsors-e.
Kisded
Hát írj egyet!
Spurius
Semmi sem jut eszembe.
Kisded
Ezt a kifogást nem veszem be.
Ha a szerzőnek mi sem jut eszébe,
Akkor becsületbeli kötelesség,
Miközben tollat vesz kezébe,
Hogy ez művéből ki ne tessék.
Vedd úgy, hogy én vagyok a dramaturg.
A cselekményt halomba túrd!
Spurius
Mégis, miről szól a cselekmény?
Kisded
Hát ezt én is tudni szeretném.
De sebaj! Máris kitalálom.
Ha aludtál, drámád legyen az álom.
Spurius
Miről álmodtam?
Kisded
Rómáról. A város
Kisebb-nagyobb bűnöktől sáros.
Spurius
Ki a főszereplő?
Kisded
A pápa.
Olyan, mint tengerben a cápa:
Megeszi a kisebb halat,
Amíg őt is fel nem zabálja
Egy még nagyobb hal. Így halad
Előre a történelem.
Spurius
Ez förtelem!
Kisded
Ez a színház legfőbb szabálya.
Spurius
Hová lett a császári rang?
Kisded
Az most csak egy távoli hang.
A császár germán vérből származik.
Északon, germánok között él.
Bár előfordul, hogy szántalpakon
Átvontatják az Alpokon,
Míg ideérkezik,
Eltelik öt tél.
Ő nincs a szereplők sorában.
Folyamisten
Mi van a színház műsorában?
Nem szeretek hiába várakozni!
Muszáj lesz árvizet okozni!
Idesodrom a Colosseumot!
Spurius (rémülten)
Inkább megennék egy oposszumot!
Kisded
Kössünk hát kompromisszumot!
Csak egy kis késés... Műszaki malőr...
Folyamisten
Ezt mondja nekem a halőr!
Kisded
Tiberis Istene!
Te ne
Tudnád, hogy az utolsó pillanatban
Egy-két változtatás bekattan?
Például jön egy új szereplő.
Jellemén ott virít a szeplő.
Néha én magam is szereplek.
Az árulónak azt mondom: „Szeretlek!"
A holttestnek adok olyan instrukciót,
Hogy végrehajt egy komplex akciót,
És leolvad a halotti kenet.
Igen hatásos jelenet!
A vízből pedig csinálok bort,
Megyek a vízen: járható terep,
És kenyérré változtatom a kosbort.
De a legeslegjobb szerep,
Amelyet színészként szereztem
– Alig kezdem, tapsol a plebsz már –,
Amikor mint Szupersztár
Végignyújtózom a kereszten.
Forrásnimfa
Én meg azt mondom, hogy ne húzzuk
Az időt, mert szívünk, e furcsa hús-zug
Már dobog türelmetlenül.
Félek, hogy az előadás leül.
Kisded (Spuriushoz)
Elkészültél?
Spurius
Aki határidőre
Munkáját befejezi, dőre.
Szűzanya
Szerzőnk most vette észre csak,
Hogy nekem nem jutnak szavak.
És amivel régóta lógott,
Hogy villogjak a deszkán,
Bepótolhatja eztán:
Ír nekem egy nagymonológot.
Hogy értelmet nyerjen egy helyben álltom,
Integetek a közönségnek.
A színjátékot ezennel megáldom!
A csillogó szemekben égnek
A kíváncsiság fényei.
Jöjjenek a képzelet lényei!
Figyelmeteket ejtse rabul a
Szerteágazó fabula!
Első felvonás
Első jelenet
A Laterán-palota. Jön Adalbert toszkán palotagróf és Lambert spoletói hercegfi.
Adalbert
Helyben vagyunk. Kezed nyirkos.
Most először leszel gyilkos?
Lambert
Bár szeretnék örökölni,
Mégis sajnálnám megölni
Krisztus földi helytartóját.
Adalbert
Ne sajnáld azt a tar gólyát!
Lambert
Szívem nem bástya, de rés,
A lélek annyira furdal.
Adalbert
Csakhogy a nagyratörés
Nem lágy moll, de durva dúr dal. –
Kezdtem neki magyarázni,
Hogy engem kell a világ
Császárává koronázni.
De a pápa visszavág.
Császár – azt felelte – már van.
Én maradjak a hínárban!
Na de most jól megszívatjuk.
Új késedet felavatjuk,
Azt végighúzod a torkán:
Győzelmünk zúg, mint az orkán.
Pápát csinálok belőled!
Cserébe azt kérem tőled,
Hogy császárrá koronázzál.
Lambert
De a bűn lelkemre rászáll!
Adalbert
Bűnösnek lenni remek.
Az emberek babszemek,
Akik bűnökben rotyognak.
Lambert
Mindjárt könnyeim potyognak.
Portás (jön)
Hát ti ketten mit kerestek?
Adalbert
Nem vagyunk kutatni restek
Olyasféle valakit,
Aki ajtót alakít
Őszentsége trónusához.
Portás
Vigyázzatok, mert kiátkoz! –
Biztosan gyilkosok vagytok.
Adalbert
Jól fog az agyad, te agy-tok.
Új fiú vagy. Még nem ismersz.
Útban lenni ezért is mersz.
Gyilkos vagyok és csaló.
Lambert
Itt egy kis borravaló.
Portás
Ha te a portást lenézed,
Keserű lesz lelki mézed,
És az Isten meg nem áld.
Adalbert
Nehogy már utunkat álld!
Portás
Ki láthatja át a bordás
Szív-ketreceket? A portás.
Ki őrzi meg jól a csend és
Béke áldását? A rendész.
Tőle függ a bemenet,
Ő mond igent vagy nemet.
Lambert
Fényes markú portásmester!
Pápa mellett őrző sámán!
Hímnős bibliai Eszter!
Van téged megkenni háj.
Adalbert
Én egy nagy rész Mordeháj
Vagyok és csipetnyi Hámán.
Portás
Ne feledd el, hogy Szent Péter
Ott, ahol magas az éter,
Ugyanolyan portás, mint én.
Lambert
És a baksist várja szintén.
Kulcsárnő (jön)
Ereszd be az urakat!
Nem kell már a bakafánt.
Van más dolgod egy rakat.
Ne légy harci elefánt,
Ne légy házőrző molosszus,
Te megzápult agyú kolosszus!
Miért legyen ez a két férfi bosszús?
Portás
Nekem te nem dirigálsz.
Bújj a kemence mögé!
Kulcsárnő
Szent hatalmat deriválsz,
De a ház az ördögé. –
Képzeljétek, jött az ördög:
Beengedte ez az őr-dög.
Portás
Jött az ördög velem szembe.
Mondta: kártyázni akar.
Ment a pápához hamar,
Úgy, hogy én eresztettem be.
Adalbert (szimatol)
Érzem a kénkőszagot.
Nem nyitnátok ablakot?
Lambert
Mi van?! Ezt nem hiszem el!
Kulcsárnő
Pápákat is kiszemel
Az ördög, ha játszani
Óhajt.
Portás
Nem elég Gonosznak
Lenni, hódolván a Rossznak:
Annak is kell látszani!
Kulcsárnő
Már el is nyerte a házat
A pápától. Nem gyalázat?
Portás (kinyit egy ajtót)
Itt mehettek Anasztázig:
Az ördöggel kanasztázik.
Adalbert
Nagyon rossz a lapjárás?
Kulcsárnő
Mindkét szeme könnypárás.
Portás
Tudod, milyen nagy a tét?
Feltette az életét!
Adalbert
Ha feltette, nem féltette.
Portás
Hiú reménység éltette,
Mert az ördög bármit művel,
Fejében hazug betűvel
Van beírva minden hártya.
(Jön az ördög, hóna alatt a kapálódzó Anasztáz pápával.)
Anasztáz
Csaltál! Cinkelt volt a kártya!
Ördög
Végigjátszottuk a játszmát.
Te az isteni Fénypászmát
Hívtad, én meg a Sötétet.
Utóbbi nyerte a tétet.
Ha csal a Sötétség, hát csal.
Így volt annak idején
A Názáret-beli áccsal.
Anasztáz
Gyehennára kerülök!
Ördög
Elbúcsúzunk: ő meg én.
Anasztáz
Kárhozatba merülök!
Szurkos üstben fogok ülni!
Ördög
Semminek sem tudsz örülni? –
Szevasztok! Viszem loholva
Ezt a pápát a pokolba.
Válasszatok újat, jobbat!
Portás
Aki nála többet lophat?
(Ördög, Anasztázzal a hóna alatt, el.)
Kulcsárnő
Úgy elvitte, mint a sicc.
Portás (szimatol)
Jó lesz, ablakot ha nyitsz.
Kulcsárnő
Úgy elvitte: szinte fénylett.
Lambert
Okafogyott a merénylet.
Adalbert (Lambertnek)
Látod, ártatlan maradtál.
Késednek munkát nem adtál.
A pápa elment magától.
Minket már semmi sem gátol.
Az új pápa te leszel!
(Jön Theodora, Marozia, Bonifác és néhány bíboros.)
Theodora
De már ebből nem eszel!
Hercegi tökfejedbe azt rázd,
Hogy az ördög szegény Anasztázt
Kívánságunkra vitte el.
Ezt bizonyítja számos csodajel.
Hites férjem, Theophilactus
Nevében úgy zajlik az aktus,
Hogy az új pápa Bonifác.
Adalbert
Készül neki halotti pác?
Nem sokáig él Bonifác ám,
Mert ő közismerten balfácán!
Theodora
Adalbert, hiába kavarsz.
Marozia
A bajkeverés Magna Ars,
De tudomásul venni tessék,
Hogy a római főnemesség
Óhaja: Bonifác legyen a pápa,
És nem kívántuk ezt hiába,
Mert minden jel arra utal,
Hogy Bonifác téged kiebrudal.
Lambert
Hát engem már észre se vesztek?
Theodora
Te maradj csöndben.
Marozia
Te maradj veszteg.
Lambert
A szívem a bánattól összetöpped.
Adalbert (Bonifácra mutat, miközben kivezetik)
Ezt is megölik majd, mint a legtöbbet.
Lambert
Engem már ki sem dobtok, mint őt?
Marozia
Ha kéri, dobjuk ki a pintyőt.
(Lambertet kivezetik.)
Kórus
A mennyekbe fehér füst száll:
Örvend falevél és fűszál.
Bonifác
Eljutottam ötről a hatra!
Nem mondok mást: meg vagyok hatva.
Theodora
Mit vársz? Tapsvihart? Vagy megtorlást?
Kezdd már a hatalomgyakorlást!
Második jelenet
A Soracte-hegy, Rómától északra. Jön Theophilactus, Celestin és a Remete.
Remete
Idefelé jövet, az úton
Nem esett semmi bántódásotok?
Hiszen Rómától a Soracte
Lóháton másfél órányira van,
És tegnapelőtt egy viking hajó
Kötött ki ott lent, az öbölben.
Veszélyesek ám a vikingek:
Elrágják a vasat és a követ!
Ennyire bátrak hogy lehettek?
Kíséret nélkül idejönni,
Erre az elhagyott vidékre?
Theophilactus
Te is tudod, hogy amit művelünk,
Azaz művelni készülünk,
Csakis a legnagyobb titokban
Következhet be.
Remete
Azt üzented,
Hogy közös gyereket akartok,
Akiből, majd ha felnő, pápa lesz.
Így az is fontos, hogy fiú legyen.
Celestin
Ha Theodora és Marozia
Közösen tudtak szülni gyereket
– Emez világra hozta a fejét,
A többi testrészét a másik –,
Akkor mi ketten tudjunk nemzeni
Nők közreműködése nélkül
Újabb közös utódot!
Theophilactus
Ha pedig az ő gyerekük lány
– Aki igen gyorsan növekedik,
Csak egy kis baj van a nyakával –,
Úgy a mi kettőnké legyen fiú!
Remete
Óhajotok nem lehetetlen.
A Soracte-hegy talajában
Fejlődtek már ki magzatok,
És bár vikingek leskelődnek,
Persze, csak ott lent az öbölben,
Ehhez a kényes művelethez
A csillagok állása kedvező.
Theophilactus
Akkor ne vesztegessük az időt!
Celestin
Megtesszük, amit mondasz! Mit tegyünk?
Remete
Tudjátok meg: két férfi nem elég
Ahhoz, amire készülődtök.
Három kell: nem több, nem is kevesebb.
Itt történt hajdan, ezen a hegyen,
Hogy három isten megállapodott
– Jupiter, Neptunus, a harmadik...
Nem is tudom... talán Mercurius... –,
Hogy egy közös utódot nemzenek.
Az ehhez szükséges férfimagot
Egy bőrzsákba belelövellték.
A mesterséges anyaméhet
Jól bekötözték és beásták
A napsütötte lágy talajba.
Ott aztán kifejlődött Orion,
Akiből, tudjuk, nagy vadász lett.
Theophilactus
Mi is így fogunk cselekedni.
Celestin
Fölöttébb tetszetős az ötlet.
Remete
Hogy a hasonlóság teljes legyen,
Ha nincs ellene kifogásotok,
Én is beállok a nemzők közé,
Kettőtök mellé harmadiknak.
Te leszel Jupiter, te Neptunus,
Én pedig... ja, igen: ki leszek én?
Alighanem Mercurius leszek,
Közös fiunk meg nagy vadász lesz.
Theophilactus
Jól van, beveszünk harmadiknak.
Celestin
Kettőnél mindig több a három.
Remete
Most már csak egy bőrzsákot adjatok.
Vagy zacskót!
Theophilactus
Az erszényem megfelel?
Remete
Ürítsd ki, és tökéletes lesz.
Ha nincs ellene kifogásod,
A pénzedet szép csöndben elrakom,
Hogy ne csörömpöljön hiába.
Theophilactus
Akkor hát álljunk neki.
Remete
Hajrá!
Celestin
Őszintén sajnálom, de nem megy.
Nekem túlságosan nyílt a terep.
Ilyesmit én meghitt zugokban
Szoktam csinálni.
Remete
Annyi baj legyen!
Tudjuk, hogy vannak félszeg férfiak,
Habár nem hittem volna rólad,
Hogy magad is közéjük tartozol.
Gyerünk! Húzódjunk oda félre!
(Mindhárman el. Jön Zenobia és Johanna.)
Johanna
Azt áruld el nekem, ősanyám, Zenobia,
Hogy: magadhoz ölelve satnya testemet,
Magaddal együtt miért röpítettél ide?
Kitől tanultad a repülés művészetét?
A felhők látványától most is szédülök!
Zenobia
Ez itt a Soracte-hegy. Él itt egy remete.
Betegségekhez és a gyógyításhoz ért.
A pogány időkben ő volt Aesculapius,
De elhíresztelte, hogy csillaggá változott,
És itt talált menedékhelyet remeteként.
Ha úgy akarja, akkor akár a holtat is
Feltámasztja, és művel még sok más csodát.
Régen sokféleképp kedvében jártam én.
Viszonzásképpen hozza helyre benned azt
A testi fogyatkozást – majd erre kérem én –,
Amely nekem bánat, rád nézve gyötrelem.
Theophilactus (jön)
Jobb volt, mint egy bordélylátogatás.
Igaz, hogy többet is fizettem. –
Hoppá! Johanna és Zenobia?
Celestin (jön)
Készen vagyok! A gerinc- és az agy-
Velő is kicsusszant belőlem!
Nicsak! Zenobia? Johanna?
Zenobia
Theophilactus! Azt mondtad, vadászni mégy,
De nem látok melletted sólymot, sem kopót.
Hát mondhatom, hogy furcsa egy vadászat ez.
Te meg, Celestin, azt mondtad mindenkinek,
Hogy lelkigyakorlatot készülsz tartani,
És hogy e célból három napra elvonulsz,
De a gyakorlat, látom, testi jellegű.
Remete (jön az erszénnyel és egy ásóval)
Mindenki némuljon el,
Járván célunkhoz közel!
Nekem az a meglátásom,
Hogy miután jól beásom
A földbe az anyaméhet,
Nem kell várnunk kilenc évet
Vagy bár kilenc hónapot,
Jön a magzat – jó napot! –
Éppen kilenc perc alatt:
Kedvező a pillanat.
Zenobia
Öreg remete, vedd észre, én is itt vagyok.
Remete
Biztosan akarsz tőlem valamit.
Zenobia
Régen te is akartál tőlem ezt meg azt.
Remete
Bizony, elmúltak azok az idők.
Zenobia
Ez az ifjú szűz neked is dédunokád.
Remete (szemügyre veszi Johannát)
Ó, Hercules! Vagy inkább: Jesszusom!
Zenobia
Ne sápítozz, hanem hozd rendbe, ha csak tudod!
Remete
De mégis, mondd el: mitől lett ilyen?
Zenobia
Legjobban ők ketten tudják elmondani.
Theophilactus
Hosszú sora van...
Celestin
Hát az úgy volt...
Theophilactus
Két apja van...
Celestin
Két anyja is van...
Theophilactus
Ahogyan erre...
Celestin
Már utaltunk...
Theophilactus
Mert a Theodora nevű nő
A fejét hozta a világra...
Celestin
Aki szülte a többi részt, azt
A nőt hívják Maroziának...
Remete
Mit kezdek hinni? Szörnyű sejtelem!
Theophilactus
Theodora a feleségem,
Egyrészt. Másrészt neked a lányod.
Celestin
És Maroziának az anyja.
Remete
Nahát, szépen együtt van a család.
Johanna
Most már velem is foglalkozzatok,
Ne csak a közös bűnötökkel,
Amelynek eredménye lettem én!
Remete
Nyugodj meg: kistestvéred születik
A föld alól, néhány percen belül. –
De még mindig nem értem, hogy mi ez.
Zenobia, te magyarázd meg:
Te vagy a legokosabb mind között.
Zenobia
Nos hát, a gyerek két anyától született:
Emitt hevert a fej, ott meg feküdt a törzs.
Össze kell varrni: ez volt nagyokos ötletük.
Azt hitték, így majd elhárul tőlük a gond.
Gyors öltésekkel oda is varrták a fejet
A nyakhoz...
Remete
Ó, egek! Már tudom, mi történt!
Zenobia
Amit sejdítesz, az történt meg, éppen az.
Mikor már látták, hogy nyak és fej összeforrt,
Vették csak észre, hogy fordítva áll a fej.
De már nem lehetett különválasztani.
Remete
Azt hiszed, segíthetek a bajon?
Zenobia
Nőtt régen a kertedben egy bűvös virág.
Az is volt a neve, hogy „varázsliliom".
Egyszer, amikor melletted feküdtem épp,
Idehoztak egy lenyakazott nagyurat
A szolgák. Ígértek neked tengernyi pénzt,
Ha fejét visszaforrasztod, és tagjaiba
Varázslattal visszahozod az életet.
Te fogtad a varázsliliomot, és nem tudom,
Mit műveltél, de a nagyúr életre kelt.
Az a kérésem, hogy cselekedd most ugyanezt.
Remete
Nem tehetem.
Zenobia
Miért? Nincs már liliomod?
Remete
Azért, mert ott a feje a nyakán.
Még ha fordítva is, de ott van.
Zenobia
Akkor az a kérésem: vágd le a fejét,
Majd illeszd vissza úgy, hogy szépen előre néz.
Johanna
Én is megkérlek, ősöm, hogy fejemet levágd,
Mert utálom nézni a saját hátamat.
Remete
Márpedig erre nem kerül sor.
Egy életet leéltem úgy, hogy
Kiontott vér kezemhez nem tapadt.
Johanna
Akkor hát: két apám van, ők segítsenek!
Celestin
Hogy én? Soha! Felszentelt pap vagyok.
Theophilactus
Azt hiszed, én fogom levágni
A fejedet? Mennyire tévedsz!
Az új ember létrehozásán
Ügyködünk, nem a régi ember
Javítgatásán, toldva-foldva!
(Vikingek jönnek.)
Wotan
Senki innen ne mozduljon!
Freyja
Mindenki szörnyen izguljon!
Loki
Ne maradjon el a sorvég:
Jön a harc tüzelte norvég!
Thor
Páncélból van gatya, ing:
Ettől izmos a viking!
Ragnarök
Gazdag zsákmány a mai:
Előkelő római!
Angrboda
Kössünk nyakukba rabszíjat:
Fizessenek váltságdíjat!
Troll
Inkább orrukat lemessük!
Mindahányat eltemessük!
Celestin (félre)
Magunkat holtnak tettessük!
Troll (meghallja)
Hogyisne! Füledbe toll!
Te azt hiszed, hogy a troll
Könnyedén becsapható?
Tőlem szúrt seb kapható!
Wotan
Ejha! Odanézzetek!
Ott a földben egy retek
Vagy egy hagyma mocorog.
Freyja
Ez egy vakond, csak forog.
Wotan
Hopp! Kidugja a fejét.
Freyja
Ez egy nyest vagy egy menyét.
Remete
A föld bőre felszúratik.
Föld méhéből megszületik
Formosus, az élő agyagbáb.
Legélénkebbeknél se lanyhább.
(Formosus előbújik a föld alól. A Remete jeleket rajzol Formosus homlokára.)
Homlokán varázsfelirat.
Tessék emlékezetben tartani:
Életben csak addig marad,
Amíg azt le nem törli valaki.
Formosus
Üdvözöllek, szép világ!
Kik ezek a bácsikák
És vérszomjas nénikék?
Wotan
Csak azt mondom: nyitnikék,
Annyira csodálkozom.
Loki
Mindjárt elhalálozom!
Legalábbis betojok.
Johanna (odalép hozzá)
Bennem olyan óhajok
Mocorognak, hogy fejezz le.
(A fejére mutat.)
Más szóval, hogy essen ez le.
Erre kérlek esedezve.
Loki (magasba emeli a kardját)
Amit kívánsz, megkapod,
Hogy legyen egy jó napod.
Freyja
Becsapod? Vagy lecsapod?
Vikingek (kórusban)
Fejezés! Fejezés!
Wotan
Jelenet-befejezés.
Harmadik jelenet
Angyalvár. Szenátorok, bíborosok, előkelő hölgyek. Bonifác pápai öltözékben.
Bonifác
Fontos kihirdetnivalóm van!
Mammolus
Akhájok ülnek a falóban.
Bonifác
Ma hajnalban történt, hogy a Szentlélek
Galamb képében meglátogatott
– Ez fontos hír, én úgy ítélek! –,
És két levelet átadott:
Egyet jobb, egyet bal szárnya alól.
Sergius
A Szentlélek postagalamb?
Melchiades
Ahol kalandor van, ott van kaland.
Belisarius
Igen magas hangon dalol.
Sergius
A Szentlélek?
Belisarius
Nem, hanem Őszentsége.
Melchiades
Tettrekész: ez a fő mentsége.
Bonifác
Az egyiket írta Szent Izidor,
Aki a mennyben boldog és vidor,
A másikat Konstantin császár,
Aki szintén a mennyországban mászkál
Már négyszázhetvenhárom éve.
Tehát egyik levél sem a földön kelt.
Mammolus
Egy kissé túlságosan öntelt.
Bonifác
A mennyországgal fogunk érni révbe!
Azt írja fentről Izidor, a Szent,
És nekem írja, Bonifácnak:
Püspöki rang annyit jelent,
Hogy hitünkre a püspökök vigyáznak:
Csak Rómának vannak alárendelve.
Ez a mennyország alapelve.
Csak a pápának. Csak nekem.
Sergius
Nem semmi.
Mammolus
Megáll az eszem!
Bonifác
Világi nagyúr nem lesz illetékes
Püspökeimet perbe fogni!
Sergius
Akiknek most már nincs okuk nyafogni.
Belisarius
Világi hatalommal ékes
Ma már Germániában is a püspök,
Amíg bársonyt izzadva, plüsst köp.
Bíborosok (kórusban)
Hurrá! Hurrá!
Így leszünk a német császáron úrrá!
Bonifác
Ez meg Konstantin levele.
Melchiades
Le vele! Le vele!
Bonifác
Azt írja ő nekem az égből,
Hogy Szilveszter pápa kigyógyította
Őt egy förtelmes betegségből,
Ezért – így szól a kezemben a kotta –,
Tekintettel nagy elődömre,
Okot ad nekem nagy örömre.
Először is, megkeresztelkedik.
Másodszor: odáig ereszkedik,
Hogy Rómát örökre elhagyja,
Vagyis rám, a pápára bízza...
Mammolus
Nehogy megedd! Róma nem pizza!
Bonifác
...És a pápának odaadja
Ráadásul egész Itáliát.
Sergius
Csapjunk zajos patáliát!
Mammolus
Nem lesz egy kicsit sok? Ennyi ajándék?!
Bonifác
S hogy még nyilvánvalóbb legyen a szándék,
A Római Birodalom...
Belisarius
Az útszéli szeméthalom!
Bonifác
...Fölötti uralmat is rám ruházza.
Melchiades
Az embert a hideg kirázza!
Bonifác
A pápáé a földkerekség.
Sergius
Már engem is ráz a hidegség!
Bonifác
Ez Konstantin császár akarata.
Mammolus
Erre én azt mondom: ratatata!
Bíborosok (kórusban)
Nem nyávogunk, nem ugatunk:<
