[Látó, 2016. november]



„Az alkohol helyett nincs semmi.
A semmi helyett van az alkohol.”
Dr. Rigó Péter


Szavak nélkül hogyan gondolkodnánk
A nyelv összeköt a gondolattal
Nincsenek gondolataim
így nincsen nyelvem
Nincsen nyelvem
így nem gondolkodom
Nem gondolkodom
így nincsenek szavaim
A kocsma jelentést elfelejtett nyelvén
ugatok Azt még megértik hogy a whisky
az whisky a nagyfröccs meg nagyfröccs
száraz fehérből De azt már nem hogy
az éjszakában régi lányok leptek meg
álmomban és henteregtek velem a
harmatos fűben hajnalig Az alkohol nyelve
a hallgatás Csak a dilettánsok és az alkalmi
ivók fecsegnek részegen A profi alkoholistákban
kellő méltóság alakul ki a hallgatáshoz Tudja
hogy nincs nyelve hát nem gondolkodik nem
gondolkodik tehát engedi a szavakat kirohadni
a szájából Nyugodt Nem erőlteti az emberként
levést A pohár és távolsága éppen megfelel egy
életút hosszának Kitérők nélkül ahogy valamelyik
isten által rábízatott A pincérnők e néma
szibillák szellemként suhannak időről időre
asztalomtól asztalokig nemtelenek ők csak
dupla whisky ők meg hideg nagyfröccsök
száraz fehérből ők Nem törődöm múlton
mert a múlt a semmi felé konvergáló füst
sem jövőn melynek lényege a meg sem
születettség de legkevésbé jelenem melyben
legtisztább formáiban mutatkozik meg a
semmi Nem építkezem és nem bontok úgy
maradok félben Lehetett volna belőlem felhő-
karcoló lehetett volna belőlem megastore Lett
rom és maradt rom ami nem emlékeztet sem
a múltból sem a jövőből semmire Csak úgy
van valami helyett leginkább önmaga helyett
a világnélküliségben És hiányzó helyén sincs
semmi Csak a semmi helyén tündöklik az alkohol