[Látó, 2010. november]

Meddig a dac és meddig a kegyelem
Nyárutó alkony pára a kerteken
Lebeg az elengedett kéz
A részben az egész

A súlytalanság réme bénít
Valaki álma voltam s égit
Képzeltem én is léteztem talán
Mint tollára kényes madár a fán

S ha ez csak a test a testem
A földtől elemelten
Démon és angyal között
Szitálva novembert ködöt

Ki voltam én és ki voltál te
A kikínlódott vagy az eleve
Egyetlen könnycsepp mindenekelőtt
Lepergő szakáll mely istenekre nőtt