[BukarestLátó – 2009. április]

(Culisa din inimă)

Mondok neked egy mesét, amíg ott heversz a fű perzsaszőnyegén. Hallgasd meg – vagy inkább felöltöztetlek belé, ahogy egy nyírfát öltöztetnék fel báli ruhába. Van egy aranytollam, azzal fogom felvázolni neked. A szempilláid liliomszirmok, és lassan lecsukódnak, én pedig, kedves Ny, egyre vidámabb vagyok, úgy, mint gyerekkoromban, amikor én találtam meg a meggyfát, amelyiknek a törzsén a legtöbb mézga gyűlt össze.
A nyomodba szegődök a Calea Victoriei-en – és figyelem, ahogy ennek az útnak a zsebében ott van az egész Bukarest, tömény oldat formájában. Éjszaka fényreklámok lélegeznek és pislognak itt. Ott áll egy kartonból kivágott herceg is, testét rajzszögek tartják feszesen. Ő vigyáz az ékszerekkel elborított kirakatra. Ott szoktál megállni, és a fénysugarakat figyeled, amelyeket a rothadó gyöngyök bocsátanak ki. Egy csiszolt üvegből készült nyak körül éretlen, zöld ribizliszemekből készült lánc, lejjebb pedig a hozzávaló ruha szamócafagylaltból. Mindennapi utad négy doboz előtt vezet aztán el, négy üzlet négy jól megkülönböztethető aromával. A drogéria előtti járdaszakaszon kozmetikumok összekeveredett illata; rögtön mellette hűvös, terpentinszagú levegőzuhany csap meg az Amerikai Cipőtisztító Vállalat ajtajából. Itt hat király ül trónusán, lábuk előtt hat alattvaló görnyedezik. Tovább haladva egy pasa látható, igaz, csupán térden felül. Itt lelassítod lépteid, s a pörkölt kávé barna fátylát érzed magadon; de még egy lépés, és már el is borzaszt a szomszédban ülők arcára kent tejszínhab. Elkínzottan ülnek székeikben, amelyekhez fehér kendők és sisakok tartoznak, és minden túl komor és magabiztos. Elfordítod a fejed, és csak mosolyogsz a felszólításon:

Legyen
szép
az
ELIDÁVAL

A bronzbetűk még néhány pillanatig ott táncolnak retinádon, amelyet átitatott a reklámtábla metilénkékje.
A szakértő tekintetű járókelők sűrűjébe vesznek bele lépteid, mint gyík a rét fűszálai közé. Járásod morfiuminjekció, egy szirom egy kecses növényhatározóban, varázstükrök fókuszpontja. Tekinteted lótuszvirág, és tolvajokat rejtettél belé, álöltözetben. Nyelved hegyén frissen kibomló szavak, mintha vadon nőtt mák virágozna. Kezed minden játékot ismer, combod mozgékony, mint a higany. Arlecchino vagyok kedvenc játékodban, a diabolóban.

*

Csakhogy itt egy másik arc bukkan fel, kísért engem ez a kép. A napfelkeltéből született, és az Égei-tenger zenéjéből. Két Koh-i-noor szemöldök és a pezsgő vidámsága a felhabzó replikákban. Jobb arcodon tojás alakú, fekete bélyeg. Vagy egy céltábla középpontja. Felbukkan egy filmes újság címlapja, amely ezüsttálcán kínál egy meztelen testet. Hollywood hegyvidéke paravánok mögé rejtőzik el, naftalinhavazást kínál, befőttesüvegekben berendezett tengerfenék rajzát, és forgatókönyv szerint megírt szerelmeket. A napok egymás után hullnak le, mint egy naptár kitépett lapjai, a gondolatok a semmibe vesznek, az illatok irányítják azt, hogy mit érez a szív.

*

Fent egy város támaszkodik a hegyekhez, amelyeket örök hó borít. A házak távol vannak egymástól, mint egy csorba fogsorban a fogak. Létezik egy város, ahol az életet aprópénzre váltják, s nem érnek senkit meglepetések: minden kutyáról tudod, hogy kié, a szomszédaid pedig ismerik minden ruhád és gondolatod. Abban a városban fűszálak törnek fel az utcák kockakövei között, az utcák nevét pedig kék színű táblák és névjegykártyák rögzítik: forgalom itt nem létezik.

KÉRJÜK, MARADJON A JOBB OLDALON

Mikor érkezik el a pillanat, amikor a húsodból feltör egy artézi kút? Liliputi lények szárítják ki torkod, de érzed talán, ahogy kinyílnak a sirályszárnyak, mikor melleden simítok végig.
Hiányod köldökzsinórja összekapcsol bennünket.
Minden szó vízjelet rajzol hallgatásból és rózsákból, és minden szónál átdöfi egy tőr a gondolatok csontvázát.

Balázs Imre József fordítása

Saşa Pană 1902-ben született Bukarestben, családi neve Al. Binder. Orvosi egyetemet végez 1927-ben, majd katonaorvosi pályára lép. A román avantgárd egyik legjelentősebb szervező egyénisége, munkásságának csúcsa az unu című folyóirat és könyvkiadó működtetése (1928–1932). Ő adja ki többek között Urmuz összegyűjtött munkáit 1930-ban, illetve Tristan Tzara korai, román nyelven írott verseit 1934-ben. Szürrealista ihletésű prózákat és verseket írt. Élete során rendkívül értékes archívumot hozott létre ritka avantgárd publikációkból. 1973-ban emlékiratait is megírta Născut în ‘02 (Született ’02-ben) címmel. 1981-ben halt meg Bukarestben. A szövegek eredeti megjelenési helye: Diagrame (Diagrammok – 1930) (B. I. J.)