Márton Áron: Házasság, család. Összeállította és jegyzetekkel ellátta, sorozatszerkesztő dr. Marton József. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005.
Márton Áron neve, alakja nemcsak ismert, de jelképes is az erdélyi ember számára. Egyszerű székely család szülötte, aki tehetsége, szorgalma, elkötelezettsége és szívós kitartása révén haladt választott pályáján, lett egyre népszerűbb, egyre szélesebb körben ismert és elismert, keresett szónok, jó tollú publicista, elöljárói által megbecsült szolgálattevő, az értelmiségiek számára egyenlő fél, a nép körében bálványozott alak, a kommunista államvezetés szemében félelmetes, mert hiteles és hajlíthatatlan vezető.
Ezúttal a szónok és publicista kerül előtérbe. A Márton Áron-hagyaték szorgalmas kutatója, dr. Marton József egyháztörténet professzor a Mentor Kiadóval szövetkezve a szellemi munkás Márton Áront kívánja a szélesebb közönségnek megmutatni. Valamelyest ismertek ugyanis a nagy püspök egyes írásai, körlevelei, néhány válogatás jelent meg munkáiból. De még a korabeli lapokban megjelent írásai sem mind ismertek, s még kevésbé a különböző alkalmakkor elmondott beszédei – amelyek pedig hírnevét megalapozták, amelyek miatt keresett (egyetemi) szónok lett Kolozsváron, de a Népszövetség gyűlésein és más rendezvényeken is. Márton Áron igényességére jellemző, hogy minden beszédére külön készült, olvasott, jegyzetelt, majd megírt szövegét többször átolvasva javítgatta – minderről e kötet szövegei kapcsán is tudomást szerezhetünk a kötet összeállítójának jegyzeteiből.
A Márton Áron írásait közlő kötet tehát nem attól érdekes (nem csak attól), hogy egy kortanú, egy rendkívüli ember, egy főpap szövegei ezek. Márton Áron kiváló és tehetséges publicista volt, akinek eddig ismert, lapokban s gyűjteményekben megjelent cikkei érdekesek, olvasmányosak, jó stílussal megírtak. Nem kell elnézéssel és megértéssel kezelni írásait mint egy emberségében, cselekedeteiben nagy, de mondatszerkesztésében botladozó, csupán jó gondolatai miatt figyelemre méltó egyházi személyiségét. Márton Áron, ha hivatása nem a püspöki hivatal felé vezette volna, s főleg ha nem olyan történelmi korban kellett volna helytállnia, amilyen Erdély 20. százada volt, kétségtelenül egyik jelentős (egyházi) írónk lett volna.
A házasságról, családról e kötetbe összegyűjtött beszédei is meggyőznek erről. Nemcsak gondolatai, a mögöttük álló egységes világkép, a szavak által közvetített értékek figyelemre méltóak, hanem az írások, beszédek felépítése, szerkezete, egész retorikája. E kötet nem állítja azt, hogy a témában a szerző minden írását, beszédét sikerült megtalálnia, egybegyűjtenie és közölnie: ez a könyv s a sorozat készülő további darabjai azt tűzik ki célul, hogy Márton Áron gondolattárát s retorikai teljesítményét szélesebb körben teszi ismertté. Hogy az erdélyi ember ne csak nevét ismerje, hanem valódi értékét, fellelhető művei alapján.
A házasságról, párkapcsolatról, családról, nő-férfi viszonyról vallott nézetei a katolikus tanítás nyomvonalán haladnak, de ez nem egyszerű doktrinális hűség, hanem a személyes meggyőződés hangja, a legtiszteletreméltóbb és legkövetkezetesebb konzervatív értékek képviselete. „A házasság két személynek egészen intim és felelős én-te közössége. Ez a közösség pedig abban jellegzetes, hogy férfi és nő egymásra vannak utalva nemcsak fiziológiailag, nemcsak nemző vonatkozásban, hanem szellemi-erkölcsi területen is, az életfeladatok minden vonalán. Ez az a közösség, amikor személy adja át magát személynek, fenntartás nélkül és örökre. Mert tárgyakat lehet használhatóságuk tartamára birtokba venni, de személyt csak örökre.” „… a felbonthatatlanság csakugyan következik a házasság rendeltetéséből. (…) Nem az volt Isten gondolata, hogy benne egyéni apró érdekek kielégítésére adjon keretet, hanem a teremtés nagy tervének, az életnek a folytatása.” „… miként a nemzés a házastársak együttélését követeli, úgy követeli a nevelés, ugyanazon a címen, ugyanazzal az erővel a szülők együttműködését. Elvált szülők gyermekeinek nem az a legnagyobb szerencsétlensége, hogy bitang jószágként barangolnak küszöbről küszöbre, hogy az otthon bensősége és melegsége nélkül didergős lesz a lelkük, hogy két versengő szülő kényeztetése közepette elsatnyulnak, hogy éppen az így élő szülők rontanak le benne minden lendítő erejű hitet, hanem az a tragikumuk, hogy hiányzik az apának és anyának az az együttes ráhatása, ami nélkül egyensúlyozott ember nagyon nehezen, keserves fizetségek árán lehet.”
Ugyanakkor realista, szókimondó, sőt, humorérzékről is tanúságot tesz. „Fel szokták tenni a kérdést, hogy pap vagy szerzetes milyen címen beszél a házasságról? A kérdés lényegét nem egészen komolyan gondolják, de a hanghordozásban kétségtelenül sok szemrehányás és tiltakozás van: hogy beszélhet a házasságról az, akit fogadalma elzár a házasság gyakorlati megismerésétől. Hogyan adhat tanácsokat, milyen jogon hangoztat a mások számára kötelező, nyűgös parancsokat, mikor a házasság igazi természetét, nehézségeit, megegyezését vagy ellenkezését a való élettel éppen a pap a közvetlen átélés hiánya miatt nem ismerheti? De hát mi, papok ezzel úgy vagyunk, mint a többivel: megszoktuk, hogy a világ különböző címeken tiltakozik illetékességünk ellen, s mi ennek ellenére makacsul beszélünk, illetékességünket bizonyos vonatkozásokban csökönyösen viseljük. Egyik ilyen vonatkozású kérdés a házasság is. Beszélhetünk róla, mert az illetékességgel szemben nem lehet helytálló kifogás a közvetlen tapasztalás hiánya. Az orvos ismertet, sőt, kezel betegségeket, amelyeken ő maga nem esett át, a jogász tárgyal és megítél bűntényeket, melyeket nem követett el, a műkritikus véleményt mond a műalkotásokról, melyeket nem alkotott, sőt, nem is tudna létrehozni.”
E néhány gondolat s a kötetből vett idézet talán kellő mértékben ízelítőt adott a szónok Márton Áron szófordulatairól, mondatairól, elveiről. Az olvasót talán máris érdekli, mit mondhat az intim szférán kívüli világról. Mert szerzőnknek jellegzetes, erőteljes és véka alá nem rejtett véleménye volt a világ nagyon sok dolgáról: szociális igazságosságról, emberi méltóságról, kisebbségi életről, a vallási-világi számtalan kérdéséről. Várjuk hát a gyulafehérvári főegyházmegye és a Mentor Kiadó közös vállalkozásának további, Márton Áron szellemi hagyatékát feltáró darabjait.