[Látó30 - 2020. január]

---

Nekem, akinek csak annyira futja,
hogy azt felfogjam, amit két szememmel
nappal látok, most sötétségre szokva
kell keresnem téged szürke november

alján, ahol életem és halálod
egyet akar, együtt csöndben maradni.
Valótlan megszabadultál, az álmok
élén vágtatsz s nemléted vagy parányi

túlléted nyelvén szólsz: csak aki nincs már,
az mondhatja meg, mi itt az igazság
a földön s a szóra bírt angyaloknál.

Nem maradhattál itt, elátkozott hely
ez a tájék, úgy lejtenek a pályák,