Ad notam: Petőfi: Ez a világ amilyen nagy…

Ez a világ ahogy tágul,

a tágulás pora ráhull;

de ha már nem is tágulhatna,

az a világ vége volna!

Kellett Isten a kezdethez?

vagy minden csakúgy keletkez-

ett magától? Ki érti meg

a semmiből lett életet?

Te vagy a nap, én egy bolygó,

vándor koldushoz hasonló,

vagy inkább rablólovaghoz.

A világűr szerencsét hoz.

Te vagy az űr, de mégis vagy,

létezésed hite higgadt

bölcsességgel ajándékoz

meg, fényt kever az árnyékhoz.