SZEMÉLYEK

Sir ARTHUR CLARE
Sir RICHARD MOUNCHENSEY
Sir RALPH JERNINGHAM
HENRY CLARE
RAYMOND MOUNCHENSEY
FRANK JERNINGHAM
SIR JOHN, plébános
PERSELY, walthami molnár
HIÚ, edmontoni kovács
DÁKOS
NYEGLE, fogadós
BRIAN
RALPH, Brian szolgája
HILDERSHAM FRÁTER
BENEDEK
KULCSÁR
COREB, szellem
FABEL, a víg ördög
LADY CLARE
MILLISCENT
FEJEDELEMASSZONY
HARANGOZÓ
Apácák és kísérők
PROLÓGUS

Egy kis csöndet, kedves barátaim,
Hogy élvezhessétek ki éber ésszel
Mindazt, ami a színpadon folyik;
Hogy elcsituljon minden mormogás,
Édes varázslattal veszünk körül:
Ha készek vagytok meghallgatni csöndben,
Hogy mi a tárgya mai darabunknak,
Kérlek, figyeljetek.
Peter Fabel híres-neves tudós volt,
Bár elfelejtették később az írók.
Middlesexben született, ott is élt,
Hét mérföldnyire sem szép városunktól.
Mert bűvészkedéssel szerezte hírét,
Edmontoni víg ördögnek nevezték;
Ha kételkedne valaki e névben,
Edmontonban még frissen él ma is,
A helybeli ódon templom falába
Építve láthatjuk emlékkövét,
És széltében beszélik még a csínyt,
Hogy lóvá tette egykor ördögét.
Képzeljétek el most: elhagyta Cambridge-t
És szülőföldjén elvonulva él;
Így lássátok: a gyászos képü éj
Sötét leplét vetette a világra,
S amíg ő csöndes ágyban a napi
Agymunkától fáradtan elpihen,
Ütött végső órája, és a szellem,
Akinek hosszú évekig parancsolt,
S ki gyakran vitte őt a levegőben
Cambridge s e város közt egy perc alatt,
A vele kötött szerződés szerint
Eljön, hogy követelje tartozását.
(Elhúzza a függönyt)
Nézzétek nyugtalan fekvőhelyén,
A végzet órája ketyeg fejénél,
Bús sóhajok közt figyeli szobáját,
Ott áll mellette bűvös széke is,
Melyben titkos varázsigéivel
Az ördögöt is igájába hajtja.
Jó kedvvel nézzétek mesénk, ne zordul:
Tragédiánk komédiába fordul. (El)

ELŐJÁTÉK

(Az óra üt, miközben Fabel mindegyre körülnéz és föl-fölemeli karját)
FABEL E végzetes harangszó mit jelent?
Borzongató iszony szorítja szívem!
Felborzolódik hajam, s égnek áll,
Akár disznó hátán a sörte.
(Jön Coreb, egy szellem)
COREB Kelj fel, Fabel, mert most elviszlek innen
Egyenest a pokolba.
FABEL Haha,
Mért ébresztesz föl? Te vagy az, Coreb?
COREB Én hát.
FABEL Jól ismerlek: a házőrző kutyák
Tompán  nyüszítenek, ha erre jársz,
Elrémül tőled a fény, és kihuny,
És megbomlott, viharos éjszaka
Jelzi, hogy ördög rontja a leget.
COREB Kész vagy, hogy indulj?
FABEL Hová? Mi végre?
COREB Gyerünk, tudós, az én időm lejár:
Mennem kell, add meg hát a tartozásod.
FABEL Mi volna az?
COREB Tenmagad, Fabel.
FABEL Ne hallja meg szavaidat az éj,
Nehogy vágtában rohanjon el innen,
S meglássa nyomoromat a világ;
A földgolyó súlyával sújts le inkább,
S egy kis veréb a csőrével csak annyit
Csípjen belőle le, amennyit elbír,
Hogy ekképpen fogyjon naponta terhem,
S remélhessem, hogy egyszer majd felállok.
COREB Nem szerződtél velem szabályszerűen,
Nem írtad alá véreddel neved,
S a pokolban nem jegyezték-e fel?
FABEL Mért jössz ily mord és rettentő alakban,
Nem meghitt külsőddel, szokás szerint?
COREB Uraskodásod ideje lejárt,
Személyed és tudásod most enyém.
FABEL Coreb, te mérges, türelmetlen ördög,
Fontos dolgom van még egy jó baráttal,
Az én ügyem halaszd későbbre, kérlek.
COREB Egész világ kincséért sem teszem.
FABEL De amíg el nem hagytam e világot,
Egy-két dolgom még hadd végezzem el,
Te pihenj addig itt, ezen a széken.
COREB Jól van, Fabel. (Leül)
FABEL A lélek, amely éppen annyit ér,
Mint megváltójának szent, drága vére,
A tudástól buzdítva, mely az embert
A szellemvilág felé ösztökéli,
Poklok mélyére juttathatja őt,
Ha gőgjében többet próbálna tudni,
Mint tudni kell!
Ezért vetett le angyalokat Isten.
Határtalan tenger a Tudomány,
Ha valaki tovább akar hajózni,
Mint józan esze, jó kormányosa
Vezethetné, iránytűjét veszítve,
Oly mély, veszélyes örvényekbe süllyed,
Hogy már nem is láthatja az eget;
Minél inkább igyekszik kikötőbe,
Biztos parttól annál messzebb kerül.
Aki a rossz mélységeit kutatja,
Nem Isten lesz, csupán az ördög fattya.
COREB Nos, elvégezted, Fabel?
FABEL Igen, jöhetsz már.
COREB De nem tudok.
FABEL Nem tudsz? Milyen hamiskodás ez?
COREB Derék Fabel, segíts.
FABEL Egész világ kincséért sem teszem,
Hacsak nem engedsz hét évet megélnem
A napig, mikor eljössz újra értem.
COREB Megadom, Fabel.
FABEL Esküdj meg, ronda ördög!
COREB A pokolra: oldozz fel, és nem érek
Hozzád, amíg hét év le nem telik.
FABEL Elég, felállhatsz.
COREB Álljon bosszút a tudományod!
Élj s ronts meg minden tisztát, jót, nagyot.
Ördögöt ember így be nem csapott.
Nem tart örökké az idő a földön,
Mint Phaethón tüze. Én visszatérek
Pokoli otthonomba, ám jegyezd meg:
Nincs semmi trükk, ha hét éved letelt,
Coreb pokolba cipeli Fabelt. (El)
FABEL Vitánk így véget ért. Te menj, szegény,
Az ördögökhöz, emberekhez én. (El)

ELSŐ FELVONÁS

1. SZÍN

A György fogadó Walthamben
(Jön Sir Arthur Clare, Dorcas, felesége, Milliscent, lánya,
az ifjú Harry Clare, a férfiak csizmásan, a nők köpenyben.
Nyegle, a György kedélyes fogadósa, eléjük jön)
FOGADÓS Isten hozott, jó lovag, a walthami György fogadóba, szabad birtokomba, ingatlanomba, tulajdonomba és vagyonomba. Madame, szobám Homérosz és Íliász az ilyen helyiségek között, egy sincs benne a négy elemből, a városon kívül építettem, és nem is iszom holmi lőrét. Isten hozott, fikarcnyi lányka! Hm? A jó norfolki herceget szolgálom.
CLARE Nagyon köszönöm, Henceg gazduram.
Jól megy itt neked.
FOGADÓS Megfelelően, itt senki tatár vagy széltoló nem fújja meg a heréltedet, galád, büdös lábuk van a gazfickóknak, de nem is izzadnak az ágyneműmbe. Lovagok és lordok ittak a házamban, áldom érte a sorsot.
HARRY Kérlek, bűnös lelkű, jó kocsmáros, szólj Rontónak, a lovászodnak, hogy lássa el jól a heréltemet. A fene az ilyen hajszába!
FOGADÓS Szent Dénesre, a herélted megjárja magát teher nélkül, és lehűti a lábát a gazdája kedvéért. Szent György testére, csuda nagy kedvem volna egy kis őzhúst csenni, mikor jártál az erdőben?
HARRY Eredj már, te romlott pacalleves! Gyere húgom, hadd segítsek.
CLARE Gazduram, nem jött meg Sir Richard Mounchensey, ahogy megbeszéltük, mikor utoljára itt ebédeltünk?
FOGADÓS Még nem mutatkozott a lovag. – Hű, van itt egy futár üzenettel, azt mondja, hipp-hopp itt lesz egykettőre.
CLARE Jól van, gazda, menj, szólj, hogy hozzanak reggelit.
FOGADÓS Lovag, szavad asszonyi erővel hat, lever a lábamról, a konyha hitvány légkörébe von. Mint bátor katona, úgy vonulok el, farkasszemet nézve az ellenséggel, vagy mint udvaronc, aki nem mutathatja hátsó részét a fejedelemnek; lelépek, hogy megismerjem a vádakat és vallatókat, mert a jó norfolki herceget szolgálom. (El)
CLARE Hogy vagy asszonyom? Nem vagy fáradt, madame? Gyere, bizalmas beszédem van veled. Milliscent lányomnak nem kell hallania.
MILLISCENT Jaj, sugdosódnak, bár javamra lenne!
Különös félelem tör most szivemre.
CLARE Találkozónk van Mounchensey lovaggal,
Hogy lányunkat örököséhez adjuk.
DORCAS Elintézett dolog.
CLARE Két tél múlt el, mióta megszerette
Egymást e pár, s csupasz kezük először
Összetapadt ifjonti nedvesen…
Annyi ideje, úgy tudom.
DORCAS No és?
CLARE Lányunk ma vesztené el a nevét,
És címerünket a Mounchenseyébe
Olvasztaná; ma teljesülne be
Az a jegyesség kettejük között.
DORCAS Így tudom én is.
CLARE De keresztek is állnak ám az útban,
Itt Walthamban, az apátságban is,
Chestonban is van, és bajt hoz reánk,
Ha elmegyünk mellette ima nélkül.
E nász útját is gond keresztezi,
És ők ketten kísértetként bolyongnak
Kemény szívű tervek körül az éjben.
MILLISCENT Ó, Istenem, hogy érti ezt apám?
CLARE Lásd, asszony, az a feslett vén lovag
Túlköltekezett évi jövedelmén,
Mert víg karácsony volt neki az év.
A kémény orrlyuka ma is dugig van
A füsttel, mely tubáknál is erősebb;
Sólymai legjobb kutyáit eszik fel,
Rossz korcsai agártetemen élnek.
És ráadásul hallottam, hogy öccse,
Ki pulykát árul, megcsapolta azzal,
Hogy tengeren nagy veszteségek érték,
Ami, hidd el, nagy semmi igazában.
Hát gyenge lábon áll, azt súgja minden.
Meglátod még, hogy elpályázik innen.
MILLISCENT Rút árulás ez szívem ura ellen.
Hamar jön az aszály a szerelemben!
DORCAS De hogy hárítsuk el e nász veszélyét?
CLARE Megvan a tervem, tudom, mily ürüggyel
Fogom felbontani a mátkaságot:
Azt mondom majd, meggondoltam magam,
Nem akarom a lányom férjhez adni,
Hanem a chestoni zárdába küldöm,
MILLISCENT Én szerencsétlen!
CLARE Ahol jámbor apáca lesz belőle,
MILLISCENT Inkább tegyenek sírba!
CLARE Hogy szépségét buzgó imákba ölje.
MILLISCENT Hagyjam el inkább mint bűnös leány
Anyámat és apámat!
CLARE Hogy tetszik ez a terv?
DORCAS Kitűnő, ámde szándékod szerint
Örökre ott maradna?
CLARE Örökre ott? Haha, micsoda tréfa!
Egy szűz náluk maradhat próbaképpen
Tizenkét hónapig és egy napig.
Ott tölt a lány vagy három hónapot,
Míg összeütök egy szép házasságot
Ifjabb Jerminghammel, az erdei
Sir Ralph Jermingham jókedvű fiával.
Mounchenseyvel, úgy hiszem, jönnek ők is.
DORCAS Meglátszik, hogy szereted gyermekünk;
Helybenhagyok mindent, amit akarsz.
(Mindketten el)
MILLISCENT Helybenhagysz mindent! Úgy is kell, no, jól van,
A szerelem égben van és pokolban.
Drágám, előbb sirathatod halálom,
Mint szíved engem hűtlennek találjon. (El)

2. SZÍN

Ugyanott
(Jön Nyegle)
FOGADÓS Lovászok, szájas csirkefogók, vegyétek kezelésbe a lovagok és kérők lovait, és szállásoljátok el a tisztelt gebéket, friss vizet kapnak nálunk, és gondoskodtam tiszta bilikről. Indulás, jönnek!
(Jön Sir Richard Mounchensey, Sir Ralph Jerningham, az ifjú Frank Jerningham, Raymond Mounchensey, Peter Fabel és Dákos)
FOGADÓS A sors legyen szíves kulcsára ezeknek a gangos puritánoknak, a garas lovagjainak.
MOUNCHENSEY Adja meg Isten, derék gazda.
JERNINGHAM Köszönjük, Nyegle gazda.
FOGADÓS Pisztolyos ládikám van a szobában, görög és latin golyók a pisztolyaimban, hadd csípjek bele a horpaszotokba, hőböri nagyeszűek, és fújjak egy kis levegőt a borjaitokba, hogy dagadjanak nagyra. Hűnye, saját levesembe köpök, félre a bogarászással és ortográfiával, a jó norfolki herceget szolgálom. Dákos, Titere tu, patulae recubens sub teguine fagi.
DÁKOS Hát, gazdám, ámbátor Dákos némileg divatjamúlt, még mindig az egyetlen pengéje kegyelmednek. Fene éles gyomrom van, fölszeletelnék egy jó reggelit.
FOGADÓS Meg is kapod mindenfajta huzavona, engedély és instanciázás nélkül. A csudába! Ismerjük mi a vadászati tilalmat és a szélrózsát.
DÁKOS A jó norfolki herceget szolgálod még?
FOGADÓS Még, és még, és még, fiú, a jó norfolki herceget szolgálom.
(Fogadós és Dákos el)
(Jön Sir Arthur Clare, Harry Clare és Milliscent)
JERNINGHAM Ó, Sir Arthur Clare!
CLARE Ki ez az úr? Nem ismerem.
MOUNCHENSEY Ez Fabel mester, cambridge-i tudós,
Fiam kedves barátja.
CLARE Örvendek, hogy megismerem, uram.
FABEL Köszöntöm, uram, tekintsen hivének
Mounchensey úr kedvéért.
CLARE Érette? Én miattam
Meg is gebedhet már e pillanatban.
Egy szóra, Sir Ralph Jerningham, ha tetszik.
RAYMOND Úgy tűnik, apád görbén néz reám.
Mondd, mért vagy szomorú, szerelmem?
MILLISCENT Nem, drágám, nem vagyok:
Növelik a szerelmet a bajok.
CLARE Együnk, aztán beszéljük meg a dolgot,
Amiért összejöttünk e napon;
Legyen belőle majd lakodalom.
MILLISCENT Hogy kedvesem kijátszod, fáj nagyon.
FRANK Raymond Mounchensey, vidulj fel, barátom,
Erre a napra vársz régóta már.
RAYMOND Adná Isten, hogy boldog is legyen!
JERNINGHAM Ez nem változhat. Légy vidám, legény!
FABEL Ez nem is változik. Raymond, ne csüggedj!
Reményeid útjába bármi álljon,
Ne búsulj: elhárítja tudományom.
(Mind el)

3. SZÍN

Ugyanott
(Peter Fabel egyedül)
FABEL Öreg Mounchensey, szénád rosszul áll:
Nagyúri költekezésed miatt
Nem sokat ér a rokonság veled.
Így hát minden ígéret ellenére
Nem adja lányát Clare mégsem fiadhoz,
Csupán azért, mivel a jövedelmed
Nem biztosíthat oly özvegyi díjat,
Mint a vagyonos Jerningham fia?
Az álnok róka fel is bontja most
A jegyességet kettejük között,
S a kertben tervezgetnek összebújva
Az ősz szakállú vének. Nem igaz?
Raymond Mounchensey, Cambridge-ben nem együtt
Olvastuk a szabad művészetet,
A metafizikát, a bölcselet
Legmélyebb titkait és mágiát?
A Szent Péter tornyának magasában
Hány mélabús éjt virrasztottam át!
S azért jöttünk szülőföldünkre vissza,
Hogy elveszítsd a lányt, akit szeretsz?
Olyan kavargó ködbe zárjuk Envillt,
Amilyen még nem szállt gőzös mocsárból;
Ware-nél magasra emelem a tengert,
S Stratford hídjáig húzom el a lápot;
Nem hagyok szarvast Waltham erdejében,
Szétszórom a mezőkön, mint a bárányt.
Ha szembeszáll velünk emberfia,
Az ördöggel kell majd megvívnia.
(Jön Raymond, Frank Jerningham és Harry Clare)
De jön Raymond, szomorúan, letörve,
S az aranyifju, akinek a lány jut.
FRANK Raymond, ne légy oly zordan ünnepi:
Nyerd vissza régi kedved, légy megint
Friss, mint a reggelt hirdető kakas,
Pajkos, mint egy kölyök, olyan derűs,
Mint a jókedv maga.
Én átérzem a te örömödet;
A te szívedben csak tőled jöhet.
RAYMOND Jerningham, bárki mondta volna ezt
Rajtad kivül, olyan fagyosra hűlne,
Akár a rideg északi szelek
A tél arcán.
Mert tőled jön, hatással van szivemre;
Ám hangzott volna el ez a hamis szó
A más ajkáról, bárki emberéről,
Hitelt is érdemelne tán fülemben,
De tőled nem.
FRANK Ha jól értettem, gazember vagyok.
Ej, rejtvényben beszélsz barátaiddal?
HARRY Fordulj felém a régi szeretettel,
Amellyel hátba vágtál, hogy köhögtem,
Meg is könnyeztettél gyerekkoromban,
S szembekötősdink óta annyiszor;
Hadd szökdössek, kacagjak és daloljak,
Bolondozzam veled.
Anyja galambját játssza Cupido:
Csak így szeretlek, légy a kis bohó.
FABEL Ej, te vadóc! Frank, biz ez csúf dolog:
Asszony került, s tőlünk eltitkolod?
Hát suttyomban intézted az ügyet,
Fösvénykedsz a baráti szeretettel?
FRANK Hogy én? Mi a csudát láttok ti rajtam,
Hogy házasemberhez hasonlitok?
Megkopaszodtam? Cingárabb a lábam?
Gazember legyen a nevem, ha erre
Gondoltam. Hálósipka van e rajtam?
A térdem megroggyant? Mi jele annak,
Hogy házasodni készülök, no mi?
RAYMOND Te, házasodni? Várj, hadd nézzelek meg.
Ki mondta rólad, hogy csirkefogó vagy?
Hogyan szerezted ezt a csúf nevet?
Mily társaságba csöppentél, gazember?
FABEL Te kapod, uram, nőül Milliscentet.
Eljegyzését most intézik a kertben,
Özvegyi díja megvan, és a vének
Dagadni látják már erszényüket;
Hogy Mounchenseyt elhárítsák az útból
A tervezett házasság érdekében,
Chestonba küldik a szép Milliscentet,
Próbaidős apáca lesz belőle.
Ne nézz úgy, házasságod kész dolog.
FRANK Raymond Mounchensey, mint igaz barátod
Átérzem most én is fájdalmadat.
Ami szép Milliscentet illeti,
Egy árva szóval sem kicsinyelem le
Angyali báját, ám te is tudod,
Essexben él a szent, akit imádok.
Hol értük meg a szertelen tavaszt,
Hogy dévajul, mókázva kinevettél,
S kifiguráztad tréfásan szerelmem?
Hány szomorú, ernyedt nyáréjen ittam
Sóhajok közt a földről harmatot,
És ébresztgettem a fülemülét,
Fölvertem a rétről a kis pacsirtát,
Mikor ideje sem volt még a dalnak!
Siralmaimmal raktam meg a percet,
Úgy, hogy a lassan múló, súlyos órák
Nehéz koloncként csüngtek a napon.
Jó Mounchensey, szerelmemet soha
Más nő szépsége nem kötötte le,
S mintsem ily igaz, hűséges barát
Tiszta szívű szeretetét kijátsszam,
Soha szépséget ne lásson szemem,
Forduljon tőlem el a szerelem.
FABEL Frank Jerningham, te nagyszívű fiú vagy,
S ha nem is tanítványom volna, róla
Azt mondanám, oly finom úriember,
Oly nyílt, egyenes lélek, amilyen
Kevés van Angliában, olyan ember,
Ki megérdemli szeretetedet.
De, nemes Clare, azt kell tisztázni még,
Hogy a Mounchensey becsülete mit nyom
A te becsűlésednek mérlegén.
HARRY Raymond Mounchensey, megismertelek,
S ha nincs köztünk, kinek szeretetét
Legtöbbre tartom, és kinek a lelkét
Jobban szeretem, mint Mounchenseyét:
Nem ismertem még senkit életemben,
Ki eszével s nemes természetével
Húgom szerelmét így megérdemelné.
Mivel a dolog ilyen útra térült,
Apámmal nyíltan nem dacolhatok;
De hogyha hozzá kívánsz menni éjjel,
Lovaimon nyereg lesz, nyitva vár
Az istálló, használd tetszés szerint.
Ha tisztes házasságra elnyered,
Adjon az ég sok örömöt neked.
RAYMOND Fel hát! A sors hiába fenyeget:
Igaz baráttal bukni nem lehet.
FABEL Elrendeződik a dolog,
Ha ész, erő, tudomány összefog.
Szellemeim oly táncot járnak éjjel
Egész uton a totnami keresztig,
Hogy a málhás gebe ledobja terhét,
S az erős sövény alig tartja vissza;
A fejőlány a sajtárt felborítja,
S az edény messze elgurul a porban;
A pajkos londoni kisinasok,
Akik vigadni mennek falura,
Eltévednek, s árokban lökdösődve
Ordítoznak, és egymást csépelik,
De útjukat az éjben nem lelik.
RAYMOND Mondd el a terved, s amit tenni kell,
Hogy ne maradjon majd el a siker.
(Mind el)

MÁSODIK FELVONÁS

1. SZÍN

Waltham. Persely háza
(Jön Persely, Sir John és Hiú)
PERSELY Egészségére, jó Sir John! A nyavalya rontson ki, Hiú, töltöd magadba az italt, már meg sem állsz a lábadon. Mi a szösz, vízimalom az agyad, hogy folyton forogjon?
HIÚ Filiszteus róka a söröd, Persely, tüzes a farka, zsiványság tőled, hogy korsószámra itatod velünk késő este.
SIR JOHN Walthami Persely szomszéd, és jó edmontoni kovács, Hiú, mivelhogy kettőtök közt lakom Enfieldben, ismerem én mindkét sör ízét, jó mind a kettő, csuda jó. Hajh, széna, szalma, halandók vagyunk mind, éljünk, amíg meg nem halunk, vigadjunk, és ezzel kész.
PERSELY Jól mondja, Sir John, kegyelmed még mindig a régi, de a víz is ugyanúgy folyik, koma?
HIÚ Vulcan zsivány ennek, Sir John, hajtsa fel, hajtsa csak fel, Sir John, úgy ni, Sir John. Pár év múlva, ha úgy akarja Isten és a sors is, részegre iszom magam kegyelmeddel, hát így van ez, adjon Isten jó egészséget; esküdjek meg, hogy szeretem kegyelmedet?
SIR JOHN Semmi eskü, semmi eskü, jó Hiú szomszéd! Meglocsoljuk a szánkat, és megöleljük egymást; szép csöndesen kortyolgatunk, megörvendeztetjük a szívünket, a májunkat és eszünket, az eszünket is, jól jegyezd meg, mert hajh, halandók vagyunk mind, éljünk, amíg meg nem halunk, vigadjunk, és ezzel kész.
PERSELY De az előbb arról beszéltünk, hogy egy kis szarvashúst lopunk, hová megyünk érte?
SIR JOHN Az erdőbe, Persely szomszéd, Brian, a bolond vadőr erdejébe.
HIÚ A francba! Megkenegetem azt a vadőrt.
PERSELY Igazán, mindig részeg vagy, mikor szükség van rád.
HIÚ Még hogy szükség van? A francba, mindig szükség lesz rám, ameddig vas van Envillben.
PERSELY Tisztelendő uram, mit gondol, jöhet a kovács ilyen pityókosan?
HIÚ Még hogy mehetek-e? Megyek én, ha Waltham minden szarvasa bőg is rám.
SIR JOHN Az a baj, jó Persely szomszéd, – szeretném látni, hogy a hold már éjszakát mutat, – egy keskeny híd van a helység és az erdő között, – az esze helyre billen éjszakáig, jöhet ő is, jöhet, jó Persely szomszéd. Csak Nyegle gazda kell még nekünk, a walthami György fogadósa, ha ő itt van, teljes a csapat. Ni, jön is már a derék gazda, a norfolki herceg embere! De még hogy, még hogy! Hajh, széna, szalma, halandók vagyunk mind, éljünk, amíg meg nem halunk, vigadjunk, és ezzel kész.
(Jön a Fogadós)
FOGADÓS Hej, kasztíliai dialógusok! Még beszélgettek, fiúk? Molnár, állod a versenyt? Kovács, látom a szemeden, hogy genfi nyomtatványt olvastál, de vígan megyünk az erdőbe, hogy szarvast lopjunk a királytól. A megadott időben megkereslek titeket, most lovagok és ezredesek vannak a házamban, és el kell látni az éheseket. Ha szétfutunk az erdőben, akkor az enfieldi templom oszlopcsarnokában találkozunk, megfelel?
PERSELY Jó, de mi lesz, ha elkapják valamelyikünket?
HIÚ Az Úristen kiváltja majd.
FOGADÓS Nem úgy, a himpellér vadőrök barátaim és jó embereim. Kilenc óra! Legyetek bátrak, kis Gógmagógok, nem tartok én Hartford megye semmilyen bírájától. Lesz egy szarvasbikám, mielőtt meghalok, megölök egy szarvastehenet, amíg élek; tartsátok egyenesen és keményen az íjat. A jó norfolki herceget szolgálom.
HIÚ Nagyszerű! Hohohó, koma!
SIR JOHN Nyugalom, Hiú szomszéd. Ez egy bugris, látod, falusi bugris, tudatlan bugris, de jó cimborái vannak, éljünk hát vele! Hajh, széna, szalma, halandók vagyunk mind, éljünk, amíg meg nem halunk, vigadjunk, és ezzel kész. Gyere, Hiú!
HIÚ Jó éjszakát, Waltham… Hohohó, koma!
(Mind el)

2. SZÍN

A György fogadó
(A lovagok és urak visszajönnek a reggelitől)
MOUNCHENSEY Nem úgy van, Clare, nem értem az egészet.
Egész idő alatt
Azzal etettél, mennyire kivánod,
És most azzal jössz, hogy még sincs inyedre?
CLARE Ajánlatod nem felel meg nekem,
És földed sem szolgál biztositékul,
Annyi adósság nyomja birtokod.
MOUNCHENSEY Túl jó neked, lovag, azt is tudod,
Nem én főztem ki ezt vagyonodért,
Te eszelted ki, tudja asszonyod.
LADY Így volt, férjem, egy szava sem hazugság.
CLARE Fogd be a szád, szipirtyó!

MOUNCHENSEY Hozzájárultam örömest, azért is,
Mert úgy véltem, annak köszönhetem,
Hogy szeretsz engem és a fiamat.
Eljárhatott házadba szabadon,
De lányoddal nem bánt illetlenül,
Csak úgy, ahogy úriemberhez illik.
És oly nyomorúságba nem jutottam,
Hogy ajtómat bezárjam, biztosítlak.
CLARE Ne erőltesd, Mounchensey: a fiad
Az én lányomnak nem megfelelő férj.
MOUNCHENSEY Tudd meg, Clare, oly jó s tiszta ez a vér,
Mint a legjobb csöpp, mely benned kering;
Te bármilyen alávaló vagy is,
E lány, szép és erényes gyermeked,
Felér Kelet legdrágább ékkövével,
Mely szépségét s fényét megőrzi mindig,
Legyen gazdája bár rabszolga csak.
CLARKE Utolsónak maga maradt nekem,
Elküldöm hát Isten szolgálatára.
MOUNCHENSEY Megtennéd ezt, uram?
CLARKE Meg, uram, megteszem, hiszen enyém.
MOUNCHENSEY Szegény leány!
(Félre) Kárhozz el, átkozott pénzeddel együtt!
CLARE Mounchensey, sosem lesz tiéd a lányom.
MOUNCHENSEY A tiéd sem lesz úgy, ahogy szeretnéd.
CLARE Mit akarsz tenni?
MOUNCHENSEY Mindegy, legyen csak így.
Amit teszek, fel is dühít talán;
Kijátszottál, hát Isten angyalára,
Majd megtudod.
CLARE Nekem ne ugrálj!
MOUNCHENSEY Neked, te hitvány? Semmiért a földön…
Nem mondok többet, ám lesznek nehányan,
Kiknek a vére forróbb a mienknél,
S ha ránk csapnak, bánhatjuk mind a ketten
E bolond szóváltást. De, Harry Clare,
Felrúgta bár barátságunk apád,
Téged, nemes fiú, tovább szeretlek.
LADY Ó, jaj, szeresd is!
Te meg töltsd meg hírünkkel a világot;
Jobbat tőled nem is vártam soha.
FABEL Reméltem, hogy kor és tapasztalat
Inkább türelmet diktál szíveteknek,
Mintsem ily féktelen, vad indulattal
Fröcsköljétek le egymást; ám hiszem,
Az ő barátságuk sokkal szilárdabb,
És szelídebb tűz fűti lelküket,
Semhogy konok apák dühe miatt
Egymásnak esnének nyilvánosan…
Amíg goromba kézzel a világ
Be nem mocskolta modorotokat,
Szeretet volt bizonnyal szívetekben;
Mert régtől mindig kedves volt, meleg,
Haljon meg szépen, ne düh ölje meg.
RAYMOND Cudar világ, leprával tölti meg
A lelket, melyhez szennyes sara ért!
Sir Arthur, oly hegyes sarkantyuval
Döfködted, melyet nehéz elviselni.
De bármint fáj, van orvossága ennek:
Az ember végül a kényszernek enged.
MILLISCENT Legyek tizenkét hónapig apáca,
Hogy törje meg a lelkem ez az élet,
S egy év multával tűrjem el a férjet.
Raymond, a szívem egy vágy hozza lázba:
Legyél te szerzetes, ha én apáca.
Apám, Jerningham nem lesz soha vőd,
Megtébolyodom még a nász előtt.
CLARE Jöjj, asszony, lóra, s készülj fel, te lány;
Megesküdtem s ha élek, szavam áll:
Az éjszaka már Chestonban talál.
(Clare, a Lady és Milliscent el)
MOUNCHENSEY Raymond, gyerünk! Úgy látom, nem szeretnek.
Álnok gaz, minden pénzeddel gebedj meg!
FABEL No, Clare uram, így fordult hát az ügy:
Milliscentedből apácát csinálsz.
De mi, uram, megfúrjuk ezt a tervet:
Maradj békén, és légy nézője csak:
Küldd el a lányt Chestonba, hogyha tetszik,
Elszalajtok néhány jó cimborát
A kolostorba, hogy a jó apácák
Szökdössenek, mint forrásnál az őz,
S a főnökasszonnyal együtt bakot
Ugorjanak, pucéron, csak egy ingben,
Míg jó kedvükben a cselédek is
Kuncogva csujogatnak,
Csiklandozzák a kerge lányokat,
Dobognak, vinnyognak, egymásba csípnek. –
Nem üt el a lánytól a rossz apa,
Hamarabb lesz az apátnőn gatya.
(Mind el)

3. SZÍN

Ugyanott
(Jön Harry Clare, Frank Jerningham, Peter Fabel és Milliscent)
HARRY A legrosszabb elmúlt, húgom, ne izgulj.
FRANK Szegény, kijátszott Raymond! Istenem!
Mikor a zsenge lélek ennyi szennyel
Találkozik, az árva szerelemnek
Fájdalmában el kell némulnia,
S elnéznie sok rondaság fölött.
MILLISCENT No jó.
Hol van Raymond, édes Mounchenseym hol van?
Ha jól kisírhatnám magam vele,
Az bánatomon is könnyítene.
FABEL Édes szépség, a jövő örömével
Vigasztalódj; mutassák könnyeid
Nő voltodat, de ne hullasd tovább,
Mert arra tanít a történelem,
Az akadálytól nő a szerelem.
MILLISCENT Övé leszek? Hiszed is, igazán?
FABEL Máris mosolyra nyílik tőle szám.
Jön már barátom, ő olyan sokáig
Csüggött szépségeden, hogy most hiányod
Egyetlen szóval feldúlhatja lelkét.
A szerelemben édes zene szól,
A legkisebb komor szó is pokol.
(Jön Raymond Mounchensey)
RAYMOND Harry és Frank, ti összefogtatok,
A barátságotok megvonni tőlem,
A józanész ezt súgja… jaj, bocsánat!
Ezt mondom, ám tudjátok, hogy szeretlek;
Mit is beszélek, elválaszt a balsors,

Már lopva válthatunk csak néha szót:
Harcban szerezve édesebb a csók.
FRANK Raymond, barátságunk nem hal meg ezzel.
RAYMOND Bocsáss meg,
Szédült vagyok, az eszem odalett,
Milliscent tiszta szemébe veszett.
MILLISCENT És énvelem mi lesz? Mondd meg, szerelmem.
A chestoni zárdába kell ma mennem,
Nem látlak soha többé.
RAYMOND Vajon?
A gyóntatód leszek, találkozunk.
Egy édes búcsúcsókkal menj oda,
Legyen hűségünk drága záloga.
FABEL Kilesheti apád, hogy’ váltok el.
Meg ne tagadd, kedves lány, semmiképpen,
Hogy a zárdába menj: csak távol innen
Lehet kivívni boldogságodat.
De nem leszel kolostorban sokáig,
Kemény ágyad hamar puhábbra válik.
(Jön Dákos)
RAYMOND Mi van, fiú?
DÁKOS Menten lóra kell ülni, az a nyavalyás, gonosz vénember, Sir Arthur Clare, máris a kolostorban akar lenni.
HARRY Hogy mondod, uram?
DÁKOS Ó, megbocsásson, uraságodnak az apja, igaz, de látom én, annyi hasonlóság sincs kettejük természete közt, mint egy törvényszolga és egy zsebtolvaj között.
RAYMOND Hozd elő a heréltemet, fiú.
DÁKOS Engem nem búsít semmi, de ez a szegény lány most búcsút mondhat a rákpástétomnak, az articsókának, mindenfajta finom húsételnek, a nap már csak a Szűz jegyében áll szegény fejének, és ez erősen elszomorít.
Szegény Milliscent
Kolostori szent,
Imádkozik és tanul.
Hasa itt meg nem dagad,
Szerelem nélkül marad,
Mégis ő kerül alul.
(El)
FRANK Ég veled, kedves Raymond.
HARRY Barátom, Isten áldjon.
MILLISCENT Drágám, Isten veled.
Számomra nincsen öröm nélküled.
(Frank, Harry és Milliscent el)
FABEL Raymond, a bú apályt okoz szivedben,
De megfordítja majd az árt a szél.
Waltham apátságába indulunk:
Amíg szép Milliscent Chestonban él
Mint kénytelen apáca, ott leszel
Csupasz képű novícius te is;
A megoldást meghozza az idő
S bűvészetem: a szerelem a fő.
RAYMOND Barát legyek? No, keljünk útra hát:
A bánatomra hadd húzzak csuhát.
(Mindketten el)

HARMADIK FELVONÁS

1. SZÍN

A chestoni zárda
(Jön a chestoni zárda Fejedelemasszonya egy-két apácával, Sir Arthur Clare, Sir Ralph Jerningham, Harry és Frank, Lady Clare, Dákos és Milliscent)
LADY Madame,
Szeretjük ezt a szent testvériséget,
Bizonyságot nyertünk buzgó hitéről,
Hát ide hoztuk inkább gyermekünket,
Mint bármely más zárdába a közelben.
FEJEDELEMASSZONY Máriának gyermeke,
Szent életü anya, te,
Elmond üdvösségedért
Minden nővér egy füzért,
És akik utánuk élnek,
Rekviemet mondnak érted.
FRANK Jaj, Harry, szegény lány nem tartozik
Már ehhez a világhoz;
Nézd meg jól, már olyan, mint egy apáca.
Nem ez a véleményed?
HARRY Szavamra, arcra mindinkább hasonlít.
De maradj csendben, hallgassuk tovább.
CLARE Madame, tirátok bízzuk gyermekünket
A tizenkét havi próbaidőre.
Imádkozunk, hogy nevelésetek
És áldásunk vigye sikerre tervünk.
FEJEDELEMASSZONY Szálljon boldog béke rátok,
Mert adótok megadtátok:
Onnan, ahol több a gyermek,
Egyet Istennek szentelnek.
Figyelj, szép szűz, most pedig
Elmondom kötelmeid.
MILLISCENT Jó emberek vannak itt együtt, és hallják az utasításaid.
FEJEDELEMASSZONY Első dolgod imakönyved,
Lelked tőle nyomban könnyebb.
Bohóságaid feledd,
Szent dolgokon törd fejed,
Örömödet, boldogságod
Csak a mennyekben találod.
Régi bolondságokat
Hogy letudj, böjtölj sokat.
DÁKOS Csak óvakodjon és böjtöljön, hogyha megárt neki az imádkozás, nem is hiszek többet címeres baromnak.
MILLISCENT Nem fog ez menni!
FEJEDELEMASSZONY Szentmisénken csengetsz szépen,
Harangozol este, délben,
Éjfélkor kelsz zsolozsmára,
Latin szóra, hő imára;
Hogyha kéjre hajt a véred,
Korbácsot fogsz, nem kiméled.
MILLISCENT Szűzanyám, ez egyre rosszabb.
FRANK Te Harry, hogy’ tarthatja be ez a lány mindezt? No jó, ha valaha is apáca lesz belőle, én kolostort építek.
HARRY Apáca még lehet belőle, de ha valaha is remete lesz, a körmeimmel ásom meg a sírját.
FRANK Hátrább az agarakkal, mama!
HARRY Te betartod mindezt, nagysád?
FEJEDELEMASSZONY Misét mondasz reggelente,
Kereszt előtt hasalsz csendbe’,
Hajad hamuval behinted,
Ágyad priccs, daróc az inged.
DÁKOS Inkább egy férfi volna abban az ágyban!
FEJEDELEMASSZONY Olvasódat pergeted,
Erősítse lelkedet;

Szent hajadon, így tegyél,
Jó apáca így legyél.
MILLISCENT A szent hajadonból nem lesz apáca.
CLARE Madame, valami dolgunk volna még,
Sietnünk kell.
A feleségemet vezesd szobádba,
Ott elbeszéli majd szándékomat;
Addig búcsút mondok, kedves madame.
(A nők el)
JERNINGHAM No, Frank Jerningham, mit szólsz? Röviden:
Mit szólsz te az egészhez, ha mi ketten,
Az apja és én, a végére járunk,
Hogy szép apácából asszony legyen,
S a férje épp te légy? Hallod, gyerek?
No, hát mit szólsz? Hé, Frank, nem viccelek.
HARRY Most megdolgozza.
FRANK Nagy ég, meglep, hogy így beszélsz, uram.
Gondold meg, milyen vétek egy apácát
Rávenni, hogy megszegje fogadalmát:
Egy megtört és bűnbánó lélekét,
Aki böjtön tengődik és imán,
Mert esze és szeme az égre fordul.
Egy buzgalomban elmerült szüzet
Így visszahúzni: ez istentelenség!
A kánonjog szerint nem is szabad
Egyházi fórum engedélye nélkül;
De hajlama is erre készteti:
Sikít, ha a férj szót csak hallja is.
DÁKOS Úgy bizony, szegény ártatlanság! – Nincs ebben semmi rossz, csak egy kicsit kibabrál a vén bolondokkal.
JERNINGHAM Én örülök fiam,
Hogy ilyen gondot okoz ez neked.
Ily fiatal legényben, mondhatom,
Ritkán van ennyi lelkiismeret.
De, Frank, ez puszta trükk, csupán ürügy,
Fortély, amit az apjával kifőztünk,
Hogy Mounchenseyt elüssük a dologtól;
Mivel a lányhoz nem juthat közel,
Kiveri végül a fejéből is,
És tág teret nyit akkor vágyaidnak.

DÁKOS A görcs álljon belétek, két zsidó!
HARRY Nos, Frank, mit szólsz ehhez?
FRANK Kérlek, hagyj most magamra. –
Uram, tudom jól, hogy minden szavad
Mély apai szeretetből fakad,
És tetszésedhez szabom az enyémet;
De mivel oly nagy lépésről van itt szó,
Mint a házasság, hadd beszéljem ezt meg
Lelki atyámmal, Hildersham baráttal,
Ki itt lakik Waltham kolostorában:
Hogy helyes-e megtennem valamit,
Csak gyóntatóm tudhatja, senki más.
JERNINGHAM Ez tiszteletre méltó férfiú,
Holnap reggel hát ott találkozunk,
És úgy teszünk, amint a szerzetes
Tanácsa szól; hiszem, hogy kedvező lesz.
Gondolkozz addig ezen józan ésszel.
Apa gondjával semmi más nem ér fel.
(Mind el)

2. SZÍN

A kolostor kapuja előtt
(Jön Sir Arthur Clare és Raymond Mounchensey mint szerzetes)
CLARE Szent ifjú ember, elmondtam neked
Szándékom és a tervem, bízva abban,
Hogy pap módjára őrzöd titkomat;
És látod,
Komoly szóval mily rövid lett az út:
Már az apátság kapujához értünk.
Mivel tudom, ez a Mounchensey róka,
Ki ravaszul képes kijátszani,
Eltűnök. A mátkától elesett:
Volt egy lányom, de most apáca lett.
Ég áldjon, kedves ifjú, áldjon ég!
RAYMOND Ég áldjon! – Fogad ebbe belev&aacut